Gólyák - kritika

Gólyák (Storks), rendező: Nicolas Stoller, szereplők: Andy Samberg, Jennifer Aniston, Ty Burrell, Katie Crown, amerikai családi animációs film, 92 perc, 2016. (6)

Kelep(ce)

A Warner sem maradhatott ki a családi animáció bizniszből, a Lego figurák után gólyákkal és cuki kisbabákkal támadnak. Ha egy szép napon a gyerek a születése körülményeiről kezd el faggatózni, ne ezt a sztorit adjuk elő.

Két Lego rajzfilm között nézhetjük meg a Warner animációs részlegének legújabb egészestés alkotását, ami arról szól, hogy a gyerekeket a gólya hozza. Vagyis inkább arról, hogy most már nem, de aztán mégis.
Történt ugyanis, hogy minden tiltás ellenére az egyikük belenézett a csomagba, és soha többé nem tudott megválni annak tartalmától. A gólyák mi mást tehettek volna, profilt váltottak és ma már a kisbabákon kívül minden mást szállítanak. Itt dolgozik Fióka is, aki a cégvezetői pozíció várományosa, a Főnök a nagy bejelentést a gólyák éves kongresszusán készül megtenni. Előtte azonban még van egy fontos feladata. A le nem szállított kisbaba azóta betöltötte a 18. életévét és egyre több gondot okoz. Fiókának ki kell rúgnia a cégtől Tulipánt, de nem képes megtenni, ezért eldugja őt a levél részlegen, mivel ma már senki nem levelezik. Nem számol azzal, hogy valahol mégis akad egy kisfiú, aki még hisz a gólyamesében és levélben kér magának kistestvért, mivel szülei mindig nagyon elfoglaltak. Tulipán mint mindig, most is csak jót akar és annak rendje és módja szerint legyártja a kisbabát, akit ezután kézbesíteni kell. Senki nem lepődjön meg, a dolog nem nyeri el a többiek tetszését. Hőseink elvetődnek a farkasok földjére is, akik ugyanúgy a kisbaba hatása alá kerülnek, és nem akarnak megválni tőle, így menekülőre kell fogniuk. A farkasok valami egészen különleges dologra képesek, amit most nem árulok el, maradjunk annyiban, hogy az egész olyan, mintha Kipling marihuánát fogyasztott volna. Az idő sürget, a kisbaba üvölt, a levél írója pedig egyre türelmetlenebb, őrületbe kergetve ezzel a szüleit.
A BAFTA-jelölt Nicholas Stoller íróként és rendezőként eddig olyan vicces filmeket adott a világnak, mint a Lepattintva, a Dick és Jane trükkjei, a Szexvideó, a Felhangolva, a Zoolander 2, Az igenember, a Rossz szomszédság, vagy a Muppets. Az Oscar-jelölt Doug Sweetland inkább animációban erős, a Toy Story – Játékháború, valamint annak második része, az Egy bogár élete, a Szörny Rt., a Némó nyomában, A Hihetetlen család, vagy éppen a Verdák kerültek ki a kezei közül. Látványban, mókában és kacagásban ezúttal sincs hiány, már maga az alapötlet is egészen egyedi és kiváló, ráadásul családi moziról lévén szó, a gyerekeknek és felnőtteknek szóló részek is egész jó arányban vannak jelen, a megoszlásukat is beleértve. Ami viszont azóta sem hagy nyugodni, az alapötlet kibontása. Fent említett neves alkotók az egészet elintézik azzal, hogy ma már az embereknek máshogy is lehet gyereke. Szülőként csak annyit tudok erre mondani, köszi. Így csak abban reménykedhetek, a gyerek nem kérdezi meg, mi az a máshogy, mert akkor vagy el kell mondanom a valóságot, vagy egy másik történetet kell kitalálnom (a franciák káposztás sztorija még jól jöhet).
Mindkét esetben borul a gólyamese, amit ugye éppen azért találtak ki, hogy még véletlenül se kerüljünk ilyen kínos helyzetbe. A kisfiú azért kér levélben egy kisbabát, mert a szülei túlságosan elfoglaltak, így valószínűleg házas életet sem élnek. Ez persze nem baj, a film semmilyen összefüggésre nem mutat rá a szexet és a gyermekáldást illetően. Mindenki nyugodjon le, nem kell végigrettegnünk a filmet, van benne éppen elég mulatságos jelenet ahhoz, hogy szerelmünk gyümölcse elsősorban azokra koncentráljon. Mi már egy hete láttuk és még mindig semmi. Tegyem hozzá gyorsan, nálunk még nincs napirenden a téma, így a gólyás sztori is teljesen új volt a számára, csak nehogy most kezdjen el ezen agyalni, tudva azt, hogy 3 kiló 70-nel született és látott már gólyát egészen közelről. Ami a kézbesítést illeti, van erkélyünk, ezt a részét még kidumálom valahogy. De vajon a 18 éves Tulipán miként képzelt beállítani a szüleihez, akik egy gólya hülyesége miatt csak ennyi év késéssel jutottak hozzá a gyerekükhöz, szinte teljesen készen – kvázi felnőttként – kapva őt.

Oké, a fogzás, a kötelező oltások, a TAJ-kártya ügyintézés, a hasfájás és egyéb dolgok miatt ezúttal a gólyák szívtak. Vagy mondjuk mi lesz az egymillió, utólag kézbesített gyerekkel? Ilyen és ehhez hasonló kérdések nem igazán szoktak felmerülni bennem egy családi animáció megtekintését követően (valójában már közben), de valószínűleg csak én vagyok ilyen kekeckedő. Mindenki másnak itt egy kedves, aranyos film a gyerekvállalásról, a szülővé válásról, a testvérekről, a családról, a csodáról, amit születésnek hívunk és hasonlók. A gyerekben az egészből annyi marad meg, hogy vagy a gólya hozta, vagy nem, de legkésőbb biológia órán kiderül. Jut eszembe, van benne egy Güzü Galamb nevű szereplő is, ő is elég vicces.