Fejlesztő: Damage State; Kiadó: Kwalee; Platform: PC
A klasszikus FPS-eket megidéző Scathe igazán jó móka, ha társainkkal együtt vágunk bele az útvesztő kipucolásának, egyedül viszont fárasztó és rövidtávon hamar unalomba fullad.
Egészen szórakoztató akcióorgiában lehet része annak, aki többedmagával nekiveselkedik a Scathe labirintusának feltérképezésében. Tesztalanyunk története szerint a címszereplő bőrében az Isteni Teremtő szolgájaként az alvilág romlott démonjainak likvidálásán és a pokol köveinek összegyűjtésén kell tevékenykednünk. Ehhez fegyverzetünk és varázserőnk hathatós közreműködésére van szükség, melyek megkaparintásáért kitartásunkra és szemfülességünkre egyaránt fontos szerep hárul. Ám sajnos nem mondhatjuk, hogy nehézsége miatt tartogat kihívást a skót Damage State debütáló játéka, amit akár alap skulónkkal is ledarálhatunk. Ehhez persze hosszú távon nem árt, ha barátainkkal együtt veselkedünk neki a bestiák ritkításának, mert egyedül hamar unalmassá válik a szinte soha véget nem érő hentelés.
Az ellenségek mennyiségét és változatos tulajdonságait figyelembe véve a Scathe hűen követi a Serious Sam-sorozat vagy akár a Shadow Warrior trilógia sajátosságait, pályái azonban sokkal zártabbnak, de főleg lineárisabbnak bizonyultak. Ennek egy kicsit tán ellent mondd, hogy több kijáratot is felfedezhetünk, ugyanakkor bármikor visszatérhetünk a korábban kipucolt területekre – igaz, így az elhullott nemeziseink reinkarnálódnak. Ez azért sem szerencsés, mert valamikor többszázan igyekeznek leszámolni velünk, így körülményessé válhat, ha netán korábban valamiről megfeledkeztünk; de legalább humoros, ahogyan a mindenható narrációja során viccet csinál esetleges elhalálozásunkból.
Támadási arzenálunk bővítésére és a felhalmozható „kavicsok” harácsolására több lehetőségünk is akad, viszont észrevételük olykor elképesztő rátermettséget érdemelnek. Van úgy, hogy némely helyről könnyedén felszerezhetjük azokat, de néha kapcsolókat állítva, titkos helyen át vezet az út a célunk eléréséhez. Mágikus talentumunk és stukkerünk típusai sokszínűek, de ölni akár „különleges képességünkkel” is lehet: ez azt jelenti, hogy gombnyomásra bárkin átrohanhatunk. Ilyenkor gyakorlatilag arcunkba fröccsen a paradicsomlé, amit végül – egy már másik – billentyű lenyomása után tisztára törölhetünk. Kis idő elteltével ritkán trancsíroztam darabokká a rosszakarókat eme kifejezetten hasznos funkcióval, ugyanis „ezredjére” meguntam, hogy állandóan a virtuális képernyőt törölgetem, így inkább maradtam a jól bevált retro készségeknél.
Összességében önismétlő, de teljesen korrekt játéknak bizonyult a Scathe. Csak ritkán volt szerencsém másokkal online kooperatív módban nyüstölni – lehet, hogy a monitor elé csücsülve mindig rossz időben próbálkoztam, de úgy tűnik, hogy kevés az aktív játékosok száma. Ezért mindenképpen javallott barátainkkal együtt szert tenni rá, de abban mindenképpen érdemes reménykedni hogy az egyelőre kérdéses időpontban megjelenő konzolos változatokkal az alkotók előrukkolnak a cross-platform lehetőségével.
Legutóbb ezt teszteltük:
