Fejlesztő: Slipgate Ironworks; Kiadó: 3D Realms, Interplay; Platform: PC
Egy igazi rétegjáték újrafeldolgozása a Kingpin: Reloaded, ami – ha egyáltalán reménykedni lehetett ilyesmiben – sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ugyanis egy hibáktól hemzsegő, játékmenet szempontjából unalmas akciólövölde.
1999-ben nagy durranásnak számított, miután napvilágra került, hogy a Kingpin: Life of Crime néhány betétdalát a népszerű hiphop együttes, bizonyos Cypress Hill kölcsönözte – de nem új nóták kerültek bele az FPS-be, a számok korábban már kiadásra kerültek a IV c. album égisze alatt – továbbá a csapat frontembere közreműködött egy-két karakter szinkronhangjaként is. A játék atmoszférája megkövetelte a kemény aláfestést, mivel a helyszíne kifejezetten brutális. A gengszterek irányítása alá tartozó Radio City néven még saját városuk is van, amit a hierarchia tetején dirigáló Kingpin álnevű maffiavezér tart közel teljes kontroll alatt. Aki nem őt szolgálja, az pedig csakis ellene lehet. Valami ilyesmi történt nevenincs főszereplőnkkel is, akit a vezér emberei alaposan elnáspángoltak, viszont van annyi vér a pucájában, hogy felismerhetetlen ábrázattal újra szembe szálljon egykori megbízói ellenében. Olyannyira, hogy ugyanazt az elvet követve nem kíméli azokat, akik nem segítenek neki.
Bosszútörténet a javából a Kingpin, mely korábbi alcímét hátrahagyva Reloaded-re avanzsált. Maroknyi új tartalmat is találunk benne néhány mellékküldetés révén, de ezeket leszámítva lényegében minimális grafikai tuningról beszélhetünk, amihez teljesen hűen továbbra is a Quake II engine-t alkalmazták, valamint immáron akár 4K felbontásban is ritkíthatunk rosszarcúakat. Maga a játékmenet viszont nem változott, a sztori kezdeti fázisában legfeljebb csak vascső, pisztoly vagy pajszer áll rendelkezésünkre, ám a többi mordállyal egyetemen mindegyikkel javallott csínján bánnunk, és a különböző helyeken dekkoló hobókhoz jobb, ha zsebre rejtett fegyverrel közeledünk, hiszen sosem tudhatjuk, hogy melyiküknek milyen szándékaik vannak. Ha netán egyik-másik az oldalunkra áll, nem jófejségből teszi, hanem életét pénzért cserében áldozza be.
S jó hír, hogy attól nem kell tartanunk, hogy a pénztárcánk kiürülne, a játék végére bő 3800 dollárt takarékoskodtam össze. Vagyis ez azt jelenti, hogy a bandatagok egyrészt szép számmal kerülnek túlvilágra, illetve alig szükséges költekeznünk, de bizonyos feladatok is csak úgy abszolválhatók, ha zsoldosokat fogadunk fel. Lőszer, életerő és páncél utánpótlást szinte mindig találunk, ha máshol nem, hát titkos helyiségekben. S mindemellett az utolsó pályát leszámítva minden egyes területen találunk boltot, ahol lényegében elintézhetjük a nagybevásárlást.
A felújítás nem sikerült túl látványosan: meglepő módon a külcsín olykor jobban néz ki eredeti pompájában, mint a renoválva. A HUD-ot, a fényjátékokat és a ködöt leszámítva kevés újító hatású látványelemet sikerült belebiggyeszteni. A graffitik vagy plakátok viszont most már olvashatók lettek, szóval, ha valaki az elmúlt két évtizedben emiatt nem tudott rendesen aludni, akkor örömömre szolgál elárulni, hogy jópofa szövegeket olvashat. Viszont pechünkre hibáktól nem mentes a Kingpin: Reloaded. Gyakoriak a benne lévő textúra hibák, SSD-re telepítve hosszadalmas a töltési idő és felújított módban gyakoriak a képkiesések, illetve emiatt sokszor akadozik is. Szerencsére ez utóbbi orvosolható úgy, hogy gombnyomásra váltogathatunk a retusált és a klasszikus kinézet között – az utóbbin nem csökken az FPS.
A néhai Xatrix (Redneck Rampage) utolsó játéka megjelenésének idején keveseket érdekelt. Főleg multiplayer módban nyert magának rajongókat, amit anno modokkal rendesen helyrepofoztak. Sajnálatosan ebből semmi maradt benne a Kingpin: Reloadedben, csupán az egyjátékos kampányban puffogtathatunk nagyjából 4-5 óra erejéig. Nem azt mondom, hogy vészes az összkép, hanem azt, hogy ebben a formában fölösleges volt újra kiadni.
Legutóbb ezt teszteltük:
