
Igazság ellen beoltva
Ha egy, a társadalom egészét érintő kérdésről nem illik beszélni, azt úgy hívják, álszentség. Ha erről a kérdésről filmet csinálnak, de még mindig nem beszélnek róla, azt pedig úgy, hogy Veszettek.
Adott egy kitalált kisváros (néhány lepukkant helyből összeollózva), ahova új rendőrfőnök érkezik. Tettre kész alezredesünk (Fenyő Iván) a helyi problémás fiúkból (ifj. Vidnyánszky Attila, Klem Viktor, Béli Ádám, Bán Bálint, Fritz Attila) polgárőrséget képez az átlagosnál kicsit szélesebb hatáskörrel. Hogy pontosan kiknek, kiktől és milyen jogon kell megvédeniük a várost, azt nem tudjuk meg, mert bár a skinhead szó – talán egyszer – elhangzik, a cigány, de legalább valamelyik „szinonimája” egyszer sem. Ilyen alapon tök felesleges volt roma származású színészeket alkalmazni, lehettek volna helyettük itt tanuló norvég diákok, vagy akár a török kebabos a sarokról. Nos igen, a film már csak azért sem kínálhat megoldást a problémára, mert nem nevezi meg azt.

Az egész úgy életszerű, mint ahogy nem az. Már az a momentum is megmosolyogtató, ahogy Fenyő Iván a motorjával megáll a város határában és onnan szemléli, miközben valószínűleg az járhat a fejében, hogy egyszer itt minden (és mindenki) az enyém lesz. Az én k…nagy játszóterem. Hamar megtudjuk, hogy ő maga kérte ide a vezénylését, és hogy minden erejével segíteni szeretne az unatkozó fiatalokon. Na igen, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve, a rossz szándékkal kikövezett meg a franc tudja hova. A fiúk nagyon hamar az apjukként tekintenek rá, mert ha van is apjuk, akkor is minek. Eszközökké válnak, törvénytelen dolgokat végeztetik el velük, de arról nem beszél senki, hogy ezek a dolgok mikor, hogyan és miért váltak törvénytelenné. Ennek legszebb példája meglepő módon az életből jött, a bandatag testvérpár apja azért ül börtönben, mert megvédte a saját tulajdonát. Ismerős? A fiúk megfelelő családi háttér és minták nélkül könnyen befolyásolhatóak, már nem gyerekek, még nem felnőttek, lázadnak, unatkoznak, miközben zavaros gondolatok keringenek a fejükben. A korrupció, a zsarolás, a megfélemlítés és az egész sz…keverés a hátuk mögött zajlik. Pfff…a vége az lesz, hogy ők is csak áldozatok. De akkor mit kezdjünk azzal a fenti – csak sejtetett – gondolattal, hogy az önszerveződő csoportok veszélyesek? Az, hogy csak eszközök, felmenti-e őket a tetteik következménye alól? Kinek, minek az áldozatai, akarunk-e erről egyáltalán beszélni?
Fogadjuk el, hogy állami pénzből nem lehet olyan filmet csinálni, ami az államot is felelőssé teszi bizonyos problémák meglétében és helytelen kezelésében? Nem kéne. Ha kimondunk valamit, akkor tegyünk már kérdőjelet, felkiáltójelet, pontot, vagy akármit a mondat végére, különben ne mondjuk ki. Egy valamit minden esetre megtudunk a filmből, bár ezt eddig is tudtuk: bárkiből lehet polgármester.


