A fekete ruhás nő (The Woman in Black) r.: James Watkins, fsz.: Daniel Radcliffe, Ciarán Hinds, Janet McTeer, horror, 90 perc.
Daniele Radcliffe belecsapott a lecsóba, egy varázsütésre vált felnőtté, semmi gimis feszengés, tulajdonképpen ezt a gyerekkort úgy, ahogy van, kilökte az ablakon – rögtön A fekete ruhás nő első másfél percében. És hát ahol öngyilkos szüzek tűnnek fel már az elején, ott a következő másfél órában is kevés abrakadabra meg házimanó fog lifegni a vásznon. Én azt mondom, a Potter-gyerekre nem lehet panasz. Szépen meg van zuhanva, karakterileg, elvesztett egy feleséget, szellemek suhannak a feje felett, ráadásul még csak a 19. századot tapossuk, akkoriban a kastélyok padlózata is jóval ijesztőbben nyikorgott ám. Szóval egészen hiteles az elgyötört szerepben, még ha az, magunk közt szólva, azért nincs ám túlírva. Meg más se.
Eleinte egész meglepőnek hat, hogy a szokásos horror-fogásokkal még le lehet tudni a feszültségkeltést, de egy jó félóra után azért már kezd időhúzás jelleg lennie a dolognak. A játékidő döntő többségében Radcliffe lassan lépked sötét folyosókon, pókhálós kamrákba kukucskál és valahogy mindenhol lát egy asszony- vagy gyerekkísértetet. Persze, ha az ajtó mögül eléd ugrik és teli torokból rádvisít egy halott, azon még mindig meglepődik az ember egy pillanatra, az ilyenre nem lehet felkészülni, akkor sem, ha amúgy felkészülsz rá, ez az ijesztgetés lényege, mondhatnánk, szóval ezzel el lehet maszatolni ideig-óráig, de aztán csak szeretném, hogy valaki mondjon itt Á-t vagy B-t. Szóval számomra kicsit sokáig van elhúzva ez az egész sejtető-szakasz, még szerencse, hogy időnként azért megszakítja valami nem várt háziszellem-jelenés. Nagyjából az utolsó félórában gyorsulnak csak fel az események, körvonalazódnak a ki miatt és miért lesznek itt öngyilkosok a gyerekek kérdéskör szereplői, hogy aztán Radcliffe alá- és szembeszálljon. Sokkolónak ugyan nem nevezhető a film, de atmoszféra-teremtésben profi munka. Hiányérzet azért így is marad a végére, mert a történetet sajnos nem tartja össze vaslogika vagy legalább az ok-okozat fenyegetően csörgő fémlánca. Szériahorrort kellett itt forgatni, biztosat, közepeset, hogy ezt a fiatal színészt amilyen gyorsan csak lehet, kirántsuk a Harry Potter-jelmezből, mert arról, egyelőre legalább is nem lehet több bőrt lehúzni. Speciel ez a misszió egész korrektül végződött. Jöhetnek lassan a komolyabb feladatok.
No Comment