A vadászat – kritika

A vadászat (Jagten) rendező: Thomas Vinterberg, főszereplők: Mads Mikkelsen, Thomas Bo Larsen, Lasse Fogelstrom, dán filmdráma, 115 perc, 2012 (16)

Gyerekszáj

Ha azt írják egy filmről: “fontos”, “feltétlenül látni kell”, akkor a dörzsölt mozilátogató hamar megneszeli, hogy olyan témát érinthet, amiről a hétköznapok sűrűjében kényelmetlen beszélni, azért pedig végképp szorít, hogy a “dolog” a saját életterét messze elkerülje. A vadászat elsődlegesen azzal a szomorú ténnyel szembesít minket, bármennyire is próbáljuk célirányosan kormányozni sorsunk papírhajóját, mások bármikor elsüllyeszthetik azt, akár óvatlanul is.
Lucas (Mads Mikkelsen) a közösség nyíltszívű építő kockája, szinte láthatatlanul ott segít, ahol tud. Miközben házassága romjait sepregeti, éppen fiát készül magához venni, nem panaszkodik azon, hogy iskolai tanár létére óvodai asszisztensként kénytelen dolgozni. A városka kisbetűs életei átlagos harmóniában csordogálnak: családi civódások, gyerkőcök lázas nevelése, közös vadászatok, alkoholgőzös haveri összejövetelek.
Mígnem egy az átlagosnál sötétszürkébb napon Lucas legjobb barátjának pöttöm lánya súlyos mondatot szipog el az óvó néninek. Egy ilyen zárt, idillinek tűnő helyen a pedofília szó kimondása is egy meteorit becsapódásával egyenértékű.  A gyermeki ártatlanság védelmében hamar kiegyenesítik a kaszákat, a makulátlan erkölcsű felnőtt értetlenül álldogál a rávetődő gyanú árnyékában, még akkor sem akarja felfogni súlyát, mikor az viharos sebességgel már ólomköpenyként nehezedik vállára. A múltban készült fotókon látható mosolya még az őt testvéreként szerető Theo (Thomas Bo Larsen) szemében is átértékelődik. Mads Mikkelsen kétségbeesett viaszábrázata pedig percről percre olvad a lincselő szülők szaporodó fáklyáinak fényében.Thomas Vinterberg rendező a Dogma irányzat egyik elindítója visszatért. A Születésnappal anno vastagon odaszignózta névjegyét a vászonra, de 17 évnek kellett eltelnie, hogy ezt megint megerősítse. Egy buktatókat jócskán felkínáló kényes kérdésből vezényelt le egy olyan erős szocio thrillert, ami nélkülöz mindenféle direkt vagy harsány megoldást (amibe Lars von Trier kollégája könnyedén beleszalad), ugyancsak igaz ez az a fajsúlyos befejezésre.
Precíz aprólékossággal mutatja be, milyen hamar válik fékezhetetlen, bosszúéhes gépezetté a tömeg. A sötét középkor hamar visszaköszönhet, a vádnak tulajdonképpen bizonyítást sem kell nyernie. Elég követni a bulvársajtót vagy megfigyelni azt, hogy a közösségi oldalakon is milyen hamar összeülnek a rögtönítélő bizottságok. Ma előbb négyelnék fel Koppányt, minthogy kihirdetnék az ítéletet.

A dánok még mindig nagyon erősek, színészeik meg akár a társasjátékon: 3-99 éves korig hibátlanok. A film legfélelmetesebb figyelmeztetése mégis az: űzött vad bárkiből lehet!

Hozzászólások

hozzászólás