Fejlesztő: Sam Barlow; Kiadó: Half Mermaid; Platform: PC, PS5, Xbox Series X|S
Filmes játék az Immortality, de olyan különleges fajta, hogy még a David Lynch rajongók is megnyalhatják mind a tíz ujjukat.
Másfél éve jelent meg az Immortality első ízben, akkor csak és kizárólag PC-re és Xbox-ra. Mivel a Game Pass szolgáltatásába is bekerült már az első napon, ezért én is rávetettem magam (csak befejezni nem sikerült ráérő idő hiányában), hiszen iszonyatos hype-ot kapott az indie szférában. Annak a Sam Barlownak az alkotásáról van szó ugyanis, aki már korábbi hasonló, filmes játékaival (Her Story, Telling Lies) már letette a névjegyét, arról nem is beszélve hogy azelőtt meg két modernkori Silent Hill epizódnak (Origins, Shattered Memories) is az írója és vezető designere volt.
A friss mű azonban nagyon más még a korábban említett FMV sikerek mentén is. Egyrészt hihetetlenül elvont maga a történet, de a játékmenet is mondhatni különös és egyedi. A sztoriba nagyon mélyen nem szeretnék belemenni, hiszen itt tényleg ez a lényeg és abban a formában, ahogy kitárulkozik előttünk. Amit tudni érdemes, hogy egy Marissa Marcel nevű feltörekvő színésznő áll a középpontjában, aki három filmnek – Ambrosio (1968), Minsky (1970), Two of Everything (1999) – is a központi szereplője (persze mindez csak fikció). A hölgyemény azonban eltűnt, így a mozik is dobozban maradtak, most pedig a játékosra vár a feladat, hogy kibogozza a szálakat.
Persze aki leül az Immortality elé az még ennyi támogatást sem kap majd, hanem rögtön egy film részletet nézhet meg, melyben Marissa egy korai talkshowban beszél a karrierjéről. Ezt aztán ide oda tekergethetjük, kimerevíthetjük a képkockákat, mintha csak egy ósdi VHS magnót használnánk. Viszont az interaktív rész ott vesz egy új gellert, hogy a videókban több ponton is hotspotok vannak elhelyezve, vagyis kattinthatunk egy-egy szereplőre, vagy számos tárgyra és így egy újabb filmecskéhez jutunk. Ezek persze a három említett filmből, vagy azokhoz kapcsolódó anyagokból származnak.
Szándékosan fogalmazok kicsit ködösen, mert egy rakás ezekből werk, vagy éppen egy forgatási próba, esetleg helyszínkeresés, de akad simán sajtótájékoztató, vagy szövegkönyves gyakorlás is. Összesen 200 körüli klipet tekinthetünk meg, amelyekből nem csak a filmekkel kerülünk képbe, hanem magával a színésznővel is, hiszen sokszor nem áll le a felvétel a jelenet végén és láthatjuk, ahogy hogy alakul a kollégaival való viszonya. Történés pedig van bőven a kamera mindkét oldalán – nem ritkák az erőszakos, vagy pajzán etűdök sem.
Az igazi érdekesség viszont akkor éri a játékost, amikor rátalál a titkos nyomokra, amelyről természetesen semmit nem szeretnék elárulni, azok ugyanis rendesen megkavarják a szálakat. Ennek ellenére az Immortality-t inkább a türelmesebb játékosoknak ajánlanám, mert egyrészt rengeteg anyagot kell átnyálazni, amelyek nem mindig a legizgalmasabbak. Nekem a szalagok csévélése nehézkesnek tűnt (nem tudom szándékosan van-e így), de sokszor ez szegte kedvem és emiatt tettem félre a kontrollert. A nap végén azonban csak hajtja az embert a kíváncsiság, valamint a karizmatikus szereplők sorsa utáni érdeklődés.
Kérdés lehet a bevezető után, hogy miért is most foglalkozunk a játékkal, ha már másfél éve elérhető. Nos a PS5 verzió debütált most, amely kicsit ki is használja a Dual Sense-ban rejlő, morajló lehetőségeket, de technikailag nem különbözik nagyon a többi platformra megjelent változattól. Azt lehet tanulságként levonni, hogy habár a játékosok annyira kitörő lelkesedéssel nem fogadták az Immortality-t, a szakma igencsak elismerte. Mindez pedig elég is volt Sam Barlownak, hogy a minap bejelentse, hogy két új játékot is tervez, amelyek kapcsolódnak a jelenleg tárgyalt műhöz. Az egyik projekt ugyanezen hagyományokat folytatva sci-fi környezetben játszódik majd, a másik pedig a Silent Hilles, 3D-s túlélő horrort vegyíti majd valahogy az itt megismert alapokkal. Kíváncsian várjuk mi lesz belőlük.
Legutóbb ezt teszteltük:
