Feledés (Oblivion) rendező: Joseph Kosinski, főszereplők: Tom Cruise, Olga Kurylenko, Andrea Riseborough, Melissa Leo, Zoe Bell, Nikolaj Coster-Waldau, Morgan Freeman, amerikai sci-fi akció, 126 perc, 2013 (12)
Robinson Cruiso
A nem is olyan távoli jövőben bolygónkat idegen létforma támadja meg. Kezdetben jó ötletnek tűnik, hogy perzseljünk fel mindent, így talán elmennek, de a végén nekünk sem marad semmi, mehetünk a Titánra. A távoli élethez szükséges energiát a vízből nyerjük, de a gépeket a Földön maradt űrlények, a dögevők – vajon mit esznek? – rendszeresen megrongálják. A gépek védelmére felfegyverzett drónokat vetünk be, karbantartásukat Jack Harper (Cruise) végzi. Jack a föld felett egy high-tech üvegkalitkában él bájos munkatársával és – más nő nem lévén – szexpartnerével (Riseborough). Hősünk minden reggel megissza a kávéját, a főnökétől kapott utasítások alapján megtervezi a napját, megcsókolja a nőt és a céges autóval elindul a dolgozóba. Sötétedés előtt hazaér, elmeséli, mi volt aznap – ez egy kicsit uncsi, mert a nő végig látja és hallja –, majd vacsi, dugás (esetleg fordítva), alvás. És ez így megy minden nap. Se hétvége, se ünnepek, se szabadság, se semmi. Gyerekük nincs, de nem is lenne hova tenni, mert a napközit porig rombolták. Korábbi emlékeiket törölték, hogy csak egymással és a drónokkal legyenek elfoglalva. És mi lehetne jobb hír, mint az, hogy hamarosan csatlakozhatnak a többiekhez.
Jacknek ez kevés, egyre messzebb merészkedik és mindinkább kivonja magát az egész napos megfigyelés alól. Egy tó partján házat épít és berendezi régi földi dolgokkal, könyvekkel, lemezekkel, bútorokkal. Ide jár időnként feltöltődni és próbál visszaemlékezni a régmúltra. A törölt emlékek ellenére van egy visszatérő álma, benne egy gyönyörű nővel (Kurylenko). Egy nap felfedez egy rádióadót, ami jeleket küld a világűrbe. Nem sokkal később egy régi földi űrhajó hajt végre durva landolást a közelben, benne édesdeden szundikáló legénység, köztük az álombeli nő. Kiderül, hogy semmi nem az, aminek látszik és Jackre nagy feladat vár.
Milyen lett volna a Tron, ha Tom Cruise játssza a főszerepet? Nagyjából ilyen. A hideg profizmus találkozása a Kosinski által megálmodott világgal. Cruise repül, motorozik, lő, verekszik, motorozik, szeretkezik, ahogy azt tőle már megszoktuk. Öltözetét, felszerelését, lakhelyét a legnagyobb műgonddal tervezték, annyira cool minden, ha nem tudnánk, hogy ezek milyen világ termékei, talán még szeretnénk is benne élni. A CGI kiváló munka, az M.8.3 (Az erő krónikája) zenéje fülbemászó, az Izlandon és Kaliforniában felvett jelenetek vetekszenek bármelyik ismeretterjesztő csatorna műsorával. A két nő érthető módon nem igazán rajong egymásért, alakításuk szintén meggyőző.
A történet sok-sok más filmből jön – nem sorolom fel, találja ki mindenki maga – ízlésesen összerakva. Nagy meglepetés legfeljebb azokat éri, akik az elmúlt húsz évet kómában töltötték. A film egyik nagy erénye, hogy vallási és filozófiai alapvetések nélkül próbál szórakoztatni, abból mostanában már így is éppen eleget kaptunk. Van néhány logikai bukfenc, jó sok megválaszolatlan kérdés és amolyan kamaradarabként, ismét emberek egy kis csoportján keresztül adnak el nekünk valami sokkal nagyobbat. Szépen megkomponált, kiszámítható, ugyanakkor szerethető mozi. Rékasi az meg Rékasi, nem is vagyunk kíváncsiak Cruise igazi hangjára.
No Comment