Fejlesztő: BLOODIOUS GAMES LLC.; Kiadó: BLOODIOUS GAMES LLC.; Platform: PC, PlayStation 4, PlayStation 5, Xbox One, Xbox Series S/X, Nintendo Switch
A démoni megszállás nem éppen egy megszokott téma, azonban az indie vonaton nincsen fék, így a MADiSONban végre ezt is átélhetjük.
Különösképpen sosem hozott igazán lázba horror fronton az ördögi megszállás és ennek bonyolítása. Valahogy sosem éreztem kellően ijesztőnek, de az is lehet, hogy a Horrora akadva című komédia, Ördögűzőt parodizáló jelenete vette el az élét a dolgoknak. Azonban ahogy egyre idősebbé válok valahogy ez is megérett bennem és a szabadságvágyam, vagy az öntudatom fejlődése miatt már jóval kellemetlenebbnek érzem a témát. De biztosan sokat lökött a félelem irányába a számtalan valódi mészárlás, melyben az elkövető démoni megszállásra hivatkozott. Na mai alanyunk is valahonnan innen indul, tartsatok hát velem és lessük meg, hogyan is sikerült a MADiSON.
A történet ott indul, amikor egy ránk zárt sötét szobában véres kézzel magához tér főhősünk Luca, apja a zárt ajtó túloldaláról ordít vele, mert olyat tett testvérével és édesanyjával, amit inkább nem írnék le. Apánk a dühtől és az elkeseredéstől, önkívületi állapotban elég vad dolgokat vág hozzánk, azonban szépen lassan rájövünk, hogy valami valóban nem stimmel velünk és egy entitás elkísér minket bárhová is megyünk. A történetben előre haladva egyre vadabb dolgok derülnek ki és szépen lassan beigazolódni is látszik a félelmünk, mely szerint egy démon szállt meg minket és célja érdekében hajlandó is beáldozni mindent. Érdekes megközelítés ez, nem rémlik, hogy ilyen szemszögből volt-e már lehetőségünk egy játékban átélni az eseményeket. Külön kiemelném, hogy a színész, aki Luca-t alakítja, egészen meggyőzően hozza az összezavarodott és kétségbeesett tinédzser szerepét.
A MADiSON egy belső nézetes pszichológiai horror játék, kicsit talán a Visage-hoz tudnám hasonlítani, főleg mivel a játék első felében egy nagyon hasonló környezetben a család házában “kalandozunk”. De tudjátok, itt is érvényes az örök bölcsesség, a jót, jól lemásolni nem bűn, főleg, mivel kellemesen alakították az itteni szituációra, na meg a többség házban lakik, így nem is annyira feltűnő. Amit viszont muszáj kiemelni, hogy a feszültséget nagyon ügyesen tartják fent a készítők a játék elejétől a végéig. Minden percben feszülten figyeltem, mert folyamatosan történik valami és nagyon könnyen lemaradhatunk, ha nem vagyunk résen. Horror révén előfordulnak jumpscare-ek, de nem vitték őket túlzásba. Az atmoszféra és a jól kihasznált lehetőségek miatt azért legyen nálatok váltógatya, szükség lesz rá.
Technikailag a MADiSON nagyon rendben van, remekül néz ki, de tényleg. Azt leszámítva, hogy valóban szép a grafika, még a dizájn is remekül sikerült és annak ellenére, hogy többnyire valamilyen sötét, bevilágítatlan helyen kódorgunk, minden nagyon jól néz ki. Külön öröm, hogy az optimalizálás is jól sikerült PC-n, még az én nem túl acélos gépemen is egészen stabilan futott. A hangok is nagyon rendben vannak, ahogy említettem a szinkron is nagyon ott van, sokat segít a beleélésen, hogy az apró neszekről ne is beszéljünk. Az irányítás és maga a játékélmény is remek, minden úgy működik, ahogyan annak kell.
Összességében a MADiSON egy nagyon kellemes meglepetés, mert sokáig azt gondoltam róla, hogy csak egy lesz a mára már egyre bővebb indie horror felhozatalból. Van benne egy jó 5-5,5 óra tartalom, így nem is túl kevés, de nem is unjuk meg, mire a végére érünk. Természetesen nem váltja meg a világot és találja fel újra a spanyolviaszt, azonban technikailag és játékélményben is jobb mint az átlag, így nagyon bátran ajánlom mindenkinek, hogy tegyen vele egy próbát. Azonban aki nem igazán bírja az ilyesféle megpróbáltatásokat, az bátran hagyja ki, elég erős az élmény, amit közvetít.
Legutóbb ezt teszteltük:
Teenage Mutant Ninja Turtles: Shredder’s Revenge – játékteszt
