A szakma és a közönség is üdvözölte Köbli Norbert és Szász Attila filmjét, melyet a televízióban és a moziban is nagy sikerrel vetítettek. A 11 Magyar Filmdíj jelölésből végül 4-et váltott díjra. A fiatal cselédlányt, Katót alakító Döbrösi Laurával beszélgettem egy kávé mellett a filmről, a szerepről, a szakmáról, a vágyakról.
Hogyan talált meg Téged a szerep?
Behívtak egy castingra. Éppen a Balatonon forgattam az Egynyári kalandot Füreden. Hajnalban végeztünk, reggel tízre hoztak fel, hulla voltam. Általában úgy megyek, hogy nem szabad akarni a szerepet. Ha nem sikerül, az nem a te kudarcod, hanem volt nálad jobb.
Előtte hallottál a filmről?
Olvastam a könyvet és nagyon megragadott.
Szakmai szempontból milyen kihívást láttál ebben a karakterben?
Nagyon izgalmas mélységei vannak, meg tetszett, amilyen csaj és amilyen szerepet betölt ebben a hármasban, illetve ötösben. Ő egy katalizátor, rajta keresztül mennek az információk. Ő az a szikra, ami belobbant mindent. Azt vettem észre ebben a karakterben, hogy önmagában is érdekes és a funkció is, amit betölt.
Mennyi lehetőséged volt saját magad alakítani a karakteren, mi volt az alapelvárás és mi volt, amit Te hozzá tudtál tenni?
Alapvetően nagyon jól és pontosan meg volt írva Kató karaktere. Ez most úgy hangzik, hogy nem hagy túl sok kreativitást, de egy jól megírt karakterben pont az az ellentmondásosan jó, hogy nem kell rajta sokat gondolkozni – elég egyértelműen meg van írva, hogy milyen ez a csaj -, viszont hogy azt a milyent te hogyan csinálod meg, abban Norbi és Attila is szabad kezet adtak. A forgatás előtt egy hétig ültünk egy szobában – a szereplők és ők – minden nap és beszéltünk a karakterekről és a helyzetükről.
Nagyon jó, hogy ott volt Norbi, mert vele meg lehetett vitatni az ötleteidet, hogy pl. ennek a Katónak milyen volt a múltja, honnan jött stb., ami fontos ehhez és ő ebben segített. Attila nagyon megbízott bennünk, egy közönségtalálkozón ő maga mondta, látta rajtunk, hogy megértjük a karaktereket és elhitte rólunk, hogy jobban ismerjük, mint ő, hiszen ez a munkánk. Ha úgy éreztem, hogy az adott szituációban Kató leülne vagy felállna, vagy ezt reagálná, akkor mindig hagyta, hadd csináljam. Megnézte, hogy működik-e és állítása szerint az esetek többségében még jobb lett, mint amit ő kitalált volna. Más a rendező fejéből kitalálni valamit és megint más Katóéból. Hagyott minket kibontakozni.
Mennyire kellett felkészülnöd ebből a korszakból?
Megnéztem egy pár filmet, átnéztem a kultúra, viselet, illemtan jegyzeteimet – tanultam művészettörténetet -, meg ebben az egy hétben erről is beszélgettünk. Hogy van a leülés, a felállás, a viszonyok, egy cselédnek mi volt a státusza egy háznál és ehhez képest mondjuk Rózsié mennyire rendhagyó.
Hogyan írnád le Rózsi és Elza kapcsolatát?
Ők tényleg a legjobb barátnők voltak és együtt éltek régen is. Amikor Elzát kiemelte abból a közegből Max, akkor Rózsi ment vele, mert „odafért”, de nem mellé, hanem alá. Rózsi egy elég jól menő prostituált volt az Orfeumban, egy kicsit idősebb, mint Elza, összebarátkoztak, odavitte. A film arról szól, hogy a nőknek milyen sorsai lehettek akkoriban. Rózsinak volt egy karrierálma, hogy ő addig lesz prostituált, amíg ki nem emeli onnan egy gazdag férfi és ő Maxba volt halálosan szerelmes. Erre odavitte a barátnőjét és a barátnője megcsinálta helyette azt, amit ő akart, amit neki kellett volna elérnie.
Kovács Patrícia és Gryllus Dorka hogyan fogadtak?
Nagyon jó fejek mindketten. Nagyon közvetlenek. Természetes, vagány, nyitott nők. Nagyon segítőkészek voltak és végig egyenrangú partnerként kezeltek.
Tizenéve vagy a pályán, elfogadnak Tőled is tanácsokat?
Nem szoktam ezt észrevenni. Általános egy olyan hangulat, igyekszem úgy dolgozni, hogy nyitottság legyen és kölcsönös támasznyújtás. Előfordulhat, hogy elhagyja olyan mondat a számat, ami valakinek esetleg segítséget nyújt, de nekem is állandóan segít mindenki. Én ezt tanultam meg, hogy így kell viselkedni. Azt szeretem, ha csapatmunkában tudok dolgozni, ahol minél kevésbé van éreztetve bármilyen alá-fölérendeltség.
Mi az, amit végül kihagytatok a filmből?
Kevés idő és pénz állt a rendelkezésre, néhány helyszínt ki kellett dobni az eredeti forgatókönyvhöz képest. Azok közül, amit leforgattunk és nem lett benne, az egy sokkal hosszabb börtönjelenet.
Kulkával játszottál már együtt?
Nem. Ő nagyon jó. Bejön egy szobába és elalélsz. Nagyon jó fej, ő is teljesen természetes. Nagyon megigéző, örvénylő hangulat vele egy jelenetben szerepelni.
