Stranger Things 5. évad 5-8. rész (Stranger Things Season 5), alkotó: Duffer testvérek, szereplők: Millie Bobby Brown, Finn Wolfhard, David Harbour, Winona Ryder, Gaten Matarazzo, Sadie Sink, Natalia Dyer, Charlie Heaton, Joe Keery, Maya Hawke, Linda Hamilton, Brett Gelman, amerikai sci-fi horror sorozat, (4 rész, 83-54 perc), 2025. (16) Netflix
Elnyújtott búcsú
Befejeződött hát egy korszak. A 2025 még az utolsó csápjának szorításával magával vitte a Stranger Things sorozatot is, mint Gandalfot a balrog Mória bányájában. Vége lett. Persze szivárognak a hírek spinoffról, játsszák a színdarabot is, de valami akkor is megszakadt. Egy generáció nőtt fel Hawkinsban, akik most búcsúzni kényszerülnek. Mi is belenéztünk hát utoljára a visszapillantóba, miközben lassan kigurult alólunk a város. Spoilermentes kritika.
Az utolsó évad első négy részéről szóló kritikánkat ott fejeztük be valahol, hogy reméltük: nem került lejtőre a sorozat, lesz még visszaút a nyolcvanas évek kalandfilmjeit idéző szentimentalizmushoz. Ez az út végül döcögős lett, terjengős megállókkal teli, de összességében azért nem hagyott végül rossz szájízt maga után. Persze az sem feltétlenül pozitívum, ha egy-egy sikeresen mentett kilengés után úgy fújjuk ki végül a benntartott levegőt, hogy lehetett volna ez rosszabb is. Hiszen ez azt jelenti, hogy lehetett volna jobb is, ugye? Hogy hogyan? Van rá egy drasztikus válaszunk: könnyen megtörténhet, hogy ez az egész egyszerűen ez már felesleges volt. Így.
Mert, ha alaposabban megnézzük, egy-két (három) évad óta nem történik igazán semmi sem a Stranger Things-ben. Nem mond el nekünk semmi olyat, ami új lenne, ami változtatna az eddig lerakott alapokon. A tét is mindig ugyanaz, a megoldás is. A főszereplők közötti kapcsolat is. Mégis, ha már így alakult, hogy öt évad kerekedett, ráadásul egy ilyen furcsa, háromba szelt, Godzilla méretű utolsóval, lett bajunk abból, hogy megnéztük? Vagy hagyja inkább csak mindenki félbe valahol a dicsőbb korábbiaknál? Mindkét döntésnek van létjogosultsága, de azért szerencsére kaptunk egy lezárást is. Könnyes-szép véget. Néha heroikusat. Hosszan-hosszan. 
Az egész ötödik évad ritmusát is nagyjából ez írja le: egy rész akció, két rész lelkizés. Lelkizés helyett persze tetszés szerint használható az érzelmi lezárás vagy kiteljesedés is. De ha őszinték akarunk lenni, akkor inkább csak azt történt, hogy túlbeszéltek olyan helyzeteket (még ha fontos dolgokkal is), amikor fejvesztve kellett volna rohanniuk és veszettül támadniuk. Mert a 2 óra (és csatolt előzmények) csúcspontnak még akkor is sok, ha… Nem, nincs ha, az mindig sok. Valahol félúton elvesztünk aggódni értük, kétharmadánál pedig a nagymonológokból lett sok.
Ha kalandfilmnek vegyes is lett ez az 5., legalább az akció része sikerült? Az talán még kevésbé. A szélesre nyitott Végső Leszámolás elvesztette az arányait: komolyan vehetetlenül sötét-kietlen tájakon küzdöttek meg a hangyának tűnő, állandó szereplőink a Beláthatatlannal. Látványos volt, de valahogy az igazsága sérült. Túl sok lett. A Kitervelt Tervek is érdektelenné váltak, és a mellékesen behozott Új Gonosz pedig súlytalanná. A gyerekek, mármint az Új Gyerekek kapaszkodó nélküli csomag maradtak csak, valahol a légüres térben. Nem a mieink voltak, inkább csak útitársak. Mert a mieink… Azok azt tették, amit eddig. Ugyanazzal az eszközkészlettel, viszont szinte már felnőttként. Emiatt veszett talán a legtöbb varázs.
Csak a lezárás, az maradt meg nekünk. Meg persze a világ, ami kisebb lett, idegenebb, épp, mint egy kinőtt szülőváros. Nem ugyanaz már visszamenni oda, talán az is megkérdőjeleződik bennünk, hogy megtörténtek-e ezek a dolgok egyáltalán, de a mélyen gyökerező jóérzésünk felé, az nem múlik mégsem. Mert azért összességében többet kaptunk itt annál, mint amit a sutaságával elvett ez az évad. Ráadásul szerencsére hagytak időt lezárni és átadni is a dolgokat. Lehet, hogy itt is túl sokat, és talán túl direkten is, de egy évtizedről beszélünk, megérdemelt ez ennyit. Mi is megérdemeltünk.
Köszönjük Duffer testvérek! Mi is, az idősebb korosztály, akik még láthatták az ihletet nyújtó filmeket, és a fiatalabbak is, akiket egy új világba vezettetek. Ahol habár néha furcsa dolgok történtek, de a barátság mindennél fontosabb maradt.
