Cop Mortem, író, rendező: Kovalik József, szereplők: Kamarás Iván, Gáti Oszkár, Nagy Zsolt, Páll Zsolt, Anger Zsolt, Ganxsta Zolee, Szabó Győző, Gesztesi Károly, magyar akciófilm, 111 perc, 2016 (16)
A Cop Mortem egy zsánerfilm. Ennek a gyermeki lelkesedéssel elkészített magyar akciófilmnek leginkább olyan íze van, mintha egy házibuli végén találnánk egy tízéves Zsaru-magazint. A készítőn kívül valószínűleg senki nem vette komolyan ezt a filmet. A hangsúly a szórakoztatáson van, és mélyebb értelmet azért nem szabad keresni benne, mert egész egyszerűen nincs.
Minden egyes mozzanata a filmnek annyira tipikus, hogy azt még felsorolni is kellemetlen lenne. Olyan érzésed van, mintha valaki a Google-ban rákeresett volna az elmúlt évtizedekben leggyakrabban használt akciófilm elemekre és egy tompa ollóval összevágta volna a találatokat. Kovalik József rendezőről, forgatókönyvíróról és vágóról tudni kell, hogy ő valójában egy profi kaszkadőr. Az lesz az érzésed vele kapcsolatban, hogy ő valószínűleg 10 évesen, gyermeki lelkesedéssel megálmodott egy akciófilmet, amit valahogy rengeteg támogatóval sikerült leforgatnia. Azonban mindezt Magyarországon tette, abban az országban, amelyiknek semmi köze az akciófilmekhez. Nincs ezzel baj, nem ez az erősségünk. Ami viszont megmenti a Cop Mortemet, hogy már az ötödik percnél észrevesszük, hogy nem veszi magát komolyan a film. Nem arról van szó, hogy leszarnák amit csinálnak, hanem képesek rajta nem feszülni, ami azért jó, mert a párbeszédek borzasztóan izzadságszagúak, a karakterek olyan egysíkúak mint az Alföld és a történet olyan lerágott csont, hogy azt már a kutya sem ásná el.
A történet szerint Magyarországon egy szekta brutális rendőrgyilkosságokba fog és a végkimerültségben szenvedő jardok kapnak maguk mellé egy James Bond-titokzatosságú nyomozót az Interpoltól Kamarás Iván személyében. A zsaruk hol rivalizálnak, hol cimborálnak az új ügynökkel, de a hajsza megkezdődik, ami Ganxsta Zolee vezette motoros klubokkal, túlcsinos egyetemi professzorhölgyekkel és fight club hangulatú alagsori edzőtermekkel van kikövezve. A 13. kerületi Rendőrpalotában történő ész nélküli és vérre menő nyomozást úgy kell elképzelni, hogy körülbelül 15 ember járkál körbe körbe egy padlószőnyeges és fűrészporos tapétával dekorált szobában, miközben unottan cipelnek a kezükben egyik asztaltól a másikig egy A4-es fénymásolópapírt és néha felvesznek egy vezetékes telefont, ami valószínűleg nem is csörgött. Ehhez nem is lehet mit hozzáfűzni, úgyhogy beszéljünk arról, ami nem a nevetség tárgya.
Ugyanis a kaszkadőrjelenetek és a bunyózások tényleg borzasztóan igényesek, jó a ritmusuk és bár fölösleges hasonlítani ezt a filmet bármiben az amerikai produkciókhoz, de simán hozzák a szintet. Az operatőrökre sem lehet panaszunk, sőt végre olyan vágóképeket kapunk Budapestről, főleg felülnézetből, amit naptárba lehetne pakolni és tényleg fokozzák a hangulatot. A színészeket meg szeretjük, nincs mit tenni, mert ugye saját termés. Kamarás Iván bármit eljátszik és még mindig szemtelenül jóképű, Szabó Győzőt ha csak öt percre, de mindig hálás dolog a vásznon látni. Ganxsta Zolee nem színészkedi túl a dolgot, de minek tenné, hiszen neki önmagát kell adnia és azt legalább őszintén csinálja. Páll Zsoltnak és Gáti Oszkárnak egy természetes mondatot nem adtak a szájába, úgyhogy nekik volt mivel megküzdeniük a forgatás alatt és talán csak Anger Zsoltnál érezzük egy kicsit, hogy túl komolyan vette a figuráját.
A Cop Mortem nem jó film, de nem vagyunk hajlandóak azt mondani, hogy rossz; egyszerűen pontosan azt az érzést váltja ki belőlünk ez a mozi, mint amikor egy öt éves kisgyerek nagy műgonddal megrajzol egy pálcikaembert, amit a szülei érzékenyen megcsodálnak majd mint egy Klimt festmény, bekeretezve kitesznek a falra.