Ezzel a stábbal terveztek valamit közösen?
Olyan nincs, amiről tudnék beszélni, de ők dolgoznak egy filmen perpillanat. Bízom abban, hogy amennyiben van benne helyem, behívnak castingolni. Jó volt a közös munka.
Élvezted?
Nagyon, nagyon. Zsenik dolgoztak rajta.
Most min dolgozol?
A Budapesti Anarchista Színházzal játszom, a Grecsó testvérekkel van egy közös estünk, a Mellettünk, abban énekelek, minden szerdán a Willany Leó Improvizációs Táncszínházban énekesként és zenészként lépek fel. Az Aranyélet második évadára a szándék megvan, ez egy nagyon jó tendencia, hogy bepörög egy kicsit a magyar filmgyártás, elemelkedünk, igényes sorozatokat akarnak, van pénz, van motiváció, van igény, és hogy a telenovellából átmegyünk a játékfilmszerű, színvonalú sorozatokba. Bizakodó vagyok, és nagyon szerencsésnek tartom magam és a generációmat.
Elég korán eldöntötted, hogy színészkedni akarsz, mennyire voltál átlagos tinédzser?
Ez régóta van az életemben, de pont azért, mivel így nőttem fel, ez nem egy csoda, ami pillanatok alatt mindent megváltoztatott. A gyerekkorom óta nekem tök normális, hogy ez van a suli mellett. Megtanultam úgy az iskolában létezni, hogy ezt sose reagáltam túl. Néha voltak nehézségeim, hogy suli mellett próbáltam és a felvételi évében is végig forgattam, de a barátaimmal ez nem volt téma, tudták és örültek, ha valami sikerült és ennyi. Van szociális életem, vannak barátaim, járok bulizni. Belefér. Az ember vegye észre, hogy minimum kettővel több projektet tudna csinálni, mint amennyit csinál. Még én is úgy érzem, hogy nem használom ki az összes időmet.
Jelmez- és díszlettervezés?
Az történt, hogy a gimnáziumban, ahova jártam, művészéti tagozat indult és tulajdonképpen közben megcsináltál egy szakmát is. Nem ezért mentem oda, hanem ez úgy jött mellé. Választhattam volna a fotó szakot is. A mai napig nagyon örülök neki, mert egy egészen más típusú gondolkodást tanultam meg ott, rálátok a másik munkájára is egy filmnél, átfogóbb képet kapok.
Mindig is színész akartál lenni?
Nem. Kisgyerek koromban elmentem egy drámatáborba és a táborvezető nő felhívta az anyukámat ősszel, hogy emlékszik rá, hogy ügyes voltam és amatőr gyerekeket castingolnak és menjek már el. Anyukám kérdezte, Laura, szeretnél castingra menni, én meg mondtam, hogy nem tudom, mi az a casting, de menjünk el. Elmentem és megkaptam a szerepet és így egyik a másikat követte. Nekem ez nem volt a mániám. Elkezdtem csinálni és éreztem, hogy én ezt élvezem.
Hogy jön ehhez a nemzetközi tanulmányok?
Mindenképpen szerettem volna elvégezni egy „rendes” egyetemet, hogy használjam az agyamat. Szeretek tanulni, szeretem a nyelveket. Amikor egyetemet kellett választani, nagyon bizonytalan voltam a színjátszással kapcsolatban, nem mertem bevállalni, hogy elmegyek a Színműre. Remélem, hogy ez nem lesz sohasem akadály. Nagyon érdekel, hogy a világban mi van, csomó dolog van, ami zavar, körülnézek, érteni akarom és jól esett, hogy ezt tanultam három évig.
Nemzetközi produkciók?
Egyszer már dolgoztam egy nagyobb produkcióban, egy Alatriste című spanyol sorozatban (megj.: a sorozatot a Korda Stúdióban, Etyeken forgatták), de az csak egy kiemelt statiszta szerep volt. Tavaly a Last Kingdom című BBC produkció is itt forgott és abban is volt egy icipici szerepem. Mindkettő nagyon jó volt, élveztem. Általában nem keresnek itthon színésznőt ezekre a szerepekre, hozzák őket magukkal a nagy produkciók.
Álomszerep?
Erre mindig azt mondom, hogy én a fantasyt szerettem és mindig is szerettem volna egy tündéres, vámpíros, vérfarkasos filmben szerepelni.
Minden szerepnek örülsz, vagy van olyan, amire azt mondanád, hogy ezért ezt nem?
Nagyon gonoszat szeretnék, nagyon gonoszat. Tudod, akinek egyenes a haja, az göndört akar, akinek göndör, az egyenest. Közben meg azt gondolom, hogy meg tudnám csinálni. Pont az ilyen kihívásokra vágyom.
Kik a példaképeid?
Erre meg mindig azt mondom, hogy olyanokat szoktam példaképnek megnevezni, akikkel már dolgoztam és személyesen is ismerek, hiszen sokkal komplexebb képem van róluk. Nem csak a munkájuk eredményét látom, hanem azt, ahogyan dolgoznak és így sokkal könnyebb példaképként tekinteni rájuk. Ezért szoktam a Dorkát, az Esztert (Ónodi), a Jánost mondani. Nem szoktam távoli embereket választani. Rendezők közül sem emelnék ki egyet vagy kettőt, mert az így már jelent valamit. Nyitott vagyok, nem szoktam kategorizálni. Nincs téma, nincs karakter, ha megfog, azt mondom, csináljuk.
[…] Teljes cikk olvasása az HETEDIKSOR.hu-n… […]