
Szem garantáltan nem marad szárazon, ugyanis egy aranyos kis történetet ismerhetünk meg a Button City-ben, ahol néhány kisiskolás állatka próbálja megmenteni kedvenc játéktermét, ami a bartáságuk alapkövét adta.
Nálunk talán inkább csak a popkultúrából ismertebb a játékterem és annak varázslatos hangulata, azonban a hozzám hasonló, idősebb játékosok biztos jártak éppen annyit ezekbe a „közintézményekbe”, ami talán már szégyenletes is lehet. Valamikor a 90-es évek derekán élték ezek a helyek kicsiny országunkban fénykorukat, amikor is megannyi sorstársammal durrantottuk az itt megtalálható gépekben a nagy nehezen összespórolt zsebpénzünket, csak, hogy újra meg újra felmossa velünk a padlót. De ezen felül kötődtek itt olyan barátságok is, melyet összekötött a közös szenvedély és az összetartozás egyfajta bajtársias érzése. Ez lesz a mai alanyunk alapvetése is.



Összességében bátran és jó szívvel ajánlom a Button City-t bárkinek. A kellemes vizualitása mellett, még igen szép történetet is mesél el a bartáságról és az összetartozásról. Az egész rendkívül pozitív és életigenlő, negatívitással szinte alig találkoztam a történet felgöngyölítése közben. A sztori állítólag 4-5 óra alatt letudható, én a mellékküldetéseket is teljesítve cirka 10 órát töltöttem el ebben a csodás kisvárosban, ahol még minijátékok is egész szórakoztatóak, bár könnyű kiismerni őket. Bátran tegyetek vele egy próbát, mert a kedvessége egyszerűen lenyűgöző és emellett igazán kellemes kikapcsolódást nyújt.
Legutóbb ezt teszteltük:


