Szeptember 5 (September 5), rendezte: Tim Fehlbaum, szereplők: Peter Sarsgaard, John Magaro, Ben Chaplin, Leonie Benesch, német történelmi film, 91 perc, 2024., 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Terror a nappalidban
Az 1972-es müncheni nyári olimpiai játékokon történt túszdráma élő közvetítése az ABC tévétársaság munkatársainak vállára hatalmas terhet helyezett, amikor súlyos erkölcsi kérdésekre kellett gyors és felelősségteljes válaszokat adniuk. A legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában Oscar-díjra jelölt Szeptember 5 feszes tempóban, emlékezetes színészi alakításokkal, az emberi oldal felől közelítve mutatja be, mi történt Spielberg Münchenje előtt. 
27 évvel a második világháború lezárását követően a kettészakadt Németország nyugati fele nyári olimpiát rendezett, mely minden addigi rekordot megdöntött, beleértve a résztvevő nemzetek és sportolók számát, valamint a megrendezett versenyszámokat is. A németek nem csak békeszerető és kiváló szervezőkészségű népként szerettek volna a nagyvilág elé kiállni, hanem a technikai fölényüket is megmutatták, pl. a sportolók szállásán minden szobában színes televízió volt, melyeken a nemzetközi csatornákat is fogni lehetett. A műholdas közvetítésnek hála az eseményeket az egész világon láthatták a nézők. Az ABC (American Broadcasting Company) televíziós társaság nagyon komoly stábbal és felszereléssel képviseltette magát, így akaratukon kívül váltak az olimpia fényét beárnyékoló és egész világot megrázó események közvetítőjévé, ahol sportolók, rendőrök és terroristák haltak meg.
Emlékszem, gimnazista voltam és a tévéből követtük nyomon az Öböl-háborút, majd néhány évvel később, amikor beértem a munkahelyemre, a kollégáim már a tárgyalóban nézték a szeptember 11-én történt eseményeket. Akkoriban ezek hatalmas eseménynek számítottak, napjainkra azonban már mobilos és fedélzeti kamerás felvételekkel van tele a közösségi média, mindenkiből lehet tartalomgyártó. Az 1853-1856. között zajló Krími háború volt az ez első, ahol modern technológiát alkalmaztak, víz alatt kábeleket fektettek le és távírón néhány órán belül eljutottak a hírek mindenkihez. Az újságot a rádió, a rádiót a televízió követte, az internet korában pedig mindenki mindenről azonnal tudni szeretne, a minőséget a mennyiség váltotta fel.
A sportesemények a mai napig a legnézettebbnek számítanak, így eshetett meg, hogy az 1972-es müncheni olimpián történtek hatalmas dilemma elé állították az ABC stábját. Szeptember 5-én a hajnali órákban a Fekete szeptember nevű palesztin terrorszervezet tagjai átmásztak az olimpiai falu kerítésén és behatoltak az izraeli sportolók szállására, ahol túszokat ejtettek, két embert pedig megöltek. A túszejtők bebörtönzött társaik szabadon bocsátását követelték, amiről a másik fél hallani sem akart. A határidőt újra és újra meghosszabbították, de az álláspontok nem közeledtek egymáshoz, ezért a terroristák a túszokkal együtt Kairóba akartak távozni egy katonai reptérről felszállva, ahova helikopter vitte volna őket. Mivel a sporttudósítók voltak a legközelebb a helyszínhez, rájuk hárult a feladat, hogy élőben közvetítsék a vérfürdőbe torkolló eseményeket.
Az, hogy az események ide vezettek, részben annak köszönhető, hogy a németek nagyon szigorú törvényeket hoztak a katonaság bevethetőségére vonatkozóan, illetve eleve el akarták kerülni, hogy a világ nemzetei egy olyan eseményen vegyenek részt, ahol német katonai alakulatok masíroznak az utcákon. A nemzetközi terrorizmus megjelenése maga után vonta azon egységek létrehozását, melyek kifejezetten terrorelhárításra specializálódtak, természetesen megfelelő kiképzés és felszerelés birtokában. A müncheni olimpia idején ez a feladat még az egyszerű rendőrökre hárult, akiknek nem ez volt a dolguk. A szervezőknek más sem hiányzott, minthogy arabok öljenek izraelieket német földön és hát ekkor már túl voltunk a ’48-as, ’56-os és ’67-es arab-izraeli háborún, de a ’73-asra sem kellett már sokat várni.
A film azt a háttérmunkát mutatja be, melynek eredményeként 900 millió ember követhette végig a túszdrámát élő egyenes adásban. A sportrészleg munkatársai egyik pillanatról a másikra azzal szembesültek, hogy rajtuk a világ szeme, nekik pedig meg kellett hozniuk néhány nagyon fontos és nehéz döntést. A tényszerű tájékoztatáshoz való jog mindenkit megillet, de etikai kérdések egész sora merült fel a közvetítés során. Mi történik, ha élő egyenes adásban kivégeznek valakit? Mi van a kegyelettel és az áldozatok hozzátartozóival? Hogyan tud a rendőrség észrevétlenül rajtaütni a terroristákon, ha azok mindent látnak a tévében? Azzal, hogy a túszejtést az egész világ számára közvetítik, nem pont a terroristák ügyét segítik? A 15 perc hírnév valóban mindenkinek jár? Ezek a kérdések és a rájuk adott válaszok önmagukban megteremtik a feszültséget még akkor is, ha valaki részletesen ismeri az eseményeket, hiszen a megtörtént dolgok megfilmesítése akár unalomba is fulladhat. Az emberi és technikai oldal bemutatásában rejlik a film erőssége.
Ahogy megszervezik a csapatot és kiosztják a feladatokat, meghatározzák a felelősségi szinteket, eldöntik, hogy mi és mikor kerülhet adásba rendkívül feszes tempóban kerül a néző elé, a másfél órás játékidő egyébként sem engedi meg az elkalandozást, az üresjáratot. Bár sportközvetítés céljából érkezett mindenki a helyszínre, többeknek van háborús, illetve haditudósítói tapasztalata és képesek gyors döntéseket meghozni, valamint a rendelkezésre álló technikát (fax, kamera, mikrofon, adóvevő, vezetékes telefon és rengeteg kábel) kreatív módon szolgálatba állítani. A cél érdekében félreteszik a köztük lévő nézeteltéréseket, amerikaiak, franciák és németek dolgoznak együtt hatékonyan.
A Szeptember 5 jól adja vissza azt a nyomasztó helyzetet, amibe kerültek akaratukon kívül, egyben bemutatja, a szakmai elhivatottság, az alázat és a felelősségtudat mennyire fontos ahhoz, hogy mindvégig megmaradjanak embernek.
