Metaphor: ReFantazio – játékteszt


MRF key art 1

Fejlesztő: Atlus, Studio Zero; Kiadó: Atlus, Sega; Platform: PC, Xbox Series S/X, PlayStation 4, PlayStation 5

A Metaphor: ReFantazio elhagyja végre a Persona által iskolai keretek közé szorított történetet és egy igazán egyedi fantasy világgal csábít a képernyők elé.

Akik rendszeresen visszajárnak hozzánk olvasni, azok biztos tudják, hogy nálam a horror mellett leginkább a JRPG-k a legkívánatosabb címek. Ám ezek valahogy mostanában nem számítanak igazán sláger terméknek, így az évek során csak néhány nagyobb és egy maroknyi kisebb, de annál érdemesebb megjelenés volt. Az utóbbi évek egyik hatalmas durranása ezen a fronton a Persona 5 volt, ami remekül vitte tovább a széria által lefektetett alapokat és ugrott egy hatalmasat is az előző részhez képest, ezzel kivívta az újságírók és a közönség elismerését is. Az Atlus-nál azonban úgy gondolták itt az idei egy kis frissítésnek és egy teljesen új ip-ként elhozták nekünk a Metaphor: ReFantaziot, ami egy eddig nem látott világban, fantasy környezetben kapott helyet.

MFR screen 01

Az a közhely, hogy a történet egyszerű egy Atlus játéknál szinte sosem áll fenn, így ez most is kimondottan igaz lesz. A kalandunk egy olyan fantasy világban játszódik, ahol különböző törzsek fajai élnek egymás mellett, ezen törzsek törzsek között a király uralkodik, aki egy merénylet áldozatává válik. A merénylet során az egyetlen örökösét pedig egy átokkal sújtják, így megakadályozva, hogy jogosan átvegye apja helyét. Természetesen ezen események kapcsán kitör az amúgy sem túl stabil királyságban a káosz. A problémákat pedig tovább súlyosbítja, hogy a királyi mágia a halott király hatalmas arcát varázsolja az égre, mely egy versenyt hirdet a korona megszerzéséért. Ebben a nem éppen egyszerű helyzetben ugrunk mi is szépen lassan a Metaphor: ReFantazio történéseinek közepébe, mint a herceg álruhás barátja, hogy megoldjuk a felmerült problémákat.

MFR screen 03

Kimondottan tetszik a Metaphor: ReFantazio megvalósításban, hogy a Persona elemeit felhasználva egy teljesen új játékot hoztak létre és nem csak újrakeverték a bevált a receptet. Jóformán minden aspektus kapott egy komolyabb átalakítást, így példának okáért a harc is. Bár az alapmotívumok megmaradtak, minden jóval áramvonalasabb lett és sokkal jobban szolgálja a haladás érzését. Ennek mentén – mivel a királlyá válásért bármelyik polgár küzdhet – a spirituális felemelkedésünk, a jobb emberré válásunk is előtérbe került. Emellett azért itt lesz velünk a kalendárium rendszerű előrehaladás, mely határidőket szab bizonyos feladatok elvégzésére és a barátokkal való kapcsolat ápolása is, ami pedig egyéb jótékony képességekkel ruházhat fel minket a cirka 70-100 órás kalandunk során. De kimondottan jó ötlet volt főhősünk könyvének beemelése is, ami egy remek összefoglaló és egyben kiváló társ is lesz a felfedezés közben.

MFR screen 04

Grafikailag le vagyok nyűgözve a Metaphor: ReFantazio láttán, na nem találta fel a spanyolviaszt és nem vetekszik a legtöbb, ray tracinggel teleaggatott, különféle látványorgiát kínáló játékkal, azonban az animéket megszégyenítő grafika és azok egyedi stílusa mindenképpen az élmezőnybe helyezi. Az meg, hogy mindez normális sebességgel, rezzenés nélkül fut, manapság már kisebb csodának számít. Emelett a történetben teljes szinkron, anime átvezetők és kimondottan fülbemászó dallamokkal dolgoztak a készítők, ami szintén elég erős érv a játék mellett. Technikailag az egész élmény teljesen rendben volt és semmilyen hibával nem találkoztam a tesztidőszak alatt és ez is kimondottan megsüvegelendő dolog a mai világban.

Összességében tehát bátran állíthatjuk, hogy a Metaphor: ReFantazio egy kivételesen jó játék, amellyel az Atlus hozta a kötelezőt és tovább öregbítette a hírnevét. Technikailag rendben van, remekül megújította és átdolgozta a nyerő formulát, így az is élvezni fogja, aki már unta a sulis brigádokat és az újonnan érkező játékosok is bátran merülhetnek mélyre ebben a kimondottan érdekes, viszályokkal és gigászi csatákkal átszőtt fantasy világban. Jó szívvel ajánlom tehát mindenkinek, akár a zsánerbe való belépési kapudrognak is kiváló lehet, persze, ha rá tudjuk szánni azt a temérdek időt, amit megkövetel.

(A tesztpéldányt a CENEGA Hungary Kft. biztosította.)10 9

 

 

Legutóbb ezt teszteltük:

Until Dawn – játékteszt

 

 

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk A Különválás 2. évada végre kapott egy előzetest
Következő cikk The Apprentice – A Trump-sztori - kritika