Nem újkeletű jelenség, hogy Hollywood legfényesebb csillagai időnként a színpad felé veszik az irányt, hogy megtörjék a filmforgatások monotóniáját, kicsit leporolják élő előadásbeli színészi kelléktárukat, feltöltődjenek a rajongói taps és hurrá endorfinjával, és ha minden jól megy, bezsebeljenek egy lelkes NY Times kritikát és Tony díjat is. Mert mi mással is lehetne még inkább kidomborítani, hogy “komoly színész” egy felívelő csillag, vagy, hogy egy mozis veterán azért még mindig tudja, amit tud, mint egy sikeres Broadway futam?
Így nem is csoda, hogy a 2012-es évben olyan ismert arcok hajlongtak a Broadway színpadán, mint Philipp Seymour Hoffman, Andrew Garfield, Jessica Chastain, Katie Holmes, Al Pacino és Sigourney Weaver. Persze a hollywoodi csillagok azt is jól tudjak, hogy a munkájuk a Broadway színpadán nem ér véget a függöny legördülésével. A közönség a művészbejáró előtt tolongva várja a sztárt a feltehetően egyetlen esélyét látva, hogy testközelbe kerüljenek kedvenceikkel. Így kattinthat el az ember közös fotót a rendkívül szimpi Sigourney Weaver-rel, adhatja át a telefont Al Pacino-nak, hogy az a vonal másik végén tomboló anyuját üdvözölje (mellettem álló lány a Glenngary Glen Ross előadás után) vagy épp lophat egy ölelést a jólelkű Andrew Garfieldtól (13 éves tini Az ügynök halála c. előadás után).
Az igazi élmény persze maga a színházi előadás: Kevin Spacey, amint III. Richárdként fejjel lefelé lógva adja elő a monológját (III Richárd), Philipp Seymour Hoffman, mint az esendő Willy Loman Az ügynök halálában, vagy a 60 felett is szexi-energikus Sigourney Weaver komédiázása a Vanya and Sonia and Masha and Spike című off-Broadway darabban. A Broadway jegy áráért gyakran életre szóló élmény jár, mert hát mi is lehetne egy filmrajongó számára emlékezetesebb, mint hogy pár órára neked játszik a színpadon egy Al Pacino kaliberű színészóriás?
No Comment