Fejlesztő: Ryu Ga Gotoku Studio; Kiadó: Sega; Platform: PlayStation 4, PlayStation 5, Xbox One, Xbox Series S/X
Hiányzott már egy kis pofozkodás a virtuális japán utcákon? A Yakuza franchise ezúttal a korábbi spin-off, a Judgment folytatásával tér vissza, hogy egy jól irányzott pörgő rúgással terítsen le minden nyomozni és pofozkodni vágyó játékost. Lessük meg együtt, hogy sikerült a Lost Judgment.
A Yakuza, vagy ahogy Japánban ismerik a Ryu Ga Gotoku széria 2005-ben debütált PlayStation 2 konzolon és szinte azonnal kultjátékká is vált. Nem volt ez túl meglepő a Shenmue-t tovább örökítő játékmenetével és a jakuza életstílust bemutató történetével. Egyaránt kajálták a sajtó munkatársai és a játékosok is, lehettek a világ bármely pontján. A sorozat epizódjai az első perctől fogva komoly témákat feszegettek, azonban mindig volt egy könnyed, humoros töltelék, ami kölcsönzött egy nagyon szerethető aurát a játékoknak. Azonban a készítők úgy érezhették, hogy kellene egy kis vérfrissítés, így a már felépített univerzumban bemutattak egy új főhőst és egy jóval sötétebb történetszálat a 2018-ban megjelent Judgmenttel. Valaki azonban azt gondolhatta, hogy ez így nem volt elég. Tehát az amúgy sem éppen szívderítő koncepciót a folytatásban egy kicsit még erősebbre színezték.
Alanyunk 3 évvel az előző epizód után veszi fel a fonalat, amikor is a Yagami Detektíviroda alapítói Yagami és Kaito egy baráti felkérésre Yokohama utcáin kénytelenek bevetni tudásukat. Így mint az már sejthető, a Yakuza: Like a Dragonhoz hasonlóan a Lost Judgmentben sem a megszokott kamurochoi utcákon szaladgálunk, hanem Ichibanhoz hasonlóan Isezaki Ijincho utcáit fogjuk róni és az ottani problémákkal kell megküzdenünk. Érkezésünk célja a helyi középiskolában a diákok közti bántalmazási ügyek feltárása. Természetesen a történet gyorsan tovább fog bonyolódni, olyan mélységig, ami komolyabb krimiket is megszégyenít. Mindezt azonban olyan mélyen és annyira empatikusan teszi, hogy még az egyszeri játékosnak is le fog esni az álla. Komoly morális témákat feszegetnek a történet során, amik sajnos mára a mindennapjaink részévé váltak, bármennyire is nem akar a többség tudomást venni ezekről. Igazán szokatlan, hogy egy videójáték ennyire kendőzetlenül, ilyen komoly és aktuális problémákkal foglalkozik. Le a kalappal a készítők előtt, amiért ezt be merték vállalni.
Na de beszéljünk a játékmenetről is, mert szerencsénkre az is csak előnyére változott. Természetesen a komor és brutális fő történeti szál mellett, továbbra is rengeteg mellékküldetés érhető el, amik egy kicsit elveszik az élét a remek, ámde nagyon erős alaptézisnek. Természetesen, ahogy eddig, úgy most is a városban kószálva keveredhetünk különféle fura szituációkba és megismerhetünk egy nagy rakás érdekes arcot, de számtalan régi ismerőst is összefúj a szél Ijincho utcáin. Emellett pedig ugye a már említett középiskola is nagy szerepet fog betölteni a mellékes történetszálakban, itt ugyanis a helyi Rejtélyklubot segítve fogunk különböző társaságokba beférkőzni, hogy elkaphassunk egy rejtélyes alakot, segítve ezzel a diákok mindennapjait.
Természetesen a pofozkodás maradt a régi és aki nem szerette a Like a Dragon kicsit lomhább, körökre osztott harcrendszerét, az mondjon el egy halleluját, ugyanis visszatért a régi és nagyon szórakoztató árkádosabb közvetlen irányítás, ami a Yakuza szériát is meghatározta. Kettő helyett ezúttal viszont három különböző harci stílust választhatunk az ellenfelek számának és típusának megfelelően. Fontos, hogy a lopakodás egy kicsit háttérbe szorult és nem erőltetik a korábbi részben látott mennyiségben, amikor viszont mégis rákényszerülünk, akkor szórakoztató kiegészítésekkel teszik azt elviselhetőbbé. Az alapokat kiegészítve pedig lesz minden, amit csak el tudunk képzelni, gördeszkázhatunk, beléphetünk egy motoros bandába, macskákkal kell barátkoznunk, UFO-kra kell vadásznunk, ritmusjáték gyanánt egy középiskolás lány tánccsapatot kell tréningeznünk, és még sorolhatnám a végtelenségig. Természetesen rengeteg a tennivaló, így szavatosságra aztán végképp nem lehet panasz.
A játék technikailag is nagyon rendben van. A tesztet egy Xbox One X-en követtem el, de a régebbi hardver ellenére a képi világ lenyűgöző, a képfrissítés pedig folyamatos volt, soha nem lassult be egy másodpercre sem. A látvány önmagáért beszél, tekintve, hogy az amúgy is botrányosan jól kinéző játék még szebb lett. Van lehetőségünk japán és angol szinkronnal is játszani és bár tudom, hogy az igazán autentikus élményt az eredeti nyelv adná, de az angol változat annyira jól sikerült, hogy nem bírtam elengedni, le a kalappal a stáb előtt. Természetesen a teljes audio élmény nagyon ott van a szeren, el sem merem képzelni, hogyan hangozhat az új generáció nyújtotta rendszereken.
Azt kell, hogy mondjam nem féltem tőle, hogy a Lost Judgment rosszul fog sikerülni, volt bennem egy kis félsz a több generációs megjelenés miatt, azonban a készítők minden várakozást felülmúlva technikailag, játékmenetileg és a történet szempontjából is fölözték a korábbi epizódot. A játék annak ellenére, hogy kisebb területen játszódik, mint a manapság sikeres nyílt világú játékok, de mégis jóval élettel telibb a virtuális Yokohama, mint sok más hasonló térkép. Egy szó, mint száz, az anyag erősen ajánlott. Egy remek és jól átgondolt történetet kapunk, arcleszakítós fordulatokkal, amit bármilyen krimiíró megirigyelne és mindemelett nagyon tág palettán tudjuk kiengedni a fáradt gőzt is. Mire vártok még? Irány a felkelő nap országa és göngyölítsétek fel a rejtélyt.
Legutóbb ezt teszteltük: