Legenda (Legend), rendező: Brian Helgeland, szereplők: Tom Hardy, Emily Browning, Christopher Eccleston, David Thewlis, Chazz Palminteri, színes, magyarul beszélő, angol thriller, 131 perc, 2015
Valószínűleg a Legenda előzetesét látván a fél nőtársadalom egyöntetűen sóhajtott fel. Egy gengszteres film Tom Hardyval a főszerepben, ami azt jelenti, hogy 2 órán át nézhetjük kedvenc angolunkat jól szabott öltönyben Guinesst vagy teát kortyolgatni, szivarozni és persze verekedni. Ráadásul kettő is van belőle! A tömör gyönyör…
Bevallom, nagy elvárásokkal ültem be a vetítésre. Elég volt a neveket végignéznem és tudtam, hogy akár a papucsállatkákról is szólhatna a film, engem megvettek. Az, hogy a történet maga is sok akciót sejtetett, már csak hab volt a tortán. Sajnos túlzottan elfogult voltam.
A Kray testvérek az 50-60-as évek Londonjában olyanok voltak, mint a tengerentúlon a Corleone család. Az ikerpár egyik tagja a vérszomjas és igazoltan mentális problémákkal küzdő Ronnie. Testvére Reggie volt a „jófiú”, aki bár szintén igazi gengszter volt, de igyekezett a vérontásokat elkerülni. Szegény sorból indultak, fiatalon boxolók voltak, majd kemény munkával elérték, hogy a háború után a fél brit főváros tőlük rettegjen. Több kaszinót és szórakozóhelyet üzemeltettek, ahol a politikusokkal és hírességekkel mulattak együtt. 1968-ban tartóztatták le őket, ami a végét jelentette gondosan felépített kis birodalmuknak („The Firm” néven futott).
Egyes források szerint a filmben kicsit túloztak az alkotók, például a filmben Ronni homoszexuálisnak van feltűntetve, holott saját bevallása szerint biszexuális volt, ráadásul két feleséget is elfogyasztott. Szintén torzképet mutat állítólag Frances-ről, Reggie feleségéről, aki a vásznon egy visszahúzódó, törékeny nő, sok ismerős és rokon szerint viszont pont az ellentéte volt, egy nagyon energikus és vidám lány volt, rajongott Reggie-ért (ahogy a férfi is érte).
A történet önmagában ki tudta volna tölteni a bő 2 órás játékidőt, hiszen egy gengszterpárral történt annyi izgalmas dolog a hatalmuk csúcsán, hogy az ember elfelejtse egy ideig a maga kis életét. Ez egészen addig sikerült is, ameddig nem helyeződött át a hangsúly Reggie és Frances se veled, se nélküled kapcsolatára. Onnantól a film csak szinte értelmetlen jelenetek egymásutánja, ahol vagy révetegen néznek a semmibe, vagy jó angolokhoz híven teáznak és a testvéri szeretet mindent elsöprő erejéről diskurálnak. Ha ezt a történetet belecsúfolták volna egy laza 90 percbe, már nem akarná a kedves közönség a 120. perc környékén, hogy őket is lője le valaki a vászonról.
A színészekről viszont egy rossz szót sem lehet mondani. Tom Hardy sokszor bizonyított az elmúlt években, és itt is csak azt támasztja alá, hogy nem csak szép, de tehetséges is, olyan „öregek” mellett is jól teljesít, mint David Thewlis, vagy Christopher Eccleston.
Aláfestő zenének végig hallgathatjuk a 60-as évek slágereit, valamint feltűnik Duffy is, mint kaszinóénekes.
Ameddig nem jutunk el a nagy drámáig, addig kifejezetten szórakoztató mozi a Legenda, a humor és az akció pont egészséges arányban oszlik el. Kár, hogy a végén mindkettőt felváltja a szenvedés, és a nagy bonyodalomra is csak a film utolsó perceiben kerül sor. Így a remek kezdet után a katarzis elmarad, és némi hiányérzettel távozunk a teremből.
