Fejlesztő: LCB Game Studio; Kiadó: Chorus Worldwide Games; Platform: PC, PlayStation 4, PlayStation 5, Xbox One, Xbox Series S/X, Nintendo Switch
Vámpíros kaland érkezett klasszikus köntösben egyenesen 1954 nyaráról, terítéken a Varney Lake.
A Varney Lake érkezése nálam váratlan volt, noha a Pixel Pulps sorozat részeként fel volt írva a listámra. Aki esetleg nem emlékezne a Pixel Pulps egy háromrészes sorozat a Chorus Worldwide gondozásában, mely az alábbi címekből áll: Mothmen 1966, Varney Lake, and Bahnsen Knights. A Mothmen 1966 már a tavalyi év során megjelent, míg a Bahnsen Knights jövőre zárja majd a sort. A 3 lazán összefüggő történet lényege, hogy egyfajta fantasztikus ponyva sorozatot adjanak ki végtermékben. Az egész körítése pedig egy afféle klasszikus vizuális novella, erősen építve az egyedi, a ‘80-as éveket idéző látványvilággal.
A történet szerint 1966-ban járunk, ahol Jimmy, Doug és Christine nyári vakációjának alakulását kísérhetjük figyelemmel Varney Lake környékén. A dolgok remekül haladnak, a kölykök nyara csupa önfeledt szórakozás, számtalan kártyajáték és a közös céljuk elérése, mely a helyi autósmozi megmentése lenne. Nyári napjaik ilyen idilli körülmények között telnek, egészen addig míg egy napon nem találkoznak egy vámpírral, aki fenekestül forgatja fel a srácok világát. Hasonlóan az előző részhez a történetről többet elég nehéz elárulni spoilerek nélkül, főleg mivel az egész anyag kb. 2 óra alatt letolható. Az alapfelállás továbbra is adott Nico Saraintaris novellaíró és Fernando Martinez Ruppel művész kelti életre a Varney Lake-et, így ezen a két fronton nem is lehet okunk a panaszra.
A Varney Lake egy vizuális novella, tehát eget rengetően sok dolgunk nem lesz az olvasáson kívül. Abban viszont örömét leli majd mindenki, ugyanis az egész szépen van felépítve és érdekesen van megírva, tehát öröm a játékkal eltöltött idő. Emellett a grafika és a hangok is remekül illenek a történethez, valamint a kiválasztott stílus prímán kiszolgálja fülünket, szemünket egyaránt. Amellett viszont nem tudok elmenni, hogy milyen nyögvenyelősek a minijátékok. Az egy dolog, hogy személy szerint nem szeretem a felkínált kártyajátékokat, de egyéb minijátékokban a szabályok nem egyértelműek, míg van olyan opció is ahol ritmusjátékot kell időre, szöveges parancsokkal megoldani. Szerencsére skippelhető minden, de azért ezen kellett volna még dolgozni.
Végeredményként a Varney Lake nem egy rossz játék, de összességében kiemelkedőnek sem mondhatnám, viszont narratívában, valamint látványban mindenképpen különleges. Egy kicsit gyengébb lett mint a sorozat előző darabja, de még így is izgalmasabb, mint sok nagyobb cím. Ennek ellenére nyugodt szívvel ajánlom a kalandozó kedvűeknek és a 10 eurós árnál vegyétek figyelembe, a mindössze 2 órás játékidőt.
Legutóbb ezt teszteltük:
