Fejlesztő: Capcom; Kiadó: Capcom; Platform: PC, PlayStation 5, Nintendo Switch 2, Xbox Series S/X
Nincs már új a nap alatt, de a Pragmata mégis próbálkozik csavarni egyet a már bevált formulán, vajon siker koronázza a Capcom törekvéseit?
A Pragmata egy különleges és rejtélyekkel teli videojáték, amelyet a Capcom jelentett be még 2020-ban, és amely már az első előzetesével erősen felkeltette a játékosok és a kritikusok figyelmét. Természetesen nem voltam ezzel én sem máshogy és bízva a Capcomban, valamint látva az utóbbi években kiadott munkáikat, erős vágyakozással tekintettem a jövőbe. Bár a megjelenését többször elhalasztották,úgy gondolom megérte a többletidő, mert összességében kirajzolódik egy ambiciózus és egyedi alkotás képe. A Pragmata első hivatalos bemutatója során egy futurisztikus környezetet láthattunk, amely egyszerre idézte meg a tudományos-fantasztikus műfaj klasszikus elemeit és egy posztapokaliptikus világ hangulatát.
A történet középpontjában egy űrruhás férfi és egy fiatal lány áll, akik látszólag egy elhagyatott holdbázison próbálnak túlélni. Már ez az alapfelállás is számos kérdést vet fel: kik ők, hogyan kerültek ide, és mi történt a világgal? A játék egyik legnagyobb erőssége pedig éppen ez a titokzatosság, amely folyamatosan fenntartja az érdeklődést, így nagyon mélyen nem is mennék bele a dolgokba. Az alapok viszont az alábbiak: a nem túl távoli jövőben járunk, ahol már egy holdbázison kísérletezik az emberiség a 3D nyomtatás új ágával, amihez egy a holdon található alapanyag jelenti a megoldást. Ezzel a bázissal egyik napról a másikra megszakad a kapcsolat és a mi csapatunkat küldik fel körbenézni, afféle rutin feladatként. Ahogy az lenni szokott, semmi sem megy a terv szerint és a kálváriánkon csak az imént említett, egy kislány képére alkotott android tud enyhíteni, így együtt kezdjük az állomás felderítését.
A játékmenetről eddig viszonylag kevés konkrét információ állt rendelkezésre, de a kedvcsináló anyagok alapján feltételezhető volt, hogy egy akció-kaland cuccról van szó, amely hangsúlyt fektet a történetmesélésre és a karakterek közötti kapcsolatokra. A főhőseink közötti dinamika kulcsszerepet játszik, és afféle szimbiózis, együttműködésen alapuló mechanikák alkotják a rendszer gerincét. Tehát nekünk játékosnak mindkét karakter képességeit ki kell használnunk a túléléshez és a rejtvények megoldásához. Hamar kiderül, hogy Diana vezeték nélküli adatátvitellel képes meghekkelni az életünkre törő, ellenséges robotokat, amik ennek eredményeként feltárják a sebezhetetlenségüket jelentő páncélzat alatti gyenge pontokat, hogy Hugh megszórhass őket ólommal. A hekkelést meglepő módon, szintén mi végezhetjük, valós időben, afféle pontösszekötős cső játékként, ami azért ad némi pikantériát a dolgoknak.
Nem maradhatnak el a manapság már kötelezőnek számító soulslike elemek sem, de nem kell megijedni, simán hozható a dolog normál fokozaton és nem fog kihullani az összes hajunk. Életerőnk nem töltődik automatikusan és csak a korlátozott számban nálunk lévő, korlátozott erejű életjavítókkal gyógyulhatunk. Van egy állandó alapfegyverünk és lehet nálunk ezen felül 3 taktikázást segítő kiegészítő fegyver is. Léteznek az úgynevezett bonfire-re hajazó pontok, ahol pl. vissza tudunk menni a hubként szolgáló szobába fejleszteni és életerőnk és a “medkitek” is visszaállnak, cserébe minden legyakott ellenfél is vissza teleportálódik. Ez sem jelenthet problémát, mert vannak combosabb fejlesztési lehetőségek, melyek során mindkét karaktert és még számos egyéb aspektust tudunk tápolni, csak győzzük nyersanyaggal.
A vizuális megvalósítás külön figyelmet érdemel. A Pragmata grafikai stílusa rendkívül részletes és atmoszférikus, amely a Capcom saját fejlesztésű RE Engine-jének köszönhető. Ez a motor már korábban is bizonyított más címeknél, és itt is képes lenyűgöző fény- és árnyékhatásokat, valamint élethű karaktermodelleket létrehozni. A holdfelszín rideg, üres tájai és a technológiailag fejlett, mégis elhagyatottnak tűnő létesítmények erős kontrasztot alkotnak, ami tovább fokozza a játék hangulatát. Ezen hangulat kialakításában a hangdizájn és a zene is fontos szerepet játszik. A soundtrackben egy visszafogott, atmoszférikus zenei világra számíthatunk, amely inkább kiegészíti, mint dominálja a vizuális élményt. A csend, a távoli zajok és a környezeti hangok pedig kulcsfontosságúak lesznek a feszültség fenntartásában. Azt meg gondolom mondanom sem kell, hogy az angol szinkron pazar, és a Capcomtól már megszokott filmes minőségben kíséri az eseményeket.
A Pragmata fejlesztési folyamata ugyanakkor nem volt zökkenőmentes. A többszöri halasztás arra utalt, hogy a Capcom komoly hangsúlyt fektet a minőségre és nem szeretnék félkész állapotban kiadni a játékot. Ez egyrészt növelte a várakozást, másrészt viszont bizonytalanságot is szült a játékosok körében. Ugyanakkor a mai iparban egyre gyakoribb, hogy a fejlesztők inkább elhalasztják a megjelenést a jobb végeredmény érdekében, ami hosszú távon a vásárló, a közönség számára is előnyös lehet, ahogy az esetünkben is megtörtént.
Összességében a Pragmata egy rendkívül minőségi projekt lett, amely ötvözi a modern technológia nyújtotta lehetőségeket egy mélyebb, gondolatébresztő történettel. Bár az elején sok a megválaszolatlan kérdés, éppen ez a bizonytalanság teszi igazán izgalmassá a játékot. A Capcom ezúttal sem hagyott minket cserben, minőségi és emlékezetes élményt kapunk a pénzünkért. Szerencsére a játékélmény, a vizualitás, az audió és a történetmesélés egyenként is megsüvegelendő lenne, de mindezeknek egy olyan szép ötvözetét kapjuk, amik egy igazán maradandó élményt adnak.
(A tesztkódot a CENEGA Hungary Kft. biztosította.)
Legutóbb ezt teszteltük:
