Outlander – Az idegen (Outlander), készítő: Ronald D. Moore, szereplők: Caitriona Balfe, Sam Heughan, Tobias Menzies, amerikai romantikus dráma és sci-fi sorozat, 64 perc, 2 évad, 2014-
Az Outlander egy igazi vadregényes, hősszerelmes, szexes, kardozós, kosztümös sorozat. Olyan az egész, mint egy érzelmektől túlcsorduló, mocskos lányregény tele fordulatokkal, aminek hősnője a jövőből érkezett a 18. századba, ahol próbálja túlélni a barbár körülményeket, miközben rátalál az igazi nagybetűs szerelem. Borzasztóan nyálasan hangzik, de egy elég nívós sorozatról van szó.
Diana Gabaldon regénysorozata hatalmas siker, amit nagyon hűen vittek képernyőre. A készítő Ronald D. Moore, akinek a Csillagközi rombolót is köszönhetjük. Két évad ment le eddig az Outlanderből, aminek hamarosan érkezik a harmadik évada, de már a negyedik is be van rendelve. Egy elég nagy költségvetésű sorozatról van szó, ami nagyon picit hasonlít a Trónok harcához. Persze itt nem annyira fiktív a világ, de hasonlóan misztikusak a helyszínek, igényesek a kosztümök és bőven van miért izgulni. Az Outlandert azonban a smaragdzöld tájak, a Skót felföld, a 18. század mocska, az állig felpolcolt mellek, a jószívű parasztok, a vadszerelmes férfiak, a gonosz parancsnokok és a skót szoknyák jellemzik.
Az alapkoncepció pofonegyszerű, ezért is elismerésre méltó, hogy ezt az alapvetően kettő főszereplővel (a szerelmes pár, plusz néha a gonosz parancsnok) dolgozó történetet, hogy tudták ilyen valóban izgalmasra, csavarosra, kiszámíthatatlanra és élvezetesre megcsinálni. A történet szerint Claire (Caitriona Balfe) a második világháborúban ápolóként dolgozott. Miután véget értek a harcok, férjével (aki történész) elutazik vakációzni Skóciába. Férje megszállottja munkájának és sokat mesél Claire-nek a 18. századi Skóciáról, annak csatáiról és társadalmáról, híres családjairól és történéseiről. Egyik nap a nő elmegy sétálni és elszundít pár romos emlékkő mellett; mikor felébred, hirtelen 1743-ban találja magát. A sci-fi része a történetnek nagyjából ennyi és ezt az első részben le is tudjuk. Innen kezdődnek az igazi, nagybetűs kalandok, amik olyanok, mintha könyvben olvasnánk azokat.
Megismerkedünk az erőszak, a boszorkányégetés és a kezdetleges gyógyászat korával, amit Claire szemén keresztül mutatnak be, aki egy értelmes, felvilágosult nő, a maga korának egyfajta feministája, itt azonban nagyon okosan kell viselkednie, hogy túlélje ezt a kort, amíg ki nem találja, hogyan juthat vissza. Azonban bejön a képbe Jamie (Sam Heughan), az izmos felsőtestű, jó humorú, vad skót férfi, akivel konkrétan halálosan egymásba szeretnek. Ez nem csupán egy pillanat műve lesz, hanem nagyon okosan felépítik kettőjük kapcsolatát és könnyfakasztó, szívfacsaró, igazi érzéki szerelemnek leszünk tanúi. Claire – férje által – sok mindent tud erről a korról és azt is tudja, hogy annak a klánnak, amibe Jamie tartozik, milyen csúfos vége lesz, ezért előbb utóbb megpróbál segíteni abban, hogy megváltoztassák a történelmet, de ez már inkább a második évad fő szála. Mindeközben van még egy harmadik főszereplő, a vöröskabátos parancsnok, aki személyes ellensége lesz a párnak, miközben brutális megpróbáltatások elé állítja őket. Az egyik érdekesség még, hogy ennek a gonosz parancsnoknak a leszármazottja Claire 1900-as évekbeli férje, ezért ugyanaz a férfiszínész alakítja mindkét karaktert.
Ebben az autentikus környezetben folyamatosan egyre jobban megismerjük a szerelmeseket, akiknek annyi vad kalandban és explicit szexben van része, hogy nem győzzük kapkodni a fejünket. A díszlet iszonyatosan igényes, a karakterek rettenetesen tudatosan és okosan vannak felépítve, amire van is idő, hiszen a részek egy órásak. Lehet, hogy az Outlander egy olcsó és túlfűtött lányregénynek tűnik és valójában az is, de kosztümös, romantikus sorozatból ennyit még nem hoztak ki. Valószínűleg az alapanyag is nagyon jó hozzá, de a néző azon kapja magát, hogy a bűnös élvezetnek induló sorozatnézés erős függéssé alakul, mert valahogy tényleg szép benne a szerelem és valóban izgulsz, hogy mi lesz ezekkel az általad annyira megkedvelt főszereplőkkel. Semmit nem alibiznek el a készítés során, elég ha csak arra gondolunk, hogy szinte egy teljes részt szenteltek annak, ahogy egy férfi megerőszakol egy másikat. Azonban valahogy az a jó minden erotikus részben, hogy hozzátartoznak a történethez és viszonylag kevés benne az öncélú megnyilvánulás. Szinte kijár a nézőnek ez a romantikus pornó, mert ennyi szenvedésen utoljára talán Trónok harca szereplők mentek át, de míg az említett sorozatban folyton tudatosan várjuk bizonyos részeknél a halált vagy a csavart, addig az Outlanderban egy részen belül kapunk akár három váratlan fordulatot is, ahol mindig életre halálra megy a harc és ahol a szerelem nevében valóságosak az áldozatok.
A főszereplők a való világban is egy párt alkottak és a sorozat hatalmas szerencséjére iszonyatosan jól működnek együtt. Egy egész korszakot kell bemutatniuk, miközben el kell hitetniük, hogy végeláthatatlan szerelembe estek, ami mélyebben van, mint maga a pokol, ahova önként is bejárnak ha azzal a másikat megmenthetik. Caitriona Balfe a sorozatozás előtt modellkedett, de nagyon jó választás volt erre a szerepre. Egy erős, értelmes, kitartó és rafinált, de mégis végtelenül segítőkész és kedves nő, borzasztóan jó karakterként szolgál ebben a díszletben. Sam Heughan minden kamaszlány álmát testesíti meg azzal a felsőtesttel, miközben elhiszem neki, hogy a karaktere egy valóban áldozatkész, erős, lojális, de mégis gyermeki humorral megáldott férfi.
Összességében az Outlander nem dolgozik széles palettáról, könnyen behatárolhatóak az összetevői. A kalandregényes románc célközönsége egyértelműen a nők. Viszont hiába tudja pontosan, hogy milyen elemekkel kell dolgoznia, attól még nem gyárt sablonokat; igenis ésszel nyúl a karakterektől kezdve a történetig és nem veszi hülyére a nézőket, nem rutinból szolgál ki minket és pontosan ettől működik, ettől válik a kategóriáján belül kimondottan igényes darabbá.
