A Föld után (After Earth), rendező: M. Night Shyamalan, főszereplők: Will Smith, Jaden Smith, Sophie Okonedo, Zoë Kravitz, Ursa a vak komondor, amerikai sci-fi, 100 perc, 2013 (12)
Megvan mindenkinek, amikor Will Smith szülői tanácsokkal látja el Ben Afflecket az Apja lánya (Jersey Girl) című filmben? Nos, 2004 óta sokat változott a világ, a kis Jaden Christopher Syre Smithnek ez már a második közös filmje apuval, két évvel fiatalabb húga, Willow Camille Reign Smith (nesze neked, Fásy Zsülike) pedig beköltözött a zenecsatornákra. Egy ideje már Affleck-Garner házaspár gyerekeire is lehet fogadni, bár elég alacsony szorzóval. Jaden eszméletlen szorgalmas és vitán felül tehetséges, ezt már jó ideje tudjuk. Ebben a történetben Kitait, a kadétjelöltet játssza, akinek édesapja (apu), Cypher Raige tábornok egy igazi háborús hős. Az emberiség miután lenullázta a Föld nevű bolygót, cserepes virágostól átköltözik a Nova Primera, ahol a fogyasztói társadalom kifejezés új értelmet nyer, ugyanis egy másik létforma kezd el fogyasztani minket. Az ursák nem látnak, viszont akin megérzik a félelmet, azt húsipari feldolgozásnak vetik alá.
Cyphernek van egy különleges tulajdonsága, az ún. kísértés, ami azt jelenti, hogy képes legyőzni a félelmet, ezáltal az ursák számára láthatatlanná válik. Cypher ezt a képességét otthon is gyakorolja, így fiával való kapcsolata meglehetősen hűvös. Kitai hiába legjobb diák a zűrakadémián, kiképzője úgy dönt, még egy évet az iskola falai között kell töltenie. Hogy közelebb kerüljenek egymáshoz, anyu (Sophie Okonedo) azt javasolja apunak, vigye el magával Kitait a következő útjára. A Makovecz-iroda által tervezett organikus űrhajó útközben meteorzáporba kerül, intenzív zuhanásba kezd és az ezer éve elhagyott Földön köt ki több darabban. Mivel a meteorok által ütött réseken a legénység akarata ellenére elhagyja a fedélzetet, a becsapódásnak három túlélője marad, Kitai, Sypher és egy ursa, akit (amit?) kiképzési célokkal vittek magukkal. A náluk lévő jeladó tönkremegy, a másik a száz kilométerrel arrébb lezuhant farokrészben található, ahol az ursa is utazott a turistaosztályon. Cypher súlyos sérülést szenved, így Kitaira vár a feladat, hogy a dzsungelen keresztülvágva megtalálja az űrhajó másik darabját, benne a jeladóval. Cypher az űrhajót a lezuhanás előtt szándékosan nem egykor emberlakta vidékre kormányozza, hiszen azt már egyszer eljátszotta a Legenda vagyokban. Az elmúlt ezer évben sok minden megváltozott a Földön, a dzsungelben éjszaka fagypont alá megy le a hőmérséklet, a vulkánok aktívan működnek, a levegő belélegezhetetlen (napi egy pilótakeksz!), ugyanakkor békésen élnek egymás mellett a mutáns majmok, oroszlánok, sasok és bálnák. Az ember itt már nem más, mint gyorskaja. Ja, és nem mellékesen az ursa is szabadon kóborol valahol.
Bár Kitai 10 perccel gyorsabban futja a 10 kilométert, mint apu, a 100 kilométeres táv még neki is nagy kihívás ebben az idegen környezetben. A tábornoki kinevezést nem adják ingyen, a combcsonttörés és artériás vérzés ellenére Cypher napokig kitart és Kitait hasznos tanácsokkal látja el. Ezek a tanácsok nagyjából olyanok, mintha Coelhot olvasna fel, de valahogy mégis végig működnek. Kiderül, hogy Kitai nővérét, Senshit (a gyönyörű Zoë Kravitz… nem tévedés, Lenny lánya, anyu pedig a Pop, csajok, satöbbiből ismert Lisa Bonet) annak idején egy ursa küldte át a másvilágra, amiért a fiú még mindig magát okolja. Kitainak ezt az emléket kell magában feldolgoznia, hogy egyenlő esélyekkel induljon harcba az ursával szemben.
A történet Will Smith agyából pattant ki, aki nejével együtt meg is csinálta a mozit. A forgatókönyvet az Éli könyvét (úúú…mennyivel jobb) is elkövető Gary Whitta jegyzi, de Will és a rendező székbe is beülő, egykoron szebb napokat látott M. Night Shyamalan is besegített (?). A látványvilág meggyőző, bár Kitai és környezete gyakran elvesztik az egymáshoz viszonyított arányaikat. Valószínűleg a szigorú költségvetésnek köszönhető, hogy a szereplők intelligens ruhájában már nem jutott hely a fűtésnek. A történet nagyjából annyira csavaros, mint a Titanic és az egész olyan, mintha Antal Nimród egy apa-fiú kapcsolatra hegyezte volna ki annak idején a Predatort. Egyszernézős „családi mozi” a szó legszorosabb értelmében. A 12-es besorolást ne tessék komolyan venni, egy 13 évest csak akkor vinnék magammal, ha Generátor Rex és Ben 10 a kedvenc rajzfilmhősei. Ahogy a Vészhelyzetben mondanák, elvesztettük Mr. Shyamalant.
No Comment