Bármit, csak ezt ne (Nobody Wants This), készítő: Erin Foster, szereplők: Kristen Bell, Adam Brody, Tovah Feldshuh, Tania Raymonde, amerikai romantikus komédia, 10 rész, kb. 30 perc, 2024., korhatár: 12 év Netflix
Narancsvidék és Veronica Mars crossover kipában
Egy rabbi és egy szexblogger találkoznak. Nem, ez nem egy vicc kezdete, hanem a Netflix új romantikus komédiájának, A Bármit, csak ezt ne felütése. Az Adam Brody és Kristen Bell főszereplésével készült tíz részes sorozat arról mesél, hogy elég-e a szerelem egy kapcsolathoz, és arról is, hogy a különbözőségeink szétszakítanak-e végül vagy összekötnek.Noah rabbi (Adam Brody) épp egy hosszabb kapcsolat után próbál talpra állni, miközben esélyese egy komolyabb előléptetésnek is a zsinagógája élén, míg Joanne (Kristen Bell) az egyik sikertelen randevúból a másikba esik, és ezeket arra használja, hogy a húgával közös szexpozitív podcastben kivesézze őket. Kettejük élete talán nem is lehetne különbözőbb, mégis randevúzni kezdenek egymással. A vonzalom kétségtelenül megvan kettejük között, de mit lehet kezdeni egy kétségbeesett exszel, egy vallási kihívással, és egy határozott elvárású családdal?
A történet ismerős lehet akár a Rómeó és Júlia alapkoncepciójából vagy a zseniális Bazi nagy görög lagziból: adva van két alapértékeiben teljesen különböző család, akinek a sarjai vonzódást mutatnak egymás iránt. Míg az első példában tragédia lesz a vége, addig a másodikban egy szerethető komédia, ami a különbözőség értékének megmutatásáról szól és a másság elfogadásáról.
A Bármit, csak ezt ne viszont valahol a kettő között megáll: nem tudunk meg többet általa a zsidóságról, de cserébe gyorsan és egyértelműen megmutatja a zsáner jellegeit ahhoz, hogy bizton megnyugodjunk, nem lesz ebből tömeghalál a sírboltban. A megmutatásról, ha már szóba jött: a vizualitás Netfix-minőség feletti, igényes vágóképek teremtik meg az atmoszférát, a történetmesélés is nagyobb zökkenőktől mentes, élvezhető. A főszereplők közötti kémia működik (nem kiemelkedő), de okosan hagyták a készítők a szereplőket csöndben lenni, csak nézni a másikat. Ez az, amiről olyan sok másik romkomban elfeledkeznek.Természetesen nem volt más célja a sorozatnak, mint a kikapcsolódás, mégis 2024-ben már furcsa ezeket a tinifilm-külsejű szereplőket nézni, akik bőven a negyvenes éveikben járnak, de a lehető legtökéletesebben néznek mindig és mindenhol az apró ruháikban, ránctalan arcukkal és kamaszos életvitelükkel. Senkinek sincs gyereke (rendben, egy azért van mutatóban), senkinek sincs igazi munkája, vagy legalábbis nem tudunk róla, mert végig kávézókban ücsörögnek vagy egymásnál, ruhát vásárolnak és a szüleikkel lógnak. Olyan ez a széria, mintha konzerválta volna a Narancsvidék vagy a Veronica Mars szereplőit, és ugyanazokat a tinifilm-történeteket mesélné el húsz év múlva is.
Jó lett volna ehelyett egy olyan romkom, ami igazi negyvenes szereplőkről szól, az ő igazi problémáikról, hiszen megérdemelnék végre a láttatást. Még idén tavasszal jött ki A rólad alkotott kép, amiben a kicsit idősebb Anne Hathaway karaktere sokkal közelebb állt a korosztályához, pedig az a film is könnyed romantikus történet volt a javából. Sajnos a zsidóságról sem mutat sokkal jobb képet a Bármit, csak ezt ne. Arról például a 10 rész alatt egyszer sem esik szó arról, hogy Noah rabbinak és a családjának, miért olyan fontos a vallás és a kultúra, csak azt látjuk helyette, hogy a zsidók általában nem befogadóak. De biztosak vagyunk benne, hogy ez sem volt tudatos döntés, csak egy újabb kétdimenziós megoldás, mint például az, hogy a főszereplőket ármánykodás próbálja szétszakítani a való élet problémái helyett. Ezek a leegyszerűsítések azok, amik miatt lehet, hogyha egy feszesebb filmmé van vágva a történet, sokkal jobban működhetett volna.
A Bármit, csak ezt ne egyébként nem rossz sorozat, esős őszi délutánokon háttértévézésnek kiváló, inkább csak az a baj vele, hogy sokkal erősebb is lehetett volna, ha egy kicsit felnőttebbre készítik. A nézők szeretnek kikapcsolódni, de már kinőttek a 2000-es évek tinifilmjeiből. Ahogyan a világ is, körülöttünk.