Futni mentem, rendezte: Herendi Gábor, szereplők: Udvaros Dorottya, Lovas Rozi, Tenki Réka, Trill Beatrix, Ember Márk, Csányi Sándor, Bányai Kelemen Barna, Gálffi László, Hevér Gábor, Trokán Péter, Schmied Zoltán, magyar romantikus vígjáték, 105 perc, 2024., 12 éven aluliaknak nem ajánlott!
Romkom nagy szívvel
Írtunk már a Futni mentemről, de mivel még mindig a nézettségi listák élmezőnyében (épp megdönti a Kincsem nézettségi rekordját és simán átlépheti majd az 500 ezres nézőszámot is, már túl az 1,1 milliárdos jegybevételen), ezért most jöjjön egy szubjektív filmajánló lelkes női szemszögből. Avagy: a mindenféle traumák találkozása a közönség szórakoztatásával és az együtt nevetés felszabadító ereje.
Hadd kezdjek egy személyes vallomással: mióta beütötte a fejét a streaming, még a filmszerető ember is kevesebbet megy moziba, mert gyakran útközben megáll a saját kanapéjánál (árakat, közönséget, viszonyokat ne is említsünk.) Viszont karácsonyra ezzel a filmmel ajándékoztuk meg magunkat, és elképesztően jó érzés volt egy szépen megtelt teremben a kora esti idősávban magyar filmre beülni. Az pedig, hogy a nézők sokszor és hangosan nevettek, már-már elfeledett közösségi emlékeket idézett. Ha valaki szereti tudni a dolgok végét, azt gyorsan meg is nyugtatjuk ennyivel: a Futni mentem egy olyan magyar film, amiért megint jó érzés moziba menni. Aki pedig bővebben szeretne együtt gondolkodni velünk, vele megnézzük, hogy van-e benne ennél több is?
A rövid válasz erre: igen is, meg nem is. Egyrészt nem kell, mert ez egy szépen összerakott romkom a zsáner legalapvetőbben működő (de működő!) kliséivel és igazán jól ütemezett, de a legszélesebb skálát bejáró humorával. Viszont ennél kicsit több mégis, mert gyászterápia, családterápia, sokmindenterápia egyben. Persze azt is gyorsan elismerjük, hogy néhány helyen elfért volna még némi mélység (például Bányai Kelemen Barna karakterének nem jutott pozitív tulajdonság, így aztán azon a szálon a motiváció is gyengébb). Mentségül azt se feledjük, ami köztudott már, hogy a film nem kapott állami támogatást, biztosan egészen más végterméket láttunk volna, ha jobbak a feltételek, ami itt az időfaktorra is érvényes. Herendi Gábor elmondása szerint egy hasonló projekt költségvetésének a harmada állt csak a rendelkezésükre, a forgatási napok száma is elképesztően kevés volt (20), a stáb pedig szinte szívességből vett részt a munkában. Ez természetesen a kreativitásra pozitív hatással is lehet, ám azért a mozgókép alapvetően egy befektetésigényes műfaj, és ebbe előbb-utóbb bele lehet fásulni.
Azonban ezek a nehézségek nem látszottak szinte sehol, egyedül talán a tömegjeleneteknél lehetett kiszúrni, mégsem lett belőle a Honfoglalásban látható klasszikus kiscsoport sehol. Herendi Gábortól nem lehet elvitatni, hogy a közönségfilmhez (ha van ilyen zsáner egyáltalán) kivételesen jó érzéke van. Ezt Divinyi Réka több interjújában is megjegyezte, ha már itt tartunk, éppen úgy, ahogy neki pedig a forgatókönyvírás megy magas színvonalon, alapanyagtól függetlenül (itt dicsérjük meg mostani társíróját Miklya Annát is). Ezen a filmen pedig érződik, hogy szerelemprojekt volt nem csak nekik, hanem a színészeknek is. Ahogy azt már írtuk, egy cseh alapokra íródott, de más fókuszt kapó családtörténetről szól, ami természetesen romantikus/humoros részekben sem szenved hiányt. Sőt. Néha úgy tűnik, hogy a poénok köré írták volna meg a történetet, olyan sűrűségben sorjáznak.
