A túlélő


A túlélő (Lone survivor), rendező: Peter Berg, szereplők: Emile Hirsch, Ben Foster, Mark Wahlberg, Eric Bana, Taylor Kitsch, amerikai háborús filmdráma, 121 perc, 2013 (16)

Egy balul sikerült katonai akció egyetlen túlélője könyvet írt, Berg megrendezte, Wahlberg eljátszotta, mi megnéztük.  

2005-öt írunk. Hosszú idő után Afganisztán népe szabad választásokra készül. Az országban állomásozó koalíciós erőknek sikerült visszaszorítani a fegyveres iszlám fundamentalista csoportokat, de még mindig vannak olyan területek, melyek az al-Kaida irányítása alatt állnak. Ezeken a területeken a részvételi hajlandóság igen alacsony és a választások tisztasága erősen megkérdőjelezhető. Egy négyfős kommandó (Wahlberg, Hirsch, Foster, Kitsch) azt a parancsot kapja, hogy Kunar tartományban likvidálja a helyi al-Kaida vezért (Operation Red Wings). Az akció ígéretesen indul, azonban az osztag egy később helytelennek bizonyuló döntés miatt lelepleződik és a tálibok hajtóvadászatot indítanak ellenük. A parancsnoksággal (Bana) történő kommunikáció csődöt mond, a lőszer fogy, hőseink lőtt sebekből véreznek; törött csontok és zúzódások lassítják a menekülést. Egyetlen parancs marad érvényben: túlélni a bevetést! Mind a film eredeti címe, mind a magyar címben használt egyes szám arra enged következtetni, hogy ez csak egyiküknek sikerül. (A kimentésre érkező helikoptert lelövik a tálibok, így összesen 19 ember amerikai katona veszti életét a műveletben.)

Peter Berg rendező az életben maradt Marcus Luttrell 2007-ben megjelent könyvét filmesítette meg. A kétórás mozi túlnyomó részét a négy kommandós küzdelme teszi ki. Bevezetésképpen kapunk egy rövid ízelítőt (valódi képekkel) a kőkemény SEAL kiképzésről. A heves tűzharc kellős közepén nincs idő a lelkizésre, az amerikaiak afganisztáni jelenlétét senki nem akarja megmagyarázni, az egyéni motivációról is csak annyi visszajelzésünk van, hogy valamiből fizetni kell a számlákat. A katonák is családos emberek, tervekkel, vágyakkal.  Csodával határos – mert tényleg az – megmenekülését követően Marcust (Wahlberg) a közeli falu lakói ápolják és bújtatják, a pastu viselkedési kódex, a pastunvali előírásait betartva. A tálibok Marcus kiadását követelik, az amerikai felmentő sereg megérkezésével újabb látványos akciójelenetnek lehetünk szem- és fültanúi.

A film a Pentagon teljes támogatását élvezte, nem kímélve pénzt, paripát, fegyvert, az alkotók pedig minimálbérért mentek a halálba. Aki legalább egyszer lenyomta online a Tiny Combat 2-t és a céges csapatépítő paintballozás közben végre mellbe lőhette a főnökét ellenállhatatlan vágyat érez majd ahhoz, hogy katonailag „megszakértse” a filmet. Azok pedig, akiknek a kábeltévé előfizetése tartalmaz legalább egy amerikai hírcsatornát, ráadásul látták az Így jártam anyátokkal több epizódját is, egyenesen az életformának fognak nekimenni. A film elsődleges célja mégis inkább az, hogy a szórakoztatás mellett emléket állítson valamennyi áldozatnak és ennek maradéktalanul eleget tesz.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk A hét röhögései (21.)
Következő cikk Egy pikoló animáció - Mary és Max