
Lóra!
A WTC elleni merénylet után egy zöldfülű parancsnoknak jut a válaszcsapás. Embereivel lóháton száll szembe a tálibokkal és néhány hét alatt olyan eredményt ér el, amihez egyes vélemények szerint normális esetben két évre lett volna szükség. Na de egy háborúban mi számít normálisnak?
A titkos hadműveletek egyik legfontosabb ismérve, hogy titkosak. Az akció végződjön akár sikerrel, akár kudarccal, a résztvevőket mindig csendben ünneplik, illetve búcsúztatják. Sok évnek kell eltelnie (és sok dolognak megtörténnie) ahhoz, hogy megszülessen egy-egy könyv, vagy mozifilm. A kezdeti sokk után, 2001. szeptember 11-ét követően az Egyesült Államok lépéskényszerbe került, muszáj volt valamit válaszolni az ezrek életét követelő terrortámadásra. Egy maroknyi katona, egészen pontosan 12 bátor, mindenre elszánt férfi azt a feladatot kapja, hogy a baráti Üzbegisztán közbeiktatásával repüljön el Afganisztánba és egy hadúrral szövetkezve vigyen be egy gyomrost az al-kaidának. 
A közelmúlt valós eseményeit feldolgozó háborús mozik – pl. A sólyom végveszélyben (2001), A bombák földjén (2008), A túlélő (2013), az Amerikai mesterlövész (2014), 13 óra: Bengázi titkos katonái (2016) – szinte mindegyike eljutott az Oscarig, a témát mindig megkülönböztetett figyelem kíséri. Jerry Bruckheimernek nem kell a szomszédba mennie, ha hazafias érzelmű mozikról van szó és bár egy ideje átnyergelt a sorozatokra és az alkoholista kalózokra, egy jó kis katonásdira mindig kapható.
A dán Nicolai Fugslig csinált már reklámot, dokumentumfilmet és egy sci-fit (Exfil), rengeteg nagy költségvetésű és független film vizuális koncepciójáért felelős, de elsősorban a fotózás iránt érdeklődők ismerhetik. Járt Koszovóban, rengeteg díjat nyert, 1999-ben pl. a World Press Photo Kodak-díját, amit a legjobb 30 év alatti fotósnak ítélnek oda. Ha nem háborús filmet látnánk, azonnal csomagolnák, és meg sem állnánk Afganisztánig, a 12 katona ugyanis gyönyörű felvételekkel mutatja be a tájat (és most tekintsünk el attól, hogy Új-Mexikóban forgatták). A 12 katona a két vezető egymáshoz való közeledését (időnként eltávolodását) mutatja be, ahogy a kényszerűségből köttetett barátságból igazi, őszinte barátság lesz, illetve a harcot. Nagyon sok harcot. Az ilyenkor szokásos köröket lefutva jut idő egy kis lelkizésre is (Te miért vagy itt? stb.), de nem tolják túl. Igazából az egész nincs túlírva, nem nagyon moralizál, talán ami meglepő, az a sok humor, de hát mit tegyen az ember, ha – szinte – lehetetlen küldetéssel bízzák meg a felettesei. 12 katona filmje ez, akik csak tették a dolguk.


