Minden, minden (Everything, everything), rendező: Stella Meghie, szereplők: Amandla Stenberg, Nick Robinson, amerikai romantikus dráma, 96 perc, 2017. (12)
A Minden, minden egy teljes mértékben kiszámítható, sablonos film megint egy könyvsikerből, ami ahelyett, hogy az izgalmas részleteire koncentrálna, egy ezerszer látott történetet mesél el a giccsben fuldokló nézőnek.
A történet főszereplője a 18 éves Maddy (Amandla Stenberg), aki egy súlyos betegség miatt sosem léphet ki az otthonából. Az édesanyja igyekszik mindent megadni Maddy-nek, azonban a sok könyv, az internetes macskás videók, és az online építészeti kurzus sem változtat azon a tényen, hogy a lány üvegkalitkában él. A kamasz élete, aki mindezen körülmények ellenére meglepően kiegyensúlyozott, akkor változik meg gyökeresen, amikor megismerkedik a szomszédban lakó fiúval, Olly-val (Nick Robinson).
Ebben a történetben annyi lehetőség van, annyi érdekes mozzanat, amit ki lehetne dolgozni, amire a néző igazából kíváncsi lenne, mégis, a játékidő háromnegyedét a szerelmi szál iszonyúan lassú és időnként kínos kibontakozása adja, amiről az a benyomásunk támad, hogy csak azért érzik a szereplők, mert amúgy nem szabadna nekik. A romantikus szállal egyébként nem is lenne gond, de mivel Maddy betegsége maga a konfliktus a filmben, amiből minden probléma kiindul, így fontos részét kéne képeznie az ezzel kapcsolatos részeknek a kidolgozása. Ehelyett kapunk két kamaszt, akik sms-ben élik ki a kapcsolatukat, amiben semmi furcsa nincs, elvégre a 2010-es években ez már egy teljesen elfogadott módja az ismerkedésnek. Tény, hogy az üzenetváltásokat sikerült kreatívan megjeleníteni; a lány fantáziáján keresztül olyan, mintha a szereplők élőben beszélgetnének, de ez a pár érdekes vizuális megoldás nem elég ahhoz, hogy izguljunk a szerelmesekért.
Ami igazán bosszantó, hogy közben a részletek felett, amitől izgalmassá válna a történet, a film egyszerűen elsiklik. Hogy lehetséges az, hogy az orvos anya a saját lányát kezelheti? Ez tényleg nem furcsa senkinek? Mi a helyzet Olly családjával? Ugyan kapunk néhány morzsát, amiből kiderül, hogy a srác apja alkoholista, és hogy ez őt rosszul érinti, de mindez csak kimondva válik világossá, addig semmit nem érzékelünk ebből a fiú viselkedésén. A dialógusok szedett-vedettek, és hemzsegnek a közhelyektől. A karakterek Maddy-n kívül egyébként is kidolgozatlanok, nincsen mélységük. Ollyról igazából nem tudunk meg semmit, az ápolónő viselkedése, aki segít összehozni a fiatalokat logikátlan, az olyan mellékszereplők pedig, mint amilyen Olly húga nem hiányoznának, ha kimaradtak volna a filmből.
A Minden, minden sokkal kevesebb annál, mint amit ígér, a szerelmi szál olyan csöpögős, hogy azt a romantikus mozik kedvelőinek is nehéz végignézni, több jelenet mintha a semmibe futna, nincs igazán helyük vagy értelmük a filmben. A fordulat pedig egyrészt sejthető a sok kis jelből, amit elejtenek nekünk, másrészt viszont ismét csak kidolgozatlan, és hiába felkavaró, mert addigra mire eljut az agyunkig már vége is a filmnek, mi pedig ott maradunk a sok megválaszolatlan kérdéssel.
