Dr. Chance (Chance), készítők: Alexandra Cunningham, Kem Nunn, szereplők: Hugh Laurie, LisaGay Hamilton, Gretchen Mol, Ethan Suplee, Clarke Peters, Paul Adelstein, amerikai pszichothriller és drámasorozat, 60 perc, 1 évad, 2016-
Hugh Laurie-nak új sorozata van, aminek az eredeti címe Chance, de nálunk Dr. Chance néven fog futni, hogy minden nézőt emlékeztessenek Dr. House-ra. A két karakternek amúgy semmi köze nincs egymáshoz, a Chance-ben Laurie nem kórházi orvost alakít és sajnos a szerepe sem olyan epikus. A történet egy szokásos antihős drámát próbál elénk varázsolni egy lassan építkező sztorival, de be kéne látni, hogy nem lehet mindenki olyan érdekes, mint Walter White.
A Hulu sorozatát Kem Nunn azonos című regényéből adaptálták és egyből két évadot rendeltek be belőle. Hugh Laurie a Dr. House óta az Éjszakai portásban (The Night Manager) vállalt főszerepet, de a szemét orvos karaktert sírja vissza tőle mindenki. Nagy reményekkel ültünk le a Dr. Chance elé, már csak azért is, mert a rendezők közt ott van Lenny Abrahamson is, akinek A szoba című filmje ugye Oscart is nyert, plusz a Franket is eléggé szerettük tőle, de mégis némi keserű csalódottsággal vegyes érzelmek lepnek el minket a sorozat láttán.
Van az a tipikus karakter, akinek van egy hétköznapi, szétesőben lévő élete, pár fura döntése a múltban és átlagos mindennapjai, majd magának köszönhetően pár rossz döntéssel a kezében egy számára teljesen új dimenzióba (legtöbbször a bűnös alvilági életbe) keveredik, lesz egy-két érdekes társa/barátja, majd minden egyes epizóddal még nagyobb bajba keveri saját magát. A legtöbb antihős története ilyen, az a lényege, hogy tele legyen szerethető motívumokkal a jelleme, azonban mégis olyan érzelmi zsákutcába keveredjen, ami miatt a néző nem veszít empátiájából akkor sem, ha már rég antipatikus és törvényen kívüli mozdulatokkal dolgozik. Nagyon klasszikus húzás a nagybetűs Nő megjelenítése is, így aztán a szerelem nevében sokkal könnyebb háborúba vonulni.
A Dr. Chance nagyjából ennyiből áll. Persze pusztán azért, mert a történet nem kecsegtet forradalmi újításokkal, attól még lehetett volna jó, hiszen a sorozatok ezer kellékből tudnak még előnyt kovácsolni. Ez a sorozat például sokszor él a noir-os hangulattal, ráadásul szépen lassan bontakozik ki a cselekmény, de nem csinálják olyan művészien, mint például az Aznap éjjelben. Persze ott vannak a színészek, például Hugh Laurie; imádjuk őt, de itt néha teljesen hiteltelen a drámai alakítása. A mellékszereplők szintén igényesen vannak összeválogatva. A femme fatale szerepére Gretchen Molt választották, de nincs meg az a közmondásos kémia közte és Laurie közt. Ethan Suplee, aki A nevem Earl Randy-je volt egykoron, talán a legkedveltebb karakter, és elég jellegzetes Paul Adelstein vagy Clarke Peters (a Drótból), de az ő játékuk sem menti meg a sorozatot.
Dr. Chance (Hugh Laurie) amúgy egy válófélben lévő San Franciso-i, törvényszéki neuropszichológus, aki különböző ügyek kapcsán méri fel az emberek mentális állapotát, illetve lelki traumáit, majd jelentést ír róluk, illetve kezelést ajánl számukra. Fontos, hogy ne alakítson ki mélyebb emberi kapcsolatot a pácienseivel, de ekkor felbukkan egy nő (Gretchen Mol), akit a férje bántalmazott és Chance elkezd iránta a kelleténél jobban érdeklődni. Amit elsőre nem tud, hogy ez a kliense amúgy egy rendőrnek a felesége, de valahogy mindenképpen segíteni akar rajta, pedig a nőnek skizofrén pillanatai is vannak és mintha két ellentétes személyiség viaskodna benne. Chance pont ekkoriban ismerkedik meg egy nagyon csendes alvilági arccal (Ethan Suplee), akinek az ökle és a kétes katonai múltja jobban kommunikál az emberekkel, mint a kimondott a szavak és az ő segítségével próbálja meg a főszereplő „megmenteni” a Nőt. Ezzel persze – saját magának köszönhetően – veszélybe kerül az élete és a családja, valamint az egész karrierje.
Minden epizód végén valahogy fölvezetnek egy viszonylag izgalmasnak tűnő cliffhangert, de valójában nem sok minden történik. Ráadásul olyan könnyen ruháznak föl bárkit valami mentális betegséggel, hogy Freudnak maga lenne a Paradicsom, ha ezeket az embereket kellene kielemeznie, de a néző meg csak simán hitelességvesztést érez lépten-nyomon. Chance emellett mindig magát keveri bajba és a tettei túl gyakran kérdőjelezhetőek meg. Az a gond a sorozattal, hogy semmiben nem mutat újat és még a sablonokat is sablonosan oldja meg a legtöbbször. Rá lehet pörögni, biztos van akinek bejön ez a műfaj, vagy unatkozik annyira, hogy ezzel üsse el az időt, de ebben a sorozattengerben fogtunk már ki sokkal jobb halakat is.
Mi adtunk egy esélyt a Chance-nek, de nem élt vele. Kérdés, hogy a második évadot mennyire pörgetik föl és vajon mi lesz a fő csapásvonal, bele mernek-e jobban menni a legjobb mellékszereplő (Ethan Suplee) életébe, de sok bizodalmunk és kedvünk nem maradt a folytatáshoz.
