Marlen Haushofer 1963-ban megjelent regénye az abszurd, a hétköznapi lehetetlenség, az elszigeteltség kafkai örökségéből táplálkozik, ahogy azt megannyi osztrák, illetve német nyelvterületről származó alkotó is teszi, egészen mondjuk a filmművészet egyik újkori ünnepelt rendezőéig, Hanekéig. A fal című regény alapszituációja szürreális, értelmes keretek között elképzelhetetlen, mint ahogy azt nem csak az olvasó, de a főszereplő is gondolja. Csak hogy utóbbinak minden a logika diktálta ismerete ellenére is helyt kell állnia ebben a képtelen szituációban, és még csak az sem oldja fel szorongását, hogy idővel választ kapna a miértre. A csodás Martina Gedeck – amolyan alpesi Sigourney Weaverként – erdőben rekedt karakterét egy váratlanul ott termett, láthatatlan és áthatolhatatlan fal választja el a külvilágtól, élete ettől kezdve e relatíve tág, ám mégis szilárdan meghatározott keretek között zajlik, magányát csak háziállatok enyhítik. Az asszonynak nem küldetése kitörni mindebből, A fal ehelyett arról beszél, miként lehet elfogadni egy ilyen ép ésszel elfogadhatatlan helyzetet.
Julian Roman Pölsler rendező elmondása szerint 25 évvel ezelőtt egyetlen éjszaka alatt elolvasta Haushofer regényét és szinte azóta készül rá, hogy megfilmesítse. Szándékában az sem tántorította el, hogy olyan rendezők, mint például a már említett Michael Haneke vagy Klaus Maria Bandauer is megpróbálkoztak az adaptációval, ám idővel az egyedi és felkavaró szöveg a film formanyelvére való lefordítását lehetetlen küldetésnek minősítve feladták tervüket. „Sajnálom, hogy az önök nyelvén nem elérhető a regény – mondta Pölsler a Titanic fesztiválos vetítést követően –, igazság szerint évekig volt egy magyar barátnőm, aki azt ígérte, lefordítja a könyvet, de tavaly elhagyott. Esetleg ha önök közül jelentkezne valaki a szerepre… Bármelyikre…” Pölsler elmondta, hogy épp a fentiek miatt is, vagyis mert szeretné minél szélesebb rétegekkel megismertetni Haushofer gyönyörű szövegét, igyekezett filmjében a lehető legszorosabban ragaszkodni a könyvben leírtakhoz – ehhez egyébként a naplóbejegyzéseken alapuló narráció megfelelő helyzetet is teremtett számára. (Tegyük hozzá, a regény azért nem az osztrákok egy házon belüli kis sikere, 17 nyelvre fordították már le, talán egyszer a mienk is sorra kerül.)
„A filmnek számomra három elbeszélő síkja van, az egyik a narrátor, a másik Bach zenéje, a harmadik maga a csend”-magyarázta a rendező. És valóban, ha A fal főhősét olyan távoli rokonaival vetjük össze, mint mondjuk McCarthy Az úton c. regényének, vagy – isten bocsássa meg, de – a Legenda vagyok főhőse, míg e két poszt-apokaliptikus világban vergődő hős naponta a kitörésért, a megoldásért küzd, addig itt a cél legfeljebb az elfogadás lehet. S ezzel együtt jár pl. a természetre való olyan jól eső rácsodálkozás is, amelyet hol csenddel, hol Bach dallamaival aláfestve lehet filmnyelven legadekvátabban kifejezni. És végül a szöveg által feldobott megannyi rejtély mellé Pölsler is odabiggyesztette a magáét. Amikor a közönség soraiból egy néző afelől érdeklődött, ki az az E.P. a stáblistán, akinek egy felirat szerint az ajánlást címezte, a rendező hosszan és némán mosolygott maga elé, majd csak annyit mondott: „Titok…”
http://youtu.be/cEC13ggMttU
Tájékoztató jelleggel pedig a mai Titanic-program:
A Titanic Nemzetközi Filmfesztivál ma két közönségtalálkozóval is kedveskedik a nézőknek a Toldi moziban: a 16:45-kor kezdődő Gyilkosság és lelki béke és 19:00-tól a Tartozás alkotói lesznek a vendégeink. A Gyilkosság és lelki béke egzotikus thaiföldi környezetbe helyezett izgalmas keveréke Umberto Eco A rózsa neve című regényének és a Sherlock Holmes-történeteknek: igazi csemege a krimirajongók számára. Ugyanakkor az első thai film, amely Bangkokban játszódik, és hivatalos engedéllyel fest hiteles képet a lottózó, mobiltelefonozó buddhista szerzetesek igazi mindennapjairól! A vetítés után Tom Waller rendező és Olivier Liboutry, a film zeneszerzője beszélget a közönséggel.
Világpremierjét tartjuk a Tartozás című filmnek, mely a magyar származású, Finnországban élő Jelinkó Márton első rendezése. A film után a rendezővel és Heidi Lindén producer-főszereplővel beszélgetünk. Lindén Ellit alakítja, aki egy számláit küszködve fizető, vadul partizó, lezser egyetemista, Iris (Kristiina Puukko) pedig kényszer hatására egy erősen hímsoviniszta pénzbehajtó csoport tagja. Elli rájön, hogy egyéjszakás kalandjaival pénzt is kereshet, Iris pedig fokozatosan beleszeret egyik bűnözőtársába, Andreibe, aki pont Ellivel kavar. Iris bosszút forral, ám váratlan események mégis egymás mellé sodorják a két lányt, a tét pedig hamarosan már az életben maradásuk.
Két további nemzetközi premiernek is otthont ad a fesztivál ugyanezen a napon. Az amerikai Jamie Heinrich az autodidakta filmrendezők új nemzedékéknek ígéretes tehetsége. Rövid- és reklámfilmek után a 2010-es Bírlak volt az első nagyjátékfilmje, mely amatőr és kezdő színészekkel megrendezett, kíméletlenül őszinte történet a tizenéves kor megpróbáltatásairól. 2012-ben elkészült Heinrich Hol volt, hol nem című filmje is, mely szintén szerepel az idei Titanic Filmfesztivál programjában. A Bírlak 21:15-kor kezdődik az Uránia Nemzeti Filmszínházban.
20:00-kor vetítjük az Akik ölnek – A múlt árnyai című filmet a KINO-ban. A film egy rendkívül sikeres dán tévésorozat mozifilmre vágott változata. Katrine Ries Jensen nyomozó és Thomas Schaeffer kriminálpszichológus a koppenhágai rendőrség sorozatgyilkosságokkal foglalkozó különleges egységét alkotják. Előkerül egy ügy Schaeffer múltjából: pályakezdőként úgy döntött, hogy egy beteget, aki egy közlekedési baleset részleteit rajzolta rögeszmésen, nem küld zárt intézetbe. A véres jelenetek most valóságos gyilkosságok formájában újra megjelennek. A dán filmek rajongói számára kihagyhatatlan!
No Comment