Jacob védelmében (Defending Jacob), alkotók: Morten Tyldum, Mark Bomback; szereplők: Chris Evans, Michelle Dockery, Jaeden Martell, Cherry Jones, Pablo Schreiber, J.K. Simmons; amerikai thrillersorozat, 1 évad (8 rész, 50 perc). 2020 (16).
Amennyiben elgondolkodtató és szívbemarkolóan nehéz témájú sorozatot keresel a 2020-as felhozatalból, akkor az Apple TV 8 részes miniszériája a Jacob védelmében ideális választás. William Landay 2012-ben publikált nagysikerű regényéből a forgatókönyvet Mark Bomback jegyezte, míg a rendezői székben Morten Tyldum (Kódjátszma, Utazók, Fejvadászok) foglalt helyet. Az eredmény felkavaró lesz.
A sorozat egy kertvárosi család életét követi nyomon, kiknek harmonikus élete egy csapásra válik pokollá egy helyi gyerekgyilkosságot követően. Andrew Stephen Barber (Chris Evans) több mint 10 éve kerületi ügyész, szakmájában az egyik legjobbnak számít. A csodás karrier mellett, Andy példásan neveli feleségével, Laurie-val (Michelle Dockery) 14 éves fiúkat, Jacobot (Jaeden Martell), aki a család igazi szeme fénye. Egy tragikus napon egyik iskolatársát, Ben Rifkint holtan találják a parkban. Az áldozattal három késszúrással végeztek, a gyilkos fegyver azonban nem kerül elő. Nincs igazságtalanabb, ha egy gyilkosság egy gyermek életét követeli, ám a történet, akkor lesz még húsbavágóbb, mikor a gyanú Andrew fiára, Jacobra terelődik.
A jelenben kezdünk egy vádesküdtszéki tárgyalással, ahol Andynak korábbi kollégája és egyben haragosának, Neal Loguidice ügyvédnek kell vallania az elmúlt év megpróbáltatásairól. A tárgyalótermi vallomások és részletek felidézéséből rajzolódnak ki az elmúlt 10 hónap eseményei, amik magukba foglalják a teljes család széthullását, a nyomozást és Jacob Barber ártatlanságának vagy bűnösségének kérdéskörét is.
A szép kimért stílusban adagolt, minden részletre kiterjedő mesélés, olykor monotonitásba fullasztja a sorozatot, ám a történet kulcskérdése mindvégig lázban tartja a nézőt. Gondoskodik arról, hogy tényleg ne tudjuk egyértelműen eldönteni, hogy vajon Jacob követte el a gyilkosságot vagy esetleg egy másik személyt kell keresni a rengetegben? Azonban még mielőtt azt gondolnánk, hogy csupán Jacob személye és a körülötte lévő rengeteg kérdőjel adja a sorozat esszenciáját, az téved.
A félidőben már kezd kirajzolódni, hogy a hangsúly nem feltétlenül rajta, hanem sokkal inkább azokon a morális kérdéseken van, melyek menet közben felmerülhetnek a nézőben: Meddig mehet el egy szülő a gyermeke védelméért? Mennyire ismeri a saját gyermekét? Milyen hatása lehet a médiának és a social media felületeknek egy ilyen ügyben? Ha gyilkossággal elítélnek egy gyereket, hol kezdődik a szülők felelőssége? Ha gyilkosság alól felmentenek egy gyereket, akkor újra visszakaphatja a régi életét? 
A Jacob védelmében remekül keveri a tárgyalótermi drámát a rejtélyes gyilkosság körüli nyomozással, valamint az ügy kihatását a Barber család életére. Mindezek mellett egyre több titokra derül fény Jacob személye körül, amik után mi is biztosak lehetünk abban, hogy a fiú közel sem olyan tökéletes, mint ahogyan azt szülei hitték. Mindez nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy gyilkosságot is el tudna követni…vagy mégis?
A bírósági jelenetek szolgáltatják a legizgalmasabb pillanatokat, ahol a védelem képviseletében Joanna Klein (Cherry Jones), míg a vád részéről a körzeti államügyész-helyettes, Neal Logiudice (Pablo Schreiber) szüntelenül dobálják oda-vissza egymásnak a labdát, próbálva meggyőzni az esküdtszéket a saját igazukról. Habár Neal-nek jutott a “címeres rohadék” szerepe, azért a visszatekintésekből kiderül, hogy a szakma csínját tulajdonképpen pont Andy Barber mellett tanulta el, kivel a kezdeti jó viszony munkahelyi rivalizálásba csapott át.
A karakterek jellemábrázolása tűpontos lett. Tapintani lehet az egyre növekvő feszültséget, látva azt, ahogyan az idilli kertvárosi mintacsalád apró darabjaira hullik az ügynek köszönhetően. Chris Evans zseniális a gyermekét folyamatosan óvó, érte minden áldozatot meghozó édesapa szerepében. Igazi védőpajzs, akit ha ágyúgolyóval lőnek sem omlik össze, tényleg az öltönyös Amerika Kapitány.
Fontos karakter még Andy édesapja, Billy Barber (a mindig hibátlan J.K. Simmons), aki éppen gyilkosság miatt börtönben ül, és kivel minden kapcsolatot megszakított, egészen a „gyilkos gén” vizsgálatáig. A „gyilkos gén” egy olyan DNS vizsgálat, ami ha családon belül valakiben kimutatható, akkor egy bírósági tárgyaláson akár enyhítő körülményként is szolgálhat és onnantól kezdve előre megfontolt gyilkosság helyett, sima emberölés vádjával élhetnek. 
Mindenképpen ki kell emelni Michelle Dockery játékát is, szintén zseniális az évődő, majd a végén, az őrület határait súroló édesanya szerepében. Férjével szemben az ő karaktere sokkal hamarabb eljut az összeomlás szélére. Érdekes volt látni több esetben is rendkívül kifejező mimikáját, karakterének szinte beszélnie sem kellett, hogy tudjuk: kételkedik a fia ártatlanságában.
Végül pedig itt van nekünk Jaeden Martell, ki játszi könnyedséggel hozza a zárkózott, magának való, de belső feszültséggel teli Jacobot. Ugyan végig kitart az ártatlansága mellett, mégis számos esetben könnyelműen és nemtörődöm módon viselkedik, ami gyanút kelt a nézőben. Tényleg ártatlan vagy pedig csendes gyilkos, kit sosem fogunk tombolni látni, de ettől még erőszaktevő lehet?
A sorozat váltakozó érzelmi hullámzása (A kezdeti boldogságot a meggyanúsítást követő düh, aztán a tehetetlenség érzése váltja fel, majd ezt követően megint jön a bizakodás, a hinni akarás, ami végül kétkedésbe, apátiába és lemondásba kezd átcsapni) az igazi ereje a szériának. A család pedig nem csak a gyilkossági ügy, hanem a média áldozatává is válik, hiszen a tv és az újságok minél hamarabb bűnöst akarnak találni, és nem félnek Jacobot gyilkosnak kikiáltani.
A sorozat képi világa szintén említést érdemel, a színvilága tökéleten passzol a történet komorságához, az arcokra helyezett állandó fókusz még őszintébben tükrözi vissza a karakterek őrlődő lelkivilágát.
És, hogy bűnös-e Jacob? Nos, az ezzel kapcsolatos elméletet mindenki felállíthatja a megtekintés után, mert garantáltan elgondolkodtató. Noha vannak hiányosságai, lassúsága és nehezen emészthetősége nem mindenkinek való, ám alapvetően mindenképpen az idei felhozatal egyik kiemelkedő darabja. Összehasonlításképpen érdemes elolvasni William Landay könyvét is, de úgy gondolom a sorozat önállóan is megállja a helyét. 
