Fejlesztő, Kiadó: Madruga Works; Platform: PC, PS5, Xbox Series X|S
Néha nem kell más az üdvösséghez, mint egy idegen, ellenséges világ és egy rakás jól ismert platform-akció játékelem. Persze azért a The Mobius Machine még jól is néz ki mellé.
Szerelem első látásra mégiscsak létezik. Részemről ugyanis semmit nem tudtam a The Mobius Machine-ról a játék megjelenése előtt, mégis elég volt a screnshotjaira nézni, hogy azonnal eldöntsem: ez kell! Más tényleg nem kellett. Nincs hangzatos, izgalmas sztori, forradalmi játékmechanikákra tett célzások, de egyéb hamis ígéretek sem. Csak egy tisztes, nagyon is szépen polírozott metroidvania, a műfajjal járó szokásos sajátosságokkal.
A történet olyannyira nincs túlbonyolítva, hogy egy összetett mondatban elmondható. Névtelen szkafanderes főhősünk egy idegen bolygón landol (vagyis inkább lezuhan nagy ügyetlenkedésében), ahonnan segélyhívás érkezik az irányába és amelyet lelkiismeretesen komolyan is vesz. Innentől egyetlen célunk a túlélés, mert a planéta számtalan ellenséges lény által népes, akik mind a mi életünkre törnek valamiért. Másra pedig nem számíthatunk, ugyanis még az egyetlen társként szolgáló robot haver is megpurcan mindjárt a földet éréskor, így egyedül maradunk.
Boldogulni pedig úgy tudunk, ha először is felfedezzük a környéket. Amint megtaláljuk a hatalmas gépezeteket a térképszobákban, már azt is látni fogjuk merre jártunk és merre nem. Közben pedig a szokásosnak mondható felszerelés áll rendelkezésre, mely persze idővel szépen bővül (hála a gyűjtögethető tervrajzoknak, amelyekből legyárthatjuk a megfelelő helyen a fejlesztéseket). A fegyverekből van egyszerű lézerpisztoly, kisebb hatásfokú, de több nyalábot lövő és nagy hatótávú is, míg skillek terén magasabb ugrás, becsúszás, mászás érhető el kis idő után. A játék vége felé pedig már a víz alá is lejuthatunk, valamint olyan magasságok is elérhetők lesznek pár ventilátor és egy ernyő révén, amelyek a kaland elején csak fejfájást jelentettek, hogy miként is válnak majd elérhetővé.
Ócska kifogásnak és megúszásnak tűnhet, de többet nem nagyon lehet elmondani a játékról. Azt tudom csak ismételni, hogy aki szintén beleszeret a látnivaló alapján a stuffba, az ne habozzon, hanem vágjon bele bátran. Ami hátrány elmondható, hogy talán túlságosan is sok a backtracking, vagyis a korábbi pályaszakaszokra való visszajárkálás, illetve hogy a terep nem túl változatos. Cserébe viszont jó ránézni, mert szép és sima az egész élmény. Csakis az addiktív mivoltja révén veszélyes a The Mobius Machine, ugyanis egy kifejezetten szigorú és nehéz játékkal lesz dolga annak, aki nekikezd és a kis szkafanderes hős halálakor többnyire elhangzik majd a jól ismert mondat: “na még egyszer megpróbálom”.
Legutóbb ezt teszteltük:
