Újratervezés (Rebuilding), írta és rendezte: Max Walker-Silverman, szereplők: Josh O’Connor, Lily LaTorre, Meghann Fahy, Amy Madigan, Kali Reis, amerikai dráma, western, 96 perc, 2025., korhatár: 12 év
Akiket elérünk
Az Újratervezés nem Hollywood Amerikáját mutatja meg, hanem az igazán szabadok földjét. A filmet egyébként is több oldalról meg lehet fogni. A zsánere szerint western abból a szempontból, ahogy a földhöz való viszonyunkról mesél. Dráma a veszteség története miatt. Humanista pedig a szó legjobb értelmében. 
Josh O’Connor saját értékelése szerint a korábbi filmjei közül a legjobbja a 2017-es Isten országa volt, amiben egy egészen hasonló, világtól elzárkózó karaktert játszik. (Azt a filmet mi is nagyon szerettük.) Viszont amíg ott még a fiatalok dühével éli meg a vidék hétköznapjait, addig ebben már, majd’ egy évtizeddel később, csalódott férfiként néz szembe a veszteséggel. Ugyanis a történet szerint a karakterének, Dustynak leég a farmja egy erdőtűzben, akkor, amikor sokan mások is elvesztik mindenüket. Még ha az állam ideiglenes segítséget is nyújt nekik egy apró lakókocsiparkkal, de hol van ez a szabad élethez képest, és milyen messzire esik ez a cowboyok mindennapjaitól?
Meg is kérdezi tőle a lánya, Callie-Rose (Lily LaTorre), hogy azért cowboy marad-e valaki akkor is, ha éppen se állata, se farmja nincsen. Dusty pedig elsőre nem is tud rá válaszolni. Egyrészt azért, mert önmagában már a kérdés sem könnyű, másrészt pedig azért sem, mert ez az egyik első mondat, amit hosszú ideje a lányával váltott. Hiszen annak ellenére, hogy szinte együtt nőttek fel a volt feleségével (Meghann Fahy), mostanra mégis egészen elhidegült tőlük. Ahogyan egészen elhidegült a világtól is. Viszont ez a veszteség új lehetőséget ad neki, hogy a maga módján, de ismét kapcsolódni próbáljon nemcsak hozzájuk, de kezdetnek a lakókocsipark többi lakójához is. Például Milához (Kali Reis), a tűzben frissen megözvegyült anyához, akivel a lányaik gyorsan megtalálják a közös hangot. Még mielőtt egy románc képe jelenne meg előttünk, gyorsan jelezni szeretnénk: az Újratervezés nem az a film, amiben olyan sok minden történik. Vagy olyan nagy dolgok.
Josh O’Connor is csak a 8. percben szólal meg, addig lassú hangulatképeket kapunk csak. És a tempó később sem változik. De ez egyáltalán nem válik a hátrányára, mert ez a film az apró kapcsolatok és a hétköznapi csodák felfedezésének a története. Max Walker-Silverman, az író és a rendező egyszemélyben, akinek ez még mindig csak a második nagyfilmje, magabiztos kézzel vezet végig minket a vidéki élet nehézségeinek rejtett szépségein. Nem idealizálja a helyzetet, de egy pillanatra sem esik a nyomorpornó bűnébe. Ilyen szempontból kicsit A nomádok földjének rokona ez a darab. Óda arról, hogy ne csak nézzük, hanem lássuk is meg azt a világot, amiben élünk. Megbékélés ez minden szempontból, hiszen Dusty elkezd beleilleszkedni a körülötte lévő természetbe, mint egy cowboy. Csak most nem a vadon, hanem az emberi kapcsolatok hálója lesz a ranch körülötte.
A lassú és darabos történetet a gyönyörűen megmutatott életképek és a színészek viszik a hátukon. Josh O’Connor görnyedt, kicsavart állása olyan, mintha egy régről ottmaradt cowboy próbálna a mai világban eligazodni, és ez alapvetően így is van. A gyerekszereplő, Lily LaTorre kiváló, habár ez családi vonás lehet, a testvére is gyerekszínész. Meghann Fahy olyan, mint egy poros és meggyötört western-madonna. Kali Reis a némán küzdő nő szobra, Amy Madigan pedig egészen láthatatlanul marad tökéletesen hiteles. Miattuk is érdemes beülni a filmre, de a történet is tartogat szépséget, nem is keveset. Viszont lassan építkezik, érdemes kivárni a másfél órát, amire összeáll, mert akkor már mi is kezdjük olyannak látni ezt a nehéz és poros modern vadnyugatot, ahogyan azt az író-rendező is teszi. Varázslatosnak, zsigerileg élőnek és apró hétköznapjaiban emberinek.
