Havannai éjszaka (Retour a Ithaque), rendező: Laurent Cantet, szereplők: Isabel Santos, Jorge Perugorría, Fernando Hechevarria, Néstor Jiménez, francia-kubai filmdráma, 95 perc, 2014. (16)
Reményvesztett nemzedék
Egy baráti társaság egy havannai háztetőn beszélgeti át az éjszakát annak apropóján, hogy egyikük 16 év után hazatér Spanyolországból. A film eredeti címe Odüsszeusz kalandjaira utal. Az Arany Pálma– és César-díjas francia rendező újra Kubában forgatott, alkotótársa ezúttal is a legismertebb kubai író, Leonardo Padura.
Laurent Cantet a 2012-es Havanna, szeretlek! egyik epizódját rendezte. Kapcsolata az író-forgatókönyvíró Leonardo Padurával nem szakadt meg, közösen keresték annak lehetőségét, hogy egy teljes egészében Kubában forgatott filmben mutassák be az ott élő embereket. Ehhez Padura írásait vették alapul, de újabb kutatásokat is végeztek, sokat beszélgettek a helyiekkel, rengeteg történetet gyűjtöttek össze. Ezekből a morzsákból, az egyéni sorsokból alkották meg a szereplőket. Ismét szerencsés helyzetben voltam, első kézből szerezhettem információkat, magával a rendezővel sikerült beszélgetnem.
A szereplők szándékosan értelmiségiek, szerették volna intellektuális környezetbe helyezni a történetet. A hajnalig tartó beszélgetés részvevői választékosan beszélnek arról a rendszerről, amiben felnőttek és minden változás ellenére mai is élnek. Orvosok, mérnökök, művészek. Fiatalon együtt reménykedtek abban, hogy valami új, valami jó következik és együtt kellett csalódniuk. Csak egyikükben volt meg a bátorság, hogy elhagyja az országot, vállalva azt, hogy valahol máshol idegenként, de legalább szabadon élhessen. Elsősorban rajta kérik számon a döntését, de az éjszaka folyamán mindenki lehetőséget kap arra, hogy a saját életéről, álmairól, vágyairól és kudarcairól meséljen. Ahogy telik az idő és fogy az alkohol, úgy leszek egyre fáradtabbak, ugyanakkor gátlástalanabbak is. Kendőzetlenül beszélnek a saját és a többiek vélt vagy valós hibáiról, tévedéseiről és hosszú évek után felszakadnak a régi sebek, kimondatnak és kimutattatnak az addig elfojtott, eltitkolt érzések, gondolatok. A számonkérés, egyben a megbocsátás ideje ez. 
A havannaiak számára a háztető jelenti a világot, ahol együtt lehetnek, ahonnan látják a várost, a többieket. Kuba ünnepelt színészeivel feszült tempóban 17 nap alatt vették fel a jeleneteket. A szerep megformálására a motiváció mindegyikük esetében adott volt, a fáradtság természetes, minden mondat, minden érzés akár a sajátjuk is lehetne. A diktatúra sokak számára ismeretlen fogalom, talán el sem tudják képzelni, hogy voltak, vannak és lesznek olyan rendszerek, ahol barátokat fordítanak egymás ellen, ahol az embereket megzsarolják, megfélemlítik, ahol a művészek arról írnak, azt festik meg, azt vésik kőbe, amit számukra előírnak. Van, aki behódol, van, aki megtörik és az alkohol felé fordul és van, aki elmenekül. Kuba nagy változások előtt áll, de mindezt lassan és megfontoltan teszi, nem akar korábbi sorsára jutni, amikor az alkohol, a drog, a szerencsejáték és a prostitúció irányította az országot. Laurent Cantet azt ígéri, ha lesz megint miről forgatnia, akkor visszamegy. Addig pedig itt van ez a film a valódi Kubáról Che Gueavara portrés póló nélkül.
