Fejlesztő: Carry Castle; Kiadó: Thunderful Publishing; Platform: PC
Lovecraft által inspirált hátborzongató fantasy világba csöppenünk bele, ha belekóstolunk a Korai hozzáférésben található Source of Madness-be. Az akció-szerepjáték több, mint ígéretes.
Az akcióorientált Source of Madness játékmenet szempontjából leginkább a Diablóhoz hasonló hack’n’slash-ekre emlékeztet. Vagyis karakterünkkel szörnyeket kell miszlikbe aprítanunk egér és billentyűzet közreműködésével – bár az akolitus kalandjainak gamepaddal is nekiveselkedhetünk, ám ez legkevésbé sem tanácsos, mivel ebben az esetben a célzási képességeink korlátozottak. A Lovecraft ihletésű játékban közelharci fegyverekkel, mágiát igénybe véve lidérces lények garmadájával kell megküzdenünk.
A démonok sajátossága, hogy a fejlesztők alapvetően kézzel rajzolták és tervezeték meg őket, de az oldalnézetes játék „mesterséges intelligenciájának, illetve vizuális manipulációjának” köszönhetően a legkülönbözőbb fizimiskával bukkannak fel. És ez a templomon, kvázi főhadiszállásunkon kívül valamennyi bejárható helyszínre igaznak mondható, így az ellenségeink változatossága mellett gyakran teljesen eltérő tájak előtt pusztíthatunk. Ezek a hátterek olykor szemkápráztatóan egyediek és a látványuk aprólékosan kidolgozott festményekre hajaznak, viszont gyakorta egyszínű „díszlet” előtt mászkálhatunk, melynek hatása szimplán illúzióromboló.
Oldalnézetes szemszögből játszhatunk a Source of Madness-szel, az RPG műfaját pedig megspékelték roguelike fűszerezéssel. A játék összességében nem sorolható a könnyebb címek közé, ennek ellenére sok gyakorlással és temérdek elhalálozás után nemeziseink mozgását és támadási metódusát könnyedén kiismerhetjük. Azonban még fontosabb, hogy képességfán felspécizhető talentumokat a legnagyobb körültekintéssel érdemes felhasználni, mert többféle kaszt közül mazsolázhatunk, akik offenzíva és életerő alapján valamelyest eltérnek egymástól. Ha életünk szomorú véget ér, automatikusan visszatérünk a szentélyünkbe, ahol még az adottságaink kiválasztása előtt a következő karakterünk sorsáról is döntést hozhatunk.
Rosszakaróink kiiktatása után persze stílusból eredendően – és nem mellesleg szerencsés esetben – jön a jól ismert zsákmányeső, ami lehet például fegyver, ruházat, képességpont, varázsgyűrű, amulett vagy aranytallér. Kereskedőkre a szintek különböző szegletein, abszolút véletlenszerűen bukkanhatunk rá, noha jó mélyen a zsebünkbe kell nyúlnunk, ha rálelünk vásárlásra méltó tárgyra. Az eladás apropóján viszont kifejezetten fukar kofákkal találkozhatunk, de amire nincs szükségünk, azt bizonyosan javallott lepasszolnunk, mert a „zsebünk” hamar megtelik. Amennyiben az örök vadász mezökre jutunk, akkor mondanom sem kellene, hogy minden egyes magunkhoz kapott tárgyat elveszítünk.
Az eddig VR-alkotásokon szorgoskodó svéd Carry Castle igencsak addiktív játék készítésén fáradozik és a Korai hozzáférésben megbújó produktum fejlesztése szemlátomást remek ütemben halad. Mindegyik megbízatásunk különleges hangulattal bír, s a gótikus látványvilág magával ragadó élményt nyújt az összes jelenleg elérhető fejezet során. A végső kiadás ideje momentán kérdéses, de annyi biztos, hogy a Source of Madness a megjelenési várólistánk előkelő helyén helyezkedik el.
Legutóbb ezt teszteltük:
