Fejlesztő/Kiadó: Funselektor Labs Inc.; Platform: PC, Xbox One, Xbox Series X|S, PS4, PS5, Nintendo Switch
Konzolokra is ellátogatott az art of rally, de sajnos a kényelemnek komoly ára van.
Távolról sem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy a teszt alanyának és nekem ne lenne közös múltunk. Sőt! Hiszen az art of rally már tavaly nyáron megjelent és behatóan tanulmányoztam is. Ami miatt most mégis kifejezetten örülök a konzolos portok érkeztének, az az a tény, hogy mégiscsak kényelmesebb egy kényelmes kanapéról, egy nagyképernyős tévén játszani. Vagy csak nekem túl ósdi a PC konfigom és elrendezésem?
Azok kedvéért, akik elsuhantak a tavalyi év egyik gyöngyszeme mellett, foglaljuk össze hogy miről is van szó. Az már gondolom mindenkinek leesett a címből, no meg a képekből, hogy autóversenyről. Méghozzá egy jó kis fizikán alapuló arcade címről, amely távoli nézetet használ, mintha a jó öreg Micro Machinest nyomnánk (be is lehet közelíteni a kamerát, de azzal a szexepiljét veszti el a játék). A grafika roppant puritán, ámde igen stílusos – aki ismeri az egyszemélyes fejlesztő brigád korábbi remekművét, az Absolute Driftet, az körülbelül tudja is mire számíthat. Hihetetlenül jól fest ahogy a különféle tájakon száguldozunk madártávlatból és a kis szögletes poligon emberkék félre ugrálnak az útból (régi rossz rally rajongó szokás ugye).
Hivatalos rally licensz ugyan nincs, de a felvonultatott autók mind ismerősek lesznek, vagyis ezen évtizedek legmeghatározóbb rally autói. A késő hatvanas évektől a kora kilencvenesekig terjed ugyanis az a korszak amit az art of rally megjelenít és ennek megfelelően végigversenyezhetjük a Group 2-3-4 korszakot, illetve a Group A-t, továbbá a különféle tragédiák okán tiszavirág életű B-t is, nem is beszélve a soha meg nem valósuló Group S-ről, amely végül a mai WRC alapjait fektette le. A versenyek nem csak az autók révén, de az évadok felépítését tekintve sem követi a valóságot. Egy-egy géposztály ugyanis 5 évet ölel fel, ezeken belül azonban nem teljes szezonokat futunk, hanem csak egy-két versenyt, azt is változó számú etappal (egyre nehezedő formulában).
Helyszínek szerint Finnországba, Szardiniára, Norvégiába, Japánba és Németországba látogathatunk el, újdonságként pedig a tavalyihoz képest bekerült Kenya is. Mintha csak meghallgatta volna a Funselector a fohászaimat, pont ezt hiányoltam, hiszen a világbajnokság porondjára is mostanában került vissza a klasszikus helyszín. A fenti országokra jellemző pályaelemek is bővültek, hiszen a befagyott tavak, a városi környezet, a méretes ugratókat rejtő sűrű erdők mellé megjelentek a vízmosások is, ami szintén fájóan hiányzott, hiszen megannyi klasszikus versenyfelvétel főszereplője ez az elem.
No de akkor jöjjön kevésbé pozitív rész, vagyis hogy mi nem változott (pedig jó lett volna). A nehézség továbbra is inkonzisztens. Egyszer utcahosszal nyerünk, másszor vért izzadva jön csak össze a dobogó. A táj popuposságán sikerült javítani, kevésbé feltűnően kerül elő a növényzet és a környezet, de azért még továbbra is előfordul, ahogy az is, hogy a kamera bevágódik a környezetbe, sőt akár magába az autóba is. Apróságok ezek, de igen ki tudják zökkenteni az embert, komoly hangulatvesztést okoznak a fenti a momentumok.
Az igazi feketeleves azonban sajnos a portok minősége. Nem tudom, hogy a munkát végző csapat (a titokzatos D Games) hibázott, vagy a PC-s alapokkal volt gond, de sajnos vannak gondok. A játék a bivalyerősnek mondott Xbox Series X-en gyakran beszaggat és az sem segít ha a felbontást lentebb veszem. A minimál grafika – mint már említettem – adja a játék hangulatát, de ennek okán az ember elvárna egy tükörsima 60 FPS-t. A Switch változat pedig egyszerűen gyalázatos, a grafika még jobban vissza van véve a kézikonzolon. Olvastam olyan véleményt, aki szerint az egész az elmúlt évtized GPS rendszereinek a szintjén van, ami valljuk be nem tekinthető épp bóknak.
A hibák ellenére az art of rally továbbra is veszett jó játék, de a nem éppen minőségi konzol portokat csak félve merem ajánlani. Remélhetőleg az elkövetkezendőkben érkező patchek javítják majd az élményt, hiszen ha a játszhatóság nem zökkenőmentes, az megöli az effajta fun projekteket. Lám anno a terep2.exe semmilyen gameplay elemet nem tartalmazott, a grafika is funkcionális volt, mégis egy egész ország remekül elszórakozott vele. Az viszont mindenképpen pozitívum, hogy a játék a Game Pass része, így gyakorlatilag mindenki kipróbálhatja, aki előfizetője a szolgáltatásnak.
Legutóbb ezt teszteltük:
