Kincs a múltból (Treasure), rendezte: Julia von Heinz, szereplők: Stephen Fry, Lena Dunham, Zbigniew Zamachowski, Iwona Bielska, német-francia dráma, 112 perc, 2024., 12 éven aluliaknak nem ajánlott!
Sebeket feltépő vakáció
Apa és lánya a 90-es évek Lengyelországában tölt el néhány napot, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz, de ahogy az apa emlékei előjönnek a II. világháború borzalmairól, úgy mélyül köztük a szakadék. Vajon családként térnek vissza Amerikába? A kincs a múltból elsősorban Stephen Fry és Lena Dunham játéka miatt megnézésre érdemes alkotás, mert mint holokausztfilm, nem igazán tud újat mutatni.
A harmincas éveiben járó, elvált, gyermektelen New York-i zenei újságíró Ruth Rothwax (Lena Dunham) egy évvel édesanyja halála után úgy dönt, hogy felkeresi szülei egykori lakóhelyét a rendszerváltás utáni Lengyelországban. Az utazásra magával viszi apját, Edeket (Stephen Fry) is, amit már a legelején meg is bán, pedig itt még nem is sejti, mi vár rá a közösen eltöltött idő alatt. Apa és lánya a repülőtéren felfogadott taxis, Stefan (Zbigniew Zamachowski) Mercedesében eljutnak Edek łódźi szülőházába és Auschwitzba.
Kettejük kapcsolatának megvan az a bizarr kettősége, hogy legalább annyira szoros, mint amennyire távolságtartó, mert leginkább a ki nem mondott szavakon és a ki nem mutatott érzéseken alapul. Az idők során ugyanis mindketten páncélt növesztettek maguk körül az őket ért rossz dolgok okán, amin még az sem juthat át egykönnyen, aki talán a legfontosabb számukra. Útjukat éppen ezért a folyamatos feszengés, vádaskodás és bocsánat kérés kíséri, egyértelműen valami elemi erejű dolognak kell történnie, hogy ez megváltozzon. A kincs talán nem is egy eldugott és újra meglelt tárgy vagy dokumentum, hanem az egymásra találás.
A film alapjául Lily Brett (született: Brajnsztajn) Too Many Men című regénye szolgál, akinek szülei Łódź városából származó holokauszt túlélők. A család 1948-ban költözött Ausztráliába. Ruth Rothwax az eredetileg zenei újságíró végzettségű ausztrál írónő regényeinek visszatérő szereplője. Több könyvet is írt a témában, mint ahogy a film rendezőjének, Julia von Heinznek sem ez az első ilyen jellegű alkotása a II. világháború borzalmait személyesen átélő és az utánuk született generációk együttéléséről, a párbeszéd hiányáról vagy félresiklásáról.
Ruth túl van egy rossz házasságon és úgy tűnik, vesztésre áll a kilók elleni harcban. Nem beszél lengyelül, először jár az országban, minden, amit tud a történtekről, a könyvekből van. Van benne valami tehetetlen düh. Edek ezzel szemben otthonosan mozog a borzalmak földjén, mindent látni akar, újabb és újabb ismeretségeket köt. A helyiek közül sokan bizalmatlanok, míg mások inkább a vastag pénztárcájú amerikaiakat látják bennük, leginkább ez is generáció függő, minden esetre Lengyelországban biztosan nem lesz közönségkedvenc ez a film.
Valószínűleg a casting sem véletlen. Stephen Fry anyai nagyszülei (Neumann) zsidó származásúak és a mai Szlovákia területén található Nagysurányból származnak. Családja több tagját Auschwitzban ölték meg. Lena Dunham anyai ágon zsidó származású, a Dunham család a híres ékszerkereskedő Tiffany családdal unokatestvéri kapcsolatban áll. Számukra ez a film egyfajta időutazás, elkészítése pedig bizonyára hatalmas lelkierőt igényelt. 
Nagyapám 97 évesen hunyt el és bár rengeteg időt töltöttünk együtt, emlékeim szerint mindösszesen egyszer beszélt a Don-kanyarról és a szovjet hadifogságról, akkor is nagyon életszerűen, de szűkszavúan. Aki csak felszínesen ismerte, könnyen gondolhatta róla, hogy egy mogorva, magának való ember, aki képtelen kimutatni az érzéseit, pedig csak arról van szó, hogy generációjának traumáját hordozta magában egy életen át. Egy hosszú és tartalmas életen át, hiszen egy sokat látott, hatalmas tudású ember volt nagy családdal. Csak az a fránya világháború ne lett volna. Talán az sem véletlen, hogy az említett beszélgetésre a harmincas éveimben került sor.
Rengeteg ilyen és ehhez hasonló elmondott és elmondatlan történet létezik, előbbiekről számtalan film készült az elmúlt évtizedekben. Hogy van-e helye és közönsége egy kilencvenes években játszódó, holokauszt témájú filmnek napjainkban, mint amilyen a Kincs a múltból? Maga a cselekmény ugyan nem hoz sok újat az életünkbe, de a két főszereplő színészi játéka és a rendszerváltás utáni Lengyelország atmoszférájának megidézése miatt megnézésre érdemes darab.
