A sztori
1993. október 3-án (és 4-én) az Amerikai Egyesül Államok fegyveres erői a leghevesebb tűzharcot vívták a vietnami háború befejezése óta. Ezen a napon a különleges erők deltái és a szárazföldi hadsereg elit rangerei egy közös akció (Operation Gothic Serpent) keretében rajtaütést végeztek a szomáliai fővárosban, Mogadishuban, válaszul az országban állomásozó ENSZ-csapatokat ért, halálos áldozatokat követelő támadásokra. A cél a legfőbb hadúr, Mohamed Farrah Aidid bizalmasainak elfogása volt. William F. Garrison tábornok parancsára 160 katona 19 légi és 12 szárazföldi járművön indult a város központja felé. Az akció balul sült el, két MH-60 Black Hawk típusú helikoptert RPG találat ért és lezuhantak, a felfegyverzett lakosság hajtóvadászatot indított az amerikaiak után. A körülzárt csapatokat hosszas egyeztetés után csak az ENSZ-erők bevonásával sikerült kihozni a városból. A harcokban 18 amerikai (a 19. nem sokkal később), 1 pakisztáni és 1 maláj katona vesztette életét, sokan megsebesültek. Szomáliai részről eltérő adatok láttak napvilágot, de a halottak számát illetően ezres nagyságrendről beszélhetünk. Számos katona kapott magas kitüntetést, közülük ketten posztumusz a Medal of Honort. Garrison tábornok lemondott.
Előzmények
Brit és Olasz Szomáliföld függetlenségét elnyerve egyesült és a szocializmus rögös útjára lépett. Ez éhínséghez és a szomszédos Etiópiával való háborúhoz vezetett. A zűrzavar, mint mindenhol máshol, itt is kitermelte a maga diktátorát. Az addig egymással acsarkodó klánok életükben először összefogtak és megdöntötték Sziad Barré hatalmát… hogy aztán megint egymásnak essenek. A kilencvenes évek elejére polgárháborús állapot alakult ki az országban. A klánterületek szuverenitási törekvésit a központi kormányzás megalakítására törekvő nemzetközi diplomáciának nem sikerült letörnie. A harcok miatt humanitárius katasztrófa fenyegettet, ezért az ENSZ többnemzetiségű békefenntartó erőket küldött a térségbe, melyeket rendszeresen megtámadtak.
A film
Jerry Bruckheimer producer a film alapjául szolgáló könyvet (nálunk Mark Bowden: A Mogadishu-ügy, Athaneaum 1999.) még vázlatos formában olvasta és azonnal megtetszett neki a történet. Bruckheimer választása Ridley Scottra esett, aki eleget tett a felkérésnek. A regényben közel 100 katona történetét ismerhetjük meg, az „egyszerűség” kedvéért a film 40 (39?) szereplővel operál, közülük is kiemelkedik a Matt Eversman osztagparancsnok (Josh Hartnett). A mozihoz sikerült igazán nagy neveket megszerezni, többen már játszottak háborús filmekben, Tom Hardynak viszont ez az első nagyjátékfilmje. Russel Crowe éppen az Egy csodálatos elmét forgatta, így nem vállalt szerepet. A forgatás során olyanok segítségét vették igénybe, akikkel korábban már dolgozott együtt Bruckheimer és Scott és általában már volt tapasztalatuk háborús filmek terén. A forgatást négy darab Németországból bérelt és feketére festett UH-1 Huey helikopterrel kezdték el (egyes jelenetekben látszanak is), de a Védelmi Minisztérium látva a film valódi mondanivalóját végül beadta a derekát és biztosított két darab Black Hawkot. Ezek közül az egyiket Armageddonnak, a másikat Gladiátornak nevezték el (smiley). A moziban feltűnnek az egykori katonák és pilóták, eredeti hangfelvételeket is hallhatunk, a kötélen való leereszkedést pedig „kölcsönkért” rangerekkel vették fel. A hitelesség kedvéért kéthetes gyorstalpalón vett részt mindenki, 40 színészt rangerek, 15 színészt delták képeztek ki, Ron Eldard pedig valódi helikopter pilótáktól vett leckéket. Grimes karaktere fiktív (Ewan McGregor), John Stebbins ranger gyerekmolesztálásért 30 évet kapott, ezért kihagyták a filmből. A szereplők a sisakjukon a könnyebb beazonosíthatóság érdekében viselik a nevüket, a valóságban ez nincs így. A filmet 92 millió dollárból forgatták, helyszínéül Marokkó szolgált, a szomáliai felkelőket zömében a királyi hadsereg katonái alakítják. A Sólyom végveszélybent 2002-ben a legjobb rendező és a legjobb operatőr kategóriában Oscarra jelölték, a legjobb vágás és a legjobb hang kategóriában pedig el is hozta a díjat a többiek elöl. A zene ugyancsak emlékezetes, az aktuális és örökzöld slágerek mellett több zeneszerző is közreműködik, valamint a Gladiátorhoz hasonlóan Hans Zimmer és Lisa Gerrard itt is maradandót alkotott.
Az esemény 20. évfordulóján a Jeff Struecker visszatért a helyszínre:
No Comment