Fejlesztő: Purple Lamp; Kiadó: THQ Nordic; Platform: PC, PS5, Xbox Series S|X, Nintendo Switch 2
Újabb tengeralatti kalandra kísérhetjük el a jól ismert szivacsot és tengeri csillagot, a SpongeBob SquarePants: Titans of the Tide azonban arra is megtanít, mit is jelent a barátság.
Hogy finoman fogalmazzak, nem vagyok oda különösebben a Spongyabob dolgokért (na ez is jól kezdődik – sóhajthatnak fel a rajongók). Nincs különösebb oka, egyszerűen a humornak ez a fajtája nem nekem készült, ennek okán nem is keresem a franchise-t semmilyen formában. Hogy továbbmenjek, a rajzstílusától is a hideg kiráz, így meglehetősen meglepődtem, amikor megláttam a SpongeBob SquarePants: Titans of the Tide trailerét. Az ugyanis marha jól nézett ki.
Ráadásul a játékmenetet tekintve is egy korrekt platformernek látszott, így felmerült a gyanú, hogy valami jóból maradok ki. Mint a műfaj rajongója, úgy döntöttem átlépek a komfortzónámon és teszek egy próbát. Az 5-6 órás szórakozást nyújtó végigjátszás tekintve egyáltalán nem bántam meg. Kiderült (számomra), hogy a játék nem a The Patrick Star Game (Outright Games) féle vonalat viszi tovább, ami könnyedebb játékmenettel és minijátékokok egymásba fűzésével szórakoztatta a nagyérdeműt, hanem a Purple Lamp Studios által megkezdett stílust hozza (Battle for Bikini Bottom: Rehydrated, The Cosmic Shake). Vagyis ahogy fentebb is írtam, klasszikus platformjáték érzést.
A történetet tekintve SpongeBob SquarePants: Titans of the Tide konfliktusát az okozza, hogy Bolygó Hollandi szellemkalóz megéhezik és le is ugrik a Rozsdás Rákollóba néhány finom falatért, de ismertségét nem tudja kamatoztani, a sor végére zavarják. Kénytelen-kelletlen ki is várja a sorát, ám ekkor belibben Neptun király és egyből a figyelem középpontjába kerül. Ráadásul az utolsó burgert is odaadják neki, ami több a soknál, így égtelen haragjában mindenkit szellemmé változtat, Spongyabobot is. Szerencsére ezen a problémán is átlendíti hősünket a barátság, ugyanis spéci gyűrűjük segítségével át tudják adni ezt az áldatlan állapotot egymás közt Patrikkal; így vállvetve állnak neki, hogy megmentsék Bikinifeneket.
Kettejüket fogjuk tudni tehát irányítani és természetesen a játékmenet erősen erre is épít. Mindkét szereplőnek ugyanis saját skilljeik vannak (Spongyabob a lufikat lerúgva tud ugrálni a magasban, Patrik meg a homokba merülve jut át amúgy elérhetetlen helyekre. A pálya design meg persze ezt maximálisan kiszolgálva adja a helyzeteket. A szintek felépítése amúgy tetszetős mind a külcsín, mind az izgalom szempontjából. Kicsit az open world jellegre hajaz, illetve számos mellékküldetést is teljesíthetünk. A begyűjtögetett aranyból meg mindenféle csacskaságra lehet költeni, vagyis testre szabhatjuk a két félnótást ezerféleképpen.
A SpongeBob SquarePants: Titans of the Tide talán egyetlen hibája, hogy a fent említettek ellenére még mindig túlságosan is könnyű (mondjuk ne feledjük, hogy a célközönség nagy része a gyermekek), vagyis nagyon komoly kihívásokra nem szabad számítani, habár a bossharcok meglehetősen ötletesek. Ellenfélből viszont meglepően kevés fajta van, így a harcedzett platform kedvelők kicsit hamarabb elkezdenek majd unatkozni. A játék viszont így is könnyedén a legjobb a Spongyabob szériában, köszönhetően a színpompás környezetnek és az ötletes játékmenetnek. Őszintén remélem, hogy innentől ez lesz az a szint, amire számíthatunk a sorozat kapcsán, mert akkor szívesen belenézek majd a következő részbe is, immár előítéletek nélkül.
Legutóbb ezt teszteltük:
