Szökés Dannemorából (Escape at Dannemora), rendező: Ben Stiller, készítők: Brett Johnson, Michael Tolkin, szerepők: Benicio Del Toro, Patricia Arquette, Paul Dano, Bonnie Hunt, amerikai dráma, életrajzi történet, minisorozat, 8 rész, 50 perc 2018 (16)
Szöktetés a valóságból
Ben Stiller egyre többször bizonyítja, hogy sokkal jobb rendező, mint színész (Trópusi vihar, Walter Mitty titkos élete, stb.), így ebben rokonságot mutat Ben Affleckkel (ez a Ben-ek sorsa?! 😀 ), így a valós eseményen és regényen alapuló szökéstörténeten sem lepődünk meg, hogy bár eget rengető műfaji megújulást nem, de nagyon élvezetes órákat okoz, amiben nagyon nagy szerepe volt a hibátlan castingnak is.
2015-ben Richard Matt (Del Toro) és David Sweat (Paul Dano) megelégelve életfogytig tartó büntetésüket, hosszas előkészületek után megléptek Dannemorából, egy szigorúan őrzött fegyházból, nem is akárhogy: a börtönön belül szövetségre léptek az egyik munkafelügyelővel, Tilly Mitchell-el (Arquette), akivel mind a ketten szexuális kapcsolatot folytattak. A történet nem árul zsákbamacskát, mivel az eset alig 4 éve történt, így mindenki tudja, hogy mi lett a végkimenetele a szökésnek, azonban a tervezés és az alagút ásás kivitelezését, valamint a személyes viszonyokat nagyon szépen feltárja ez a minisorozat. A szökésről írt regény alkotója, Jerry Stahl is részt vett a sorozat két epizódjának készítésében, így vélhetően teljesen elégedett a feldolgozással.
A történet nem is akarja az akcióspecifikus elemeket az arcunkba tolni, mivel több szempontól is adott ennek a valós eseménynek az alapja. Egyrészt nem olyan szélsőségesek a viszonyok, mint ahogy azt a jól ismert börtönfilmekben láthattuk (Büntető ököl, Állati kiképzés, A szökés sorozat stb.), nincsenek napi szinten balhék, főleg, hogy a két főszereplő már több, mint tíz éve van bent, így kvázi igen jó helyen szerepelnek a börtönhierarchia rendszerében is: könnyen seftelnek cuccokkal, alkohollal, a hobbijukhoz szükséges eszközökkel és egyes őrökkel is jó viszonyt ápolnak. Másrészt a kiégett ott dolgozó munkások életébe is bepillantást nyerünk (na, nem annyira túlrendezett módon, mint mondjuk az Orange is the New Black-ben), leginkább Telly Mitchellébe, akitől elindul egyébként a történet elmesélése is a kihallgató szobában. Az izgalmas szökés és a lebukás helyett így Matt és Sweat kapcsolatát árnyalja az elbeszélés, valamint a két férfi viszonyát Tilly-vel és hogy a nő mennyire mélyen szenvedett mindattól, amit megtett ezért a két bűnözőért.
A casting hibátlan, azon felül, hogy az szinte már nem elvárás, hogy a színészek hasonlítsanak a valós személyekhez, hanem kötelező feladat, a játékuk rengeteget hozzátett mindahhoz, hogy teljesen hitelesek legyenek a döntések és a sorstragédiák. Benicio Del Toro, mint az alkoholista nyugalom szigete és manipulatív zseni, Paul Dano, a kisfiús karaktert rég kinövő és intelligens bűnöző, akinek majdnem sikerült a terve, és Patricia Arquette, aki nem csak külseje eltorzításáért érdemelte meg a most bezsebelt Golden Globe-díjat a legjobb színésznő minsorozat/tévéfilm kategóriában, hanem mert remekül alakította a besavanyodott white trash 50-es nimfomániás nőt is, akit végül állati ösztöne sodor bajba és vezeti további életét is végzete felé.
Az időosztás is remekül működik, illetve kapunk egy epizódot, ami lerombol bennünk mindent, amit a szereplők jelleméről eddig megtudhattunk. Ugyanis bár bűnözőkről van szó, mégis mindkettő karakter jámbor jelenségként értelmezhető és szimpátiát váltanak ki belőlünk, nézőkből, azonban múltbéli hibáik és tetteik bebizonyítják, hogy az élet nem véletlen rótta rájuk ezt a tehert.
Párszor előfordul egy-egy emlékezetesebb párbeszéd és a kameramozgás a zenetársítással egészen mesterire sikerült (főleg az alagútjelenet), de sajnos Stiller számos rendezői munkássága ellenére sem tett még szert egy biztos kézjegyre (pedig tényleg vannak kiemelkedő munkái és nem a színészet terén), így bár nagyon élvezetes alkotás a Szökés Dannemorából, sajnos maradandó nem marad, maximum a színészek bravúros játéka miatt érdemes megnézni ezt a minisorozatot.
