Intenzív találkozások (La fracture), rendezte: Catherine Corsini, szereplők: Valeria Bruni Tedeschi, Marina Fois, Pio Marmai, francia filmdráma, 98 perc, 2021., 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Sérült önérzet
Az ellátásra váró betegek egyre türelmetlenebbek és idegesebbek, nem csoda, hogy néhányan egymásnak esnek. Ahogy a másik nyakába zúdítják a saját problémáikat, úgy értékelődnek át a dolgok és derül ki, hogy talán nem is akkora az a probléma és az önsajnálat nem feltétlenül a legjobb gyógyír. Az Intenzív találkozások naprakész francia kór- és körkép sok humorral, valamint túlfűtött érzelmekkel.
Miközben Raphaëlle (Valeria Bruni Tedeschi) kapcsolata megmentésén fáradozik, elesik az utcán és eltörik a könyöke. A közeli kórházba viszik, ahol hatalmas a felfordulás, tart a sárgamellényesek tüntetése, az egészségügyi dolgozók sztrájkolnak, a váró megtelt az ellátásra szoruló emberekkel, mindenki ideges és türelmetlen.
A fájdalomcsillapítók hatására megered a nő nyelve és mindenkihez van néhány keresetlen szava, köztük a kamionsofőr Yannhoz (Pio Marmai) is, aki úgy gondolta, két fuvar között milyen jó ötlet kilátogatni a tüntetésre. Amikor aztán gránátszilánkok fúródnak a lábába és veszélybe kerül a megélhetése, már nem ennyire lelkes, sokkal inkább kétségbeesett, dühös is ideges. Kim (Aïssatou Diallo Sagna) a kórházban ápoló, napok óta talpon van és miközben egyre fáradtabban és kimerültebben próbál másokon segíteni, a saját gyerekére is gondolnia kell, aki szintén beteg és ellátásra szorul. A szakítófélben lévő Julie (Marina Fois) a minősíthetetlenül viselkedő barátnőjéhez siet és próbálja menteni a menteni a menthetőt, csakhogy tüntetésre induló fiáról nincs hír, ami nem könnyíti meg a tisztánlátást. Ha ez nem lenne elég, a rendőrattak a kórház felé hajtja az embereket, akik a már egyébként is zsúfolt sürgősségin keresnek menedéket.
Különböző anyagi helyzetű, világnézetű és politikai hovatartozású embereket hoz össze sors, akiknek az ország baján kívül a sajátjukat is cipelniük kell. Olyan embereket, akik kint az utcán nagy valószínűséggel nem keresik egymás társaságát, nem vegyülnek egymással és éppen a párbeszéd hiánya az, ami miatt nem ismerik a másik problémáit és elképzelését a világról. Tele vannak előítélettel, melyeknek még ha van is valóságalapja, nem lehet mindenkire egyformán ráhúzni. A kényszerű együttlét aztán segít jobban megismerni egymást és közelebb kerülni egymáshoz, ami közvetett módon a személyes problémák megoldásához és/vagy újraértékeléséhez is hozzájárul(hat).
A film eredeti címe A törés, ami egyaránt vonatkozik a főszereplő sérülésére, átvitt értelemben pedig sok mindennek be kell forrnia ahhoz, hogy az élet újra a megszokott mederben folyjon tovább. A feszültséget humorral oldja, jól megírt párbeszédekkel operál és kendőzetlenül mutatja be a franciaországi eseményeket, az egyre szélesebb rétegeket érintő problémákat, pl. az alulfinanszírozott egészségügyet, ahol a dolgozók legalább annyira le vannak robbanva, mint a plafonról a betegek nyakába hulló légkondi. Amikor mindenkit ellátnak és mehet a dolgára, a szereplők útjai elválnak, de talán ez a közös élmény megmarad és egy kicsit máshogy tekintenek a világra, azokra, akik nem pont olyanok, mint ők maguk. Játszódhatna bárhol, ami segíti a könnyebb megértést és befogadást, de nem csak a helyszínt tekintve, hanem stílusában és előadásmódjában is jellegzetesen francia.
