Új címekkel várja a virtuális valóság az érdeklődőket – a Behind the Frame: The Finest Scenery VR a művészet rajongókat, a Firewall Ultra pedig a kőkemény akciók szerelmeseit szólítja meg.
Rég jelentkeztünk már PSVR2 beszámolóval, konkrétan már több mint egy hónapja. Mindez nem azért van, mert nem jelenik meg rá új játék, hanem mert vagy nem érdemesek annyira a friss dolgok a figyelemre, netán nem sikerül belőlük tesztpéldányt szerezni, de olykor az időhiány is előfordul. A mostani párosról viszont határozottan elmondható, hogy érdekes ötlet mindkettő. Az egyik egy hangulatos művészjáték konverziója, a másik pedig egy nagynevű taktikai shooter folytatása. Vajon megszolgálják a bizalmat?
Firewall Ultra
Fejlesztő: First Contact Entertainment Inc.; Kiadó: Sony Interactive Entertainment; Platform: PS5
Ha elkezdjük boncolgatni a Sony – PSVR2 témát, akkor legelőször biztosan a saját gyártású cuccoknál lyukadunk ki. Kissé érthetetlen, hogy miért ilyen kevés exkluzívval indította el év elején az új platformját a japán óriáscég, de ez egy másik történet, máskorra. Pláne hogy most mégis akadt egy a horogra, méghozzá az öt évvel ezelőtti egyik sikercímük, a Firewall Zero Hour folytatása. Pontosabban nehéz aposztrofálni, hogy a Firewall Ultra tulajdonképp mi is (felújítás?, reboot?) – talán maguk a készítők sem tudják pontosan. Szinte ugyanazokat a pályákat kapjuk, ami még akkor is kicsit soványka tartalom, ha leszögezzük: egy kizárólag multiplayerben játszható címről van szó, tehát kampányt, klasszikus sztorit senki ne is keressen!
Ami viszont megsüvegelendő, az a látvány, mert a külső meglehetősen nagy átalakuláson esett át, az Unreal Engine 5-ös alap pedig jól vizsgázott, mindenképpen a legszebb játékok közt tudhatjuk a Firewall Ultra-t. 4-4 jókora mapen játszhatunk vagy 4-4 elleni meccsek keretein belül, vagy pedig coopban, mesterséges intelligencia ellenében. Sajna az AI elég bénácska, így inkább csak belerázódásnak érdemes ez utóbbit választani. A csapatok számítógépeket hackelhetnek meg és persze van védekező és támadó felállás. Szerencsére egy hatalmas gyakorlóterep is akad, illetve egy lobby részleg a meccsek beállítgatásaihoz, amely mindenképpen jó felkészülést jelent és megadja az alaphangulatot. Ami már kevésbé jó, hogy a matchmaking elég lassúcska és körülményes, néha hosszú percekbe kerül társakat találni. Aki pedig belevág, az karakterfejlődés szinten is hosszú “favágásra” számítson, sok-sok óra szükségeltetik ahhoz, hogy egyáltalán az első szintlépés megtörténhessen. Az egyik legnagyobb csalódás azonban mégsem ez, hanem valami olyasmi, amely újdonságnak a játék legfőbb vonzerejének kellene lennie. Igen a szemkövetésra gondolok, amelyet sok helyen is alkalmaztak a készítők, de sajnos a legtöbb helyen inkább idegesítő, sem mint hasznos. A menükben egyértelműen nehézkes miatta a navigáció, de fegyverváltásnál, vagy gránátdobásnál is inkább átok, sem mint áldás, már amennyiben a játszhatóságot vesszük. Inkább csak a műfaj szerelmeseinek tudom ajánlani a játékot, de lehet ők meg az előzmény ismeretében kissé húzgálni fogják a szájukat. Talán egy fél év múlva lesz érdemes visszanézni, mert az ígéretek szerint folyamatosan érkeznek majd hozzá a tartalmak (és talán fejlesztések is).
Behind the Frame: The Finest Scenery VR
Fejlesztő, Kiadó: Akupara Games; Platform: PC, PS5
Ritkán kezdek úgy tesztet, hogy “na ezt most minek kellett?”, de most ez is megvolt. Nagyon vártam a Behind the Frame: VR megjelenését, mert egy számomra kedves, tavaly megjelent rövidke művészjáték lett átültetve virtuális valóságba, mely a Studio Ghibli munkássága által megihletve nagyon szép rajzos formában lett megalkotva, többnyire 2D-ben, vagy arra hajazva. A rövidke történet egy fiatal festőművész hölgy mindennapjaiba kalauzol el minket, aki éppen kiállításának utolsó darabját készül megalkotni. A hat fejezeten át tartó sztoriban a fő feladatunk a kép megfestése, melyhez egy apartmanban kell majd emlékképek közt kutatni, és egyszerűbb fejtörőket megoldani, no meg színeket gyűjteni a képhez – közben pedig kibontakozik egy kedves történet.
Ami viszont nagyon is tetszetős volt és működött a “síkban”, az sajnos nem mondható el a 3D-s változatról. Pedig az ötlet kiváló, a gyakorlatilag sétaszimulátor, amely egy fix zárt térben játszódik, szinte felkínálja magát egy VR konverzióként. A baj csak az, hogy a készítők nem igazán feccöltek bele túl sok energiát. Már a főmenünél húzhatjuk a szánkat, amelynél randábbat keveset láttam, de sajnos mikor a játék betöltődik sem lesz sokkal jobb a helyzet. A környezetet sikerült hasonlóra megcsinálni, de ég és föld a különbség, az új változat meglehetősen csúnya a homályos textúráival és elnagyolt objektjeivel. Arról meg ne is beszéljünk, hogy az átvezetők egy sima vetített képként jelennek meg (persze érthető módon, hiszen így lettek megalkotva), de mindenféle csicsát mellőzve és ez eléggé kirántja a játékost az immerzióból. Persze a külső nem minden, de ha tovább kutakodunk, akkor kiderül, hogy a játékmenet nehézkes (nem feltétlen működnek VR-ban az átültetett játékmechanikák), de ami szomorúbb, roppant bugos is. Amikor sokadjára akadtam el ugyanott, mert egyszerűen az egyik tárgyat nem sikerült rendeltetésszerűen használni a megadott helyen, akkor le is tettem a játékot. Sajna ebben a formában egyáltalán nem tudom ajánlani, de ha javításra kerül is csak mértékkel. Játsszatok inkább az eredeti Behind the Frame-mel!
Legutóbb ezt teszteltük:
