
A fekete város
Az mindig gyanús, ha egy sikeres film folytatása kilenc év alatt készül el. Nem is csoda: a második rész láttán az embernek olyan érzése van, hogy a Sin City valójában egyszeri „poén” volt.
Robert Rodriguez egy igazi Jekyll/Hyde rendező, akinek a Mr. Hyde-féle énjét lehet jobban kedvelni. Az Alkonyattól pirkadatig, a Terrorbolygó, a Machete, a Mariachi-filmek jobb pillanatai, no és persze a Sin City általában sikeresen felejteti el velünk, hogy a direktor Jekyllként olyan családi merényleteket zúdított ránk, mint a Kémkölykök sorozat vagy a Cápasrác és Lávalány kalandjai. A mexikói származású Rodriguez, Quentin Tarantino nagy barátja, éppen ezért olyan filmes, akivel szemben az ember inkább betartja a két lépés távolságot, akár egyik, akár másik énjét kedveli jobban. Főleg egy olyan esetben, mint a Sin City folytatása, hiszen anno az első rész a sötét, kíméletlen és szinte teljesen monokróm világával, bármennyire is hülyén hangzik, de üde színfoltot jelentett a képregényfilmek piacán.

A két rendező visszahoz jó pár karaktert az első részből: itt van a bánatos Nancy Callahan (Jessica Alba), a genya Roark szenátor (Powers Boothe), a belevaló Gail (Rosario Dawson) és a veszedelmes Marv (Mickey Rourke). Ja, és még Bruce Willis is felbukkan egy-két perc erejéig, ami valószínűleg csak úgy jöhetett létre, hogy a hírhedten pénzéhes sztárnak kifizettek pár milliárd dollárt. Az ember szívesen látja megint ezeket a karaktereket, viszont az égadta világon semmi újdonságot nem tudunk meg róluk, és igaz az újakra is (félúton Josh Brolin régi karakter/ új színész). Joseph Gordon-Levitt és a végzet asszonyát alakító Eva Green nem javít a helyzeten, a pincérnőt játszó Lady Gagáról nem is beszélve.
A hagyományokat ápolva a film természetesen rendkívül erőszakos, egyfolytában fröcsköl a fehér vér, végtagok és fejek válnak el törzsektől körülbelül percenként, és mindenki igazi genya, de még a legjobb esetben is csak egy bad motherfucker. A film utolsó egyharmada aztán ráadásul már végleg unalomba fullad, úgyhogy majd aki anno megnézi dvd-n, annak azt tudjuk javasolni, hogy vegye le a hangot, tegyen be rá valamilyen jó darkos zenét, és gyönyörködjön a képekben.


