Dheepan – Egy menekült története (Dheepan), rendező: Jacques Audiard, szereplők: Jesuthasan Antonythasan, Kalieaswari Srinivasan, Claudine Vinasithamby, Vincent Rottiers, francia filmdráma, 109 perc, 2015. (16)
Szép, új világ?
Egy tamil férfi, egy nő és egy gyerek próbál új életet kezdeni Franciaországban, hamis papírokkal, magukat családnak kiadva. A Jacques Audiard – Thomas Bidegain – Noé Debré hármas legújabb filmjében a menekülthullámot lovagolta meg. Az eredmény elég megosztóra sikerült, minden esetre a Cannes-i zsűri Arany Pálmával díjazta.
Mikor menekültekről esik szó – már pedig mostanában gyakran esik -, ritkán kerül említésre Srí Lanka (régebbi nevén Ceylon). A buddhista vallású szingaléz kormányerők és a függetlenségre vágyó – az indiaiakkal etnikai rokonságban álló – hindu vallású tamil kisebbség között dúló polgárháború 2009-ben ért véget, amikor is a tamil tigrisekként ismert lázadó szakadárok vezérét megölték. A 25 év alatt tízezrek haltak meg és százezrek menekültek el az országból. Dheepan (Jesuthasan Antonythasan) egy Yalini nevű nő (Kalieaswari Srinivasan) és egy Illayaal (Claudine Vinasithamby) nevű árva kislány társaságában Franciaországba utazik, hamis papírokkal családnak kiadva magukat. A férfi egy lepukkant lakótelepen kap gondnoki állást, a nő egy magába zuhant férfit ápol, a kislány iskolába jár. Dheepannak kettős feladata van, egyrészt kifelé, a telep lakói felé kell elfogadtatnia a magát, másrészt befelé, a nő és a lány felé férjként és apaként. A „család” nap, mint nap látja, mi történik a környéken, de próbál nem – helyesebben csak a legszükségesebb mértékben – foglalkozni vele. Bár vannak viták és nézeteltérések, a közös élmények összekovácsolják őket. Olyannyira, hogy amikor az ő életük kerül veszélybe, az igazi Dheepan előbújik az álarc mögül és a tamil tigrisek egykori századosa érzelmek nélkül, profi módon számol le a bűnözőkkel.
Nos igen, a fanyalgók most örülhetnek, mert kiderült, hogy a menekültek között katonák bújnak meg. Na de miben különbözik ez a városi dzsungel az otthonitól? Ugyanúgy, láthatatlanná válva kell megvívni a mindennapok harcait, leszámolva azokkal, akik veszélyt jelentenek, akik az életünkre törnek. Mitől lennének mások a szabályok? Az ott élők számára a lakótelep ugyanúgy egy csatatér, aminek birtoklásáért különböző csoportok fognak – néha egymásra, máskor mindenkire – fegyvert. Drog, prostitúció, piszkos pénz, kilátástalanság, káosz. A helyszín más, de a francia törvények itt is csak papíron léteznek. Egykori tamil tigrisként a férfi terroristának számít, de mindez csak nézőpont kérdése. Hazájában a kormányerők semmivel sem voltak jobbak, csak éppen ők hozták a törvényeket és ők címkéztél fel az embereket.
A filmet felfoghatnánk egyfajta társadalomkritikának is, sőt, ezen túllépve az európai életmód kritikájának is, ám mindvégig megmarad három ember történetének, akiket a szükség hozott össze. Az alkotók úgy maradnak távol a történésektől, hogy közben azért Deephan karakterét idealizálják, heroizálják. Az egész ettől egy kicsit álszentté is válik, mert olyasvalakiről van szó, aki hazájában a tamil nép szabadságáért harcol, itt pedig választott családjáért. Nem az a kimondott rosszfiú, akitől félnünk kell. A főszereplő Jesuthasan Antonythasan író és politikai aktivista, nem mellesleg egykori tamil tigris. Neki, filmbéli feleségének és lányának is ez az első filmszerepe. Az operatőr és a zeneszerző ugyancsak ezzel az egészestés filmmel debütálnak.