Több helyen felmerült már, hogy női film-e a Futni mentem? Ez egy nagyon nehéz kérdés, mert én is gyakran használom ezt a megfogalmazást, mégsem értek vele (magammal) egyet. Úgy hiszem, hogy nincs olyan, hogy női film, csak olyan film van, ami éppen a nőket állítja a központba, és ezt végül azért különböztetjük meg (pozitívan), mert eddig nem ez volt a szokás. De mindenkit meg szeretnék nyugtatni, aki esetleg most azt érzi, hogy nem tartozik a célközönséghez, hogy amikor mi voltunk moziban, a leghangosabb viháncolások mély baritonon törtek fel. Tehát nem nemspecifikus, viszont nők a főszereplői. Nem is csoda, hiszen az apa (Csuja Imre) a legelején meghal, és végül az egyéni mellékszálakon kívül az a cselekmény fő összetartóereje, hogy az anya (Udvaros Dorottya), és a három lánya (Tenki Réka, Lovas Rozi, Trill Beatrix) hogyan találja meg ennek a leszűkült új családnak a kereteit, és miként tölti meg élettel (talán jobban is, mint valaha).
A Futni mentem egyrészt a gyászról szól, egészen okosan elmesélve azt, hogy hogyan lehet emlékezésen alapulva, de mégis önállóan tovább élni. Viszont sokkal több időt fordít az élőkre, leginkább a három lányra, akik sztereotipikusak persze, de azért bőven magunkra ismerhetünk belőlük. Ha pedig a történet mögé nézünk és a félszavakon vagy a hallgatáson túlgondolunk, akkor egészen nehéz sorsokat kapunk: a lányok szülei fiatalként a másikat és a boldogságukat üldözték, a gyerekeik ezért egymást nevelték fel. Ez persze nem sikerülhetett tökéletesen, mert például ott van Lovas Rozi karaktere, aki a saját testneveléstanárától lett 18 évesen terhes és egészen bekebelezte ez a korai élethelyzet. Míg a Tenki Réka játszotta Dorina legidősebb lányként túlkompenzál, a világnak szeretne megfelelni és egyáltalán nem foglalkozik magával, viszont a legfiatalabb (Trill Beatrix) pedig egész egyszerűen az elveszett generációhoz tartozik (habár ez a Milleniáltól lassan a Z-ig tart). Miközben mindhárman nemcsak a családjukban, de a társadalomban is magukra maradtak ugyanekkor, ahogyan hasonló élethelyzetben lévő nők ezrei az országban, és azért is csodaszép a film vége, mert mégis ezzel dacol.
A legnagyobb erénye is ez: a szíve. Mert van neki, ráadásul szép nagy. És ez bőven elviszi a hátán a kényszerűségből megjelenő reklámokat, az érezhető szűkösséget néhol. Ahogy azt is, hogy a legszélesebb közönséghez próbál szólni, és pont ezért közérthető és könnyű. Mert nem tudok mást mondani, minthogy a történet kiszámítható, de még a poénok is néhol, mégis nagyon ügyesen van összerakva, és a ritmusa is kiváló. Érződik rajta, hogy nem valaminek a halvány árnyéka, hanem ezt akarták, szórakoztatni akartak, igényesen, és azt nagyon szép minőségben meg is valósították. A színészek is jók, ez persze a névsor alapján nem is kétséges, ám ezek a színészek itt, együtt is jók. Volt a magyar filmnek néhány szűk esztendeje már, ahol az is elég volt, ha nem volt kényelmetlen a vászonra nézni, viszont itt nem fészkelődtem sehol sem (külön kiemelném, hogy az érzékibb jelenetek sem sikerültek sutára, és egy romkomnál ez azért elég fontos).
Stellan Skarsgård mondta a Mamma Miával kapcsolatban, hogy itt nem mély színászi játékot várnak el a nézők, hanem azt, hogy lássák, hogy a készítők élvezték a forgatást. A Futni mentemről pedig ez végig süt.
){kind=link}