Árni, rendezte: Vermes Dorka, szereplők: Turi Péter, Spolarics Andrea, Gyöngyösi Zoltán, Kovács Botond, Koppány Zoltán, Gellért Dorottya, magyar filmdráma, 100 perc, 2023., 18 éven aluliaknak nem ajánlott!
A cirkusz egy nagyon megosztó műfaj. A falusi vurstliban szakadt gatyában, elkent arcfestéssel bénázó bohóctól a stadionokat megtöltő Guinness-rekorder artistáig nagyon széles a skála, ahol ennek a művészeti ágnak az előadói elhelyezkednek. És ott van még az állatok kérdése, mert tradicionálisan a cirkusz állatszámokkal van tele, de ez manapság sok visszatetszést kelt, teljes joggal. Vermes Dorka elsőfilmes rendező az ósdi, lepukkant sátras utazócirkuszos világot szemelte ki a kissé elvont mozijának témájául, ahol Árni, a cirkuszi segédmunkás bőrébe bújva élhetjük át a groteszkül realista hétköznapjait egy „világszámokkal” haknizó társulatnak.
Amikor a producerek között Tarr Béla és Mundruczó Kornél neve is feltűnik egy fiatal rendező filmjénél, akkor ott biztosak lehetünk, hogy nem egy Valami Amerika babérjaira törő újabb magyar közönségfilmet fogunk látni a filmvásznon. Az Árni tökéletesen megfelel ezeknek a prekoncepcióknak, egy nagyon fajsúlyos, az arcunkat a drámai mélységekbe toló alkotást köszönhetünk benne. Nagy élmény azoknak, akiknek bírja az ilyet a gyomra, mert Vermes Dorka látszik, hogy határozott koncepcióval állt neki a filmezésnek, megfogadta a tapasztalt idősebb filmesek tanácsait, és egy elég hatásos filmet csinált, aminek az emléke akár hetekkel később is kísérteni fog. A film közel sem tökéletes, de erős indítás egy pályája kezdetén álló rendezőnőtől. Nézőként rendesen megdolgoz, komoly befektetést kínál, ha nem mond neked semmit a Sátántangó és nehezen szólnál hozzá egy David Cronenbergről szóló beszélgetéshez, akkor könnyen a komfortzónádon kívül találhatod magad az Árnit nézve.
A filmen Tarr keze nyoma már a kezdő képsoron tetten érhető, perceken keresztül nézzük, ahogy a lakókocsis karaván éjszaka leparkol a határmenti falusi település tisztásán, hogy tábort verjenek a közelgő napok kétes színvonalú kultúrmissziójához. Hajnalban látjuk Árnit felkelni a lakókonténerében, ahonnan szolgalelkűen megy ellátni az ébredező tábor állatait, amiket méltatlan körülmények között tartanak a kocsik raktereiben. A főnökasszony pedig elküldi őt a helyi kocsmába napszámosokért, hogy legyen aki segítsen felállítani a sátrat. Árni egy vézna, szótlan, zsíros haját lófarokban hordó, igazán különc figura, amire még rá is erősít a film, amikor a krimóban a testes csapos nő ugratja, és a kérgeskezű alkoholista melósokkal tárgyal.
Ez a kívülállósság, a rendszeren kívüliség meghatározza az egész filmet, főszereplőnkben egy a külvilággal nagyon komoly belső küzdelemben élő, de végtelenül introvertált személy drámáját ismerhetjük meg. Az otthont és munkát adó „Fantastic Stefán Cirkusz” klasszikus módon egy többgenerációs családi vállalkozás, emberünk pedig semmilyen vérségi viszonyt nem ápol a dinasztia tagjaival, nem mintha vágyna erre a státuszra, de ezt a tényt határozottan érzékeltetik vele. A történet későbbi részében Árni felelősséget vállal egy frissen beszerzett óriáskígyóért, és ezen a kapcsolaton keresztül mutatkoznak meg nekünk és a környezetének is a személyiségének elfojtott rétegei. Egy lassú folyású, szuggesztív képekkel operáló pszicho-szocio dráma a film, ahol különös hangsúly van az ilyen vándorcigány életmód mocskának, és csillogást színlelő felszínességének bemutatásán.
