Heojil kyolshim / Decision to Leave, rendező: Park Chan-wook, szereplők: Hael-il Park, Wei Tang, Go Kyung-Pyo, Teo Yoo, dél-koreai romantikus krimi, dráma, 2022, 139 perc (16)
Szerelemvonat Busanba
Erotika és erőszak helyett romantika és nyomozás: Park Chan-wook rendhagyó szerelmi története csavaros, néhol meglepő és bár Cannes-ból elhozta a legjobb rendezés díját, azért nem oly izgató, mint A szobalány és nem is kalapál el úgy, mint az Oldboy – ehelyett megajándékoz az utóbbi idők egyik legszebb és legfelkavaróbb fináléjával.
Hae-joon (Hae-il Park – A gazdatest, Íjak háborúja), az álmatlansággal küzdő nyomozó feleségétől távol, Busanban kénytelen a rendőrségi melóját végezni. Társával, Soo-wannal (Go Kyung-Pyo) elsőre szokványosnak tűnő hegyi-baleset nyomában másznak: egy visszavonult kínai bevándorló zuhant a mélybe a város környéki sziklaoromról. Az ügy során Hae-joon megismerkedik az áldozat fiatal és vonzó, Kínából emigrált özvegyével, Seo-Rae-val (Tang Wei – Ellenséges vágyak, Blackhat), aki azonban nem csak szépségével kelti fel a rendőr figyelmét, hanem a testén és kézfején lévő sérüléseivel is! Így Hae-joon szorosabb megfigyelés alá vonja a lehetséges gyanúsítottat, ám nemsokára azon veszi észre magát, hogy nem csupán nyomozóként, hanem szerelmesként is a rejtélyes nő életébe, lakásába képzeli magát…
Park érdekes rendezői fogásként ezzel a vizuális ötlettel jeleníti meg a férfi érzelmi közeledését, ami más, látszólag nem összefüggő, művészi jelenetekkel sokszor nem is a történetet mesélik, hanem érdekes, egyedi hangulatot kölcsönöznek a filmnek. Így A titokzatos nő az eredeti krimi felállásból szép lassan – az Elemi ösztön erotikáját hanyagolva – átlényegül egy olyan romantikus történetbe, melyben a nyomozó érzelmi függése révén nehezen tud a női gyanúsítottól kívülálló, nyomozói távolságban maradni. A kettejük között lassan kibontakozó köteléket hangulatában jól festi alá egy altatási jelenet, illetve remekül fokozza a rendőr vágyakozását az a mód, hogy a koreaiul nem tökéletesen beszélő özvegy többször is telefonos fordítóval kommunikál a nyomozóval – ez pedig szinte az egész történetet végigkíséri.
Természetesen csak egy romantikus sztorit látnánk a sok közül, ha a múlt eseményei nem befolyásolnák a jelent, kettejük kapcsolatát és a haláleset körüli bizonytalanságot. Kiderül, hogy az odahaza ápolóként dolgozó szép özvegy azért menekült Koreába, mert a halálba segítette súlyosan beteg édesanyját, így a szerelem-nyomozás örvényében vergődő Hae-joon nem képes teljesen ártatlanként tekinteni a titokzatos nőre…
A továbbiakat nem elárulva újabb bizonyítékok először teljesen új irányba fordítják az ügyet, majd olyan tettre késztetik a rendőrt, amik nem csupán az eddigi szakmai munkáját és a lelkiismeretét bolygatják fel, de végül messzire is űzik őt Busanból, hogy aztán 13 hónappal később lássuk őt újra a felesége oldalán a Lipo nevezetű városkában. És itt Park mozijának csak a felénél tartunk! A múlt azonban újra utol éri nyomozónkat, amikor a helyi tyúklopási ügyei után végre egy gyilkosságba botlik – és meglepetésére így ismét kapcsolatba kerül azzal a titokzatos nővel, aki korábban már felforgatta az életét!
Hosszú és néha nem a sztorimesélésre, hanem a hangulatra, az emberi érzések bizonytalanságára, a kétségekre építő, érdekes krimi-romantika Park Chan-wook alkotása. A rendező legutóbb, 2016-ban jelentkezett mozival és A szobalány nemzetközi kritikai elismerése után most talán lehetősége nyílik majd (igaz, egyre súlytalanabbá váló) Oscarból is bezsebelnie egyet, mivel Dél-Korea őt és munkáját küldte versenybe a legjobb nemzetközi filmek kategóriájában. Kiderül, mennyire lesz titokzatos majd ez a nő, de tény, hogy nem Park legerőteljesebb, legsúlyosabb rendezése, bár az „I walk alone on this foggy street” visszatérő, a film hangulatát remekül visszaadó dallamai és a végső, tengerparti jelenet egészen biztos, hogy jó ideig az emlékezetünkben maradnak majd… 
