Forgive Me Father – játékteszt


keyart 9Fejlesztő: Byte Barrel; Kiadó: 1C Entertainment; Platform: PC

Lovecraft könyvei inspirálták a képregény hatású Forgive Me Fathert. A lövöldözős horror korai hozzáférésben található, játéktesztünkből pedig kiderül, hogy tapasztalataink miért felemásak.

A mozis- és televíziós feldolgozások, illetve szerepjátékok mellett gaming fronton is egyre nagyobb népszerűségnek örvend az H.P. Lovecraft által kreált mitikus világ. Ezt a vonalat erősíti a meglehetősen ködös, egyébként erősen B-filmekre hajazó történettel rendelkező Forgive Me Father, melynek Early Access változatában egy papot irányíthatunk, aki stukkerrel a kezében kínál megnyugvást a megszállott embereknek és szörnyeknek, miközben saját őrülete is kísérti.

1 8A 12 pályát magába foglaló hentelés során tizenöt különböző ellenséges lény és két rémséges főellenség igyekszik feladni számunkra az utolsó kenetet. Minél több rosszarcút lövünk darabokká, annál magasabb szintet érhetünk el. A ’90-es évek FPS-einek stílusába bújtatott lineáris játékmenet, amit leginkább a Redneck Rampage-hez és a Wolfenstein 3D-hez hasonlítanék, így kapott némi sablonos RPG fűszerezést: felspécizhetjük mind a hat fegyverünket és négy képességünket.

2 8Nemeziseink papírlap vastagságúak, azonban a testrészek egészen kreatív módon szakadnak szét és repkednek amerre csak lehetséges. A játék legnagyobb erőssége a brutalitás és az Unreal Engine-t futtató látványos, képregényszerű grafika. Sajnos a hanghatásokon a korai hozzáférés idején bőven lesz még mit csiszolni a lengyel programozóknak, ugyanis nem túl változatos és a fegyverropogások csak típusonként térnek el egymástól, de azon belül jellemzően csak egyféle effektus zendül fel.

3 6A legapróbb zörejek is korrigálva lesznek a tervek szerint jövő tavasszal megjelenő Forgive Me Father végleges verziójában, a 1C Entertainment bábáskodik felette. Már több első személynézetű lövöldözős játékuk áll fejlesztés alatt, ilyen például a WRATH: Aeon of Ruin, a Hyperviolent, a Graven vagy a Dread Templar. Utóbbi és jelen tesztalanyunk között egyébként találunk két hasonlóságot: horror címek és a mentési pontok típusai megegyezőek. Bár míg az előbbinél szobroknál tudtunk játékállást konzerválni, addig a Byte Barrel produktumában ezt egy hobónál tudjuk megtenni, akiről elképzelni sem lehet, hogyan kerül a bejárható területek különböző szegleteire.

Összegezve, jelenlegi stádiumát figyelembe véve és a helyén kezelve igazán klassz játék (lehet majd) a Forgive Me Father, csak hát lehetne jóval eklektikusabb. Gyakorlatilag minden egyes pálya egyformán alacsony kihívást nyújt: menni, lőni, kulcsot megkeresni, ajtót kinyiítni és ez ismétlődik. Várhatóan a jövőben összesen 25 zónát fésülhetünk át és egy női újságíró karakter bőrébe is belebújhatunk, aki valószínűsíthetően eltérő tálentumok birtokosa. Mindemellett rengeteg más újítást beígért a varsói székhelyű Byte Barrel, s a hátralévő maximum 7 hónap ennek fényében nem tűnik olyan hosszúnak.

65

 

 

Legutóbb ezt teszteltük:

Crysis Remastered Trilogy – játékteszt

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk 37 éves a Terminátor - A halálosztó
Következő cikk Az élőszereplős Cowboy Bebop sorozat kapott végre egy hivatalos előzetest