Jégkorszak 4 – A vándorló kontinens (Ice Age: Continental Drift) rendező: Mike Thurmeier, Steve Martino, szinkronhang: Geszti Péter, Berzsenyi Zoltán, Mihályi Győző, Kálloy Molnár Péter, amerikai animációs, 2012, 94 perc
A mókus megint vicces lesz, apa!
Hát, ja. Már előre is teljesen egyet lehetett érteni a jóval a film előtt könyékig a popcornban turkáló kisgyerekkel, aki a szupersikeres animációs franchise törvényszerűen elkészült újabb folytatására ült be a papával, meg a teltházzal. A motkány, az az idióta, biztosan ugyanolyan vicces lesz. És a hangsúly most (is) az ugyanolyanon volt. Az ősmókus kergeti a makkot és mindig kap egy mattot, a többieket, a mamutot, a tigrist, meg a beszédhibás lajhárt tán észre sem vesszük majd, hiába is kiabál utóbbi magyar hangjaként Geszti Péter. Mint ahogy ez már háromszor is megtörtént. Aztán… Aztán a Jégkorszak 4. tök élvezhető lett.
Arra készültem, hogy a zseniális Simpson-kisfilm után lesz valami a 90 perces alibizés is a vásznon, de olyan jó lesz a 3D-szemüveg jótékony sötétjében és kellemes hűsben üldögélni, hogy Maggie, a cumifüggő sárga bébi bűbájos jelenése után békésen elszunyókálok. Nem így történt. Nem azt mondom persze, hogy az élmény után három napig a katarzistól rázkódtam, szó sincs animációs forradalomról vagy ilyesmiről, egyszerűen nem néztem percenként a nem létező órámra és kész. Viszonylag jó volt nézni. A főfigurákkal persze nem variáltak, miért is tették volna, elvégre sikeres Happy Meal-menüs karaktereken sose változtass. Másfelől meg igazából nem velük volt a legnagyobb baj eddig sem – hanem az ugrálós videójátékok demóváltozatával szemben is alulmaradó sztorilájnnal. Teljesen mindegy volt, hogy egy családi babazsúron (mert az ilyen rendezvényeken irtó nagy sztár a Jégkorszak) az első, a második, vagy a harmadik rész megy a háttérben, mindegyik ugyanolyan dögunalom volt, úgyhogy bármikor simán mentem ki a konyhába egy újabb szelet tortáért.
Most viszont itt van ez a kalózmajom, meg a bandája a jéghegyből kifaragott hajóval. Eléggé viccesek, még úgy is, hogy mostanában a moziban kicsit sokan vannak a pirátok – de a rasztafejű rablóvezér tényleg gonosz, nem az van, hogy egy rosszul röhejes kalandfilmes paródiával kell megküzdeniük hőseinknek. A mamutos tinidráma is aranyos, ráadásul valami csoda folytán igazi feszültség is beférkőzött a behűtött tuti receptbe: van tétje a dolognak, még akkor is, ha egyetlen kisleány se rágja le az izgalomtól a körmére ragasztott matricás csillagocskákat. Ez is biztonsági játék persze, de legalább össze van rakva. Valahogy az lehet az érzésünk, hogy a gyártó Blue Sky-nál a marketing-menedzserek közé igazi ötletembereket is beengedtek. A hepiend utáni nagy finálé például (ami persze a motkányé, ki másé lenne), úgy ahogy van, zseniális. Csak kérdem én, miért kellett a vége-stáblistát egy meglehetősen ízléstelen összéneklős-táncolós levezetéssel elrontani? Mondjuk sejtem a választ: Halló, jó reggelt, ez mégiscsak a Jégkorszak 4.
No Comment