Mission: Impossible – Titkos nemzet (Mission: Impossible – Rogue Nation), rendező: Cristopher McQuarrie, szereplők: Tom Cruise, Jeremy Renner, Simon Pegg, Rebecca Ferguson, amerikai akciófilm, 132 perc, 2015. (16)
Földön, vízen, levegőben
Újra itt van, újra itt van a nagy csapat, csapjad össze, csapjad össze…mert jól sikerült. Nem túl pörgős, klasszikusokat idéző, de friss darab, csavarokkal és végre igazi csapatmunkával.
Teljesült hát a konteó rajongók álma, kiderül, hogy a közelmúlt minden gyanús eseményéhez egy titkos társaságnak van köze. Ők magukat nem gyíkembereknek hívják, de még csak nem is Bilderberg-csoportnak. hanem szerényen Szindikátusnak. Vezetőjük személyazonossága és motivációja ismeretlen, annyit tudni róla, hogy a tagokat kizárólag halottnak vélt titkosügynökök közül toborozza. Egy balul sikerült akció során Ethan Hunt meglátja az arcát – vagyis jó eséllyel az övét – és ettől kezdve egyetlen cél vezérli, hogy megtalálja őt. Erre már csak azért is szüksége van, mert a CIA igazgatója (Alec Baldwin) miután megnézte a franchise korábbi részeit, úgy dönt, hogy Hunt és csapata tevékenysége inkább káros, mint hasznos, ezért egy bizottsági meghallgatáson annak CIA-ba való beolvasztását, ellenszegülés esetén megszüntetését javasolja. A Szindikátusról pedig az a véleménye, hogy csak téveszme. A titkosügynökök közös jellemzője, hogy amikor összecsapnak a fejük felett a hullámok, személyazonosságukat megváltoztatva nem vonulnak vissza és nem a Copacabanán szürcsölgetik a koktélt, hanem ha kell, akár életük árán is, de bebizonyítják az igazukat. Ez valami kém dolog lehet, amit mi, átlagos földi halandók nem érthetünk.
A filmet a Közönséges bűnözőkért Oscarral jutalmazott Cristopher McQuarrie jegyzi, aki A Valkűrt, a Jack Reachert és A holnap határát szállította Cruise-nak, tehát nem új keletű szerelem az övéké. Ezúttal – is? – nem az akció igazodik a cselekményhez, hanem fordítva, az ütős jelenetek köré van írva a forgatókönyv, mondhatnám, az eszköz szentesíti a célt. Soha nem tudjuk meg, mitől jó valakinek, ha egy fegyvergyár tönkremegy, hiszen ott a többi, vagy mitől jó az, ha megölik a Világbank egyik vezetőjét, Zimbabwe elnökét, vagy az osztrák kancellárt. A titkos csoport célja állítólag az, hogy a világ maradjon meg olyannak, amilyen, nem pedig a zavarkeltés, márpedig itt az folyik ezerrel. Az akciók közötti cselekmény, inkább csak kitölti az űrt, okosabbak nem leszünk tőle. A helyszínek változatosak, bár kevés kivételtől leszámítva inkább csak az akcióhoz asszisztálnak, egyéb jelentőségük nincs, akárhol is lehetnénk. A számtalan modern kütyü ellenére minden, amit láttam, inkább emlékeztetett a régi sorozatra és a klasszikus kémfilmekre (főleg Bond), ezért tudtam igazán szeretni, bár a bécsi operaházi jelenet, amiben Puccini Turandotja közben mindenféle létrákon és köteleken megy a harc, egy kicsit hosszúra sikerült. A Turandot dallama egyébként végigkíséri a filmet, de Paul Potts egyszer sem tűnik fel.
Hunt ezúttal nem önzőzik, igazi csapatmunka folyik, ahol Tom Cruise a bevállalós, Simon Pegg a vicces, Ving Rhames a zsörtölődő, míg Jeremy Renner a CIA és az IMF között, az újonnan érkező hölgytag, Rebecca Ferguson (az angol-svéd színésznőt a bátrabbak a Herkulesben láthatták) pedig a Szindikátus és az MI6 között lavírozik ügyesen. Csak a véletlennek köszönhető, hogy forgatás közben senkinek nem sérült meg a nyaka, mert annyira titkos minden, hogy a sokadik fejbiccentésnél felhagytam a számolással. Ha Tom Cruise-on múlna, az összes kaszkadőr elveszítené a munkáját, a végeredmény szempontjából ugyan lényegtelen, hogy őt látjuk, mégis csak ad egyfajta érzelmi többletet a film megnézéséhez. Az 53 éves színész jól tartja magát, néhány rész erejéig még biztosan hitelesen fogja alakítani a lehetetlen küldetést nem ismerő szuperkémet. Állítólag a 44 éves Jeremy Renner azért került be, hogy átvegye a stafétabotot, de előbb fog ő nyugdíjba menni. A szinkron miatt ne aggódjunk, Széles Tamás ugyanolyan jól működik. És hogy a CIA igazgató meggondolja-e magát a film végére? A helyes megfejtők között nem sorsolok ki vénaszkennert, annyira egyszerű a válasz.