A Taxidermia megtekintése kapcsán jött szembe velem az a gondolat, hogy nagy vizuális befogadóképességet kíván. Aki látta Pálfi György filmjét, az tudja, hogy milyen szélsőségesen elvetemült jelenetek miatt adja magát ez a figyelmeztetés. Az Árni több ponton hasonlít erre a szintén külföldi elismerésekben bővelkedő alkotására. Szuggesztív filmezése, a főszereplő belső folyamatainak kendőzetlen, több helyen obszcén megmutatása egyértelműen arra a tengelyre helyezi, ahol a közreműködő Tarr és Mundruczón kívül még az imént említett Pálfi és az elvont filmezésben igen jártas Fliegauf Benedek is mozog a hazai alkotók közül. Vermes Dorka a velencei filmfesztivál Biennale College Cinema programjában nyert finanszírozást a filmtervére, majd be is válogatták a Queer Lion díjra jelöltek közé a 2023-as fesztiválon, ami az LMBTQ filmek versenyprogramja Velencében. 
A legnagyobb negatívuma a filmnek pont ehhez a tényhez kapcsolódik, és nem a másság hirdetése vagy bemutatása kapcsán, hiszen a fő téma épp ezt járja körül több szinten is. Azonban a homoszexualitás nyers aktussal ábrázolása bár tematikában és naturalitásában akár bele is illik a filmbe, de nehéz elvonatkoztatni attól, hogy ezt azért kellett beleerőszakolni a jelenetek közé, hogy mindenki számára világos legyen, mire megy ki a játék. Ez nem elegáns húzás, pedig a film végig igyekszik nagyon művészi és kifinomult lenni, még ha nyomorban fetrengést is ábrázol. Mert ne felejtsük el, hogy a vándorcirkuszi életmód már önmagában sok viszolygást kiváltó részletet hordoz magában, kezdve a hurcolászott állatok bűzétől, az évtizedes lakókocsik rothadó belterén át a folyamatosan eldobható műanyag tálkákból zabált gulyásig. Az Árni bátran mutatja a valóságnak ezeket a részeit is, kevés dialóggal, igazi képi történetmeséléssel, amin keresztül sok asszociáció és görbe tükör jelenik meg a nézőben. Kár volt ezzel a túl direkt húzással ezt egy megoldásra redukálni.
Az Árni a magyar cirkuszos filmek szűk körébe lépett be a Bogáncs, az Uramisten, és az Aglaja utódjaként. Tekintettel a magyar cirkuszművészet nagy múltjára, meglepő, hogy ennyire kevesen dolgoznak a témával. Igaz, hogy Halázs Glória dokumentumfilmes már két alkotással is előrukkolt az utóbbi években, ami a magyar artisták munkájának állít emléket. Nagyjátékfilmes megoldás terén viszont egy ennyire elhivatott női alkotóra kellett várni, aki tudott ihletődni a műfajból, és mert ennyire rétegfilmet készíteni a manézs árnyékos oldaláról. Ráadásul Turi Péter személyében egy olyan főszereplőt talált, akinek a játékát nehéz elfelejteni. Viszont a túl direkt ábrázolás minden szerzőisége ellenére könnyen propagandafilm hatást kelt, ami a több helyen, többek között a befejezésnél is a vászonról leesővé teszi a filmet. Ettől függetlenül érdemes figyelni, hogy Vermes Dorka miket alkot a jövőben, mert van érzéke a mozihoz, csak kérdés, hogy milyen forrásokhoz mer nyúlni még, de ezt majd egy másik porondon láthatjuk tőle.
