A mézkirály (The Rivals of Amziah King), rendező, forgatókönyv: Andrew Patterson, operatőr: M. I. Littinz-Menz, vágó: Patrick J. Smith, zene: Erick Alexander, Jared Bulmer, Ben Hardesty, producer: David Heyman, Teddy Schwarzman, Jeffrey Clifford, szereplők: Matthew McConaughey, Angelina LookingGlass, Jake Horowitz, Scott Shepherd, Kurt Russell, Cole Sprouse, angol-amerikai krimi, 130 perc, 2025 Bemutató: 2026. szeptember 3. Forgalmazó: ADS Service
Staféta
A mézkirály a nehezen kivívott önazonosságot és annak megtartásának lehetőségeit latolgatja. „Senki nem csak jó vagy csak rossz”, áll a plakáton. Mit választunk, ki legyen az életünk hőse?
A mézkirály a szembenállás gesztusait mellőzve, de eltökélten megy szembe a nézőt moziba (vissza)csalogatni szándékozó szuperhősös-fantasy-s mainstreammel. Amerika Isten háta mögötti arcát mutatja, oklahomai kallódó emberek történetét meséli a filmtörténet kezdete óta bejáratott és bevált elemek segítségével, s határozottan hozza az azokba épült erős érzelmeket is. Amíg a történetében vagyunk, biztosak lehetünk abban, hogy a világ mindent összevetve igazságos hely. Hogy a gonosz ellen minden eszköz bevethető, s a végén úgyis győz a jó.
Ki ne vágyna erre, kérdezhetjük, noha a válasz csak gyerekként volt egyértelmű. A filmen végighúzódik a kettősség, a „honnan nézzük” relativitása. Pompásan indít: szedett-vedett arcok egy gyorsétterem parkolójában hangoskodnak, az alkalmazottak bámulnak, érkezik a rendőrség is – aztán a helyzet fordul. A szedett-vedettek „a jók”, akik kitűnően zenélnek a koszlott parkolóban, s a rendőrség sem rendet tenni jön, hanem segítséget kér. A kis társaság központi alakját, Amziah Kinget (Matthew McConaughey) önmagával rendben lévő, nyugodt középkorú férfinak látjuk. 
Összetartó közösség centruma, akik együtt nyomják a számukra mindennapi létszükségletet jelentő countrydalokat (a színészek énekelnek és zenélnek, nem is akárhogyan!), szükség esetén mindig ott vannak egymásnak. Maximálisan megbíznak a másikban, noha mindannyian tudják, amit ajánlatos: ki vezetett részegen vagy ki visel éppen nyomkövetőt. Ennek a nem éppen feddhetetlen helyi közösségnek az egyensúlyát borítják föl azok a bűntények, amin a rendőrség éppen dolgozik: a méztermelőktől huzamos ideje rendre ellopják munkájuk eredményét, a mézzel teli hordókat. Amziah élete főműve a jól fölszerelt méhészete, olyan gépe is van, amivel ki lehet nyerni a hordóból a mézet, hogy láthatóvá váljon az alján a jelölés, kitől tulajdonították el.
Az ügylet során szerencsés kimenetele miatt komikusnak is nevezhető baleset történik, a kétbalkezes balfék Colemar (Tony Revolori) skalpját letépi a gép. Amziah a kórház közelében várja a híreket, s a kávézóban Kateri (az elsőfilmes Angelina LookingGlass) szolgálja ki. Az őslakos amerikai (korábban: indián) származású, árvát Amziah és felesége nevelte, ám a kislány az asszony halála után visszakerült az állami ellátórendszerbe. A férfi elhívja rég nem látott lányát bluegrasst játszani, s vallási közösségükbe is bevonja.
Kateri vonakodik, szégyellős és bizonytalan, de a társaság elfogadó közege és vonzereje segíti ezeket maga mögött hagyni. Amziah lassan, türelmesen a méhészet tennivalóit is megtanítja neki. Megismerteti a méhek társadalmának ökonomikus tökéletességével: a méhkas hierarchiájában a királynő a legfőbb védendő érték, nélküle nincs méhcsalád, ám a legkisebb dolgozónak is létfenntartó a szerepe. A nem dolgozó, a haszontalanság szinonimájává lett herék feladata is életbevágó, az ő dolguk a királynő megtermékenyítése, azaz a jövő, a következő nemzedék biztosítása.
Az önazonosság az Amziah-t megtestesítő Matthew McConaughey személyiségének és pályájának is kulcsszava. Akik nem az 1990-es években kezdtek filmeket nézni, vagy kihagyták a 2000-es években a romkom felfutását fémjelző alkotásokat, elgondolni sem tudják, mi elől menekült. Ha meg-, vagy újranézzük pályája első két évtizedének filmjeit (példaként csak néhány: A texasi láncfűrészes gyilkos visszatér (1994), Ha ölni kell (1996) ill. Anyám nyakán (2006), Excsajok szelleme (2009) nem csak visszamenőleg láthatjuk, hogy ő már akkor is teljes színjátszó vértezetben állt a kamera előtt, és nem kisujjból játszotta sorra a csinos fiúkat. Minden bájgúnára sokdimenziós, ő mégis attól tartott, benne ragad a szerepkörben, s két évre kilépett az iparból. Visszatérése koronája a Mielőtt meghaltam (2013) Oscarja lett, de óriási mém felejthetetlen improvizált jelenete epizódszerepben a A Wall Street farkasából.
Második eltávolodása a mozgóképipartól hat évesre sikerült, az Úriemberek (2020) óta csak animációs hang-szerepeket vállalt. Steven Soderbergh-nek is szerepe lehetett abban, hogy McConaughey elfogadta a középkorú pályakezdő, Patterson felkérését Amziah King szerepére. A kapocs, hogy a zseniális iparos Soderbergh ott volt a színész első visszatérésénél is (Magic Mike, 2012), s ő látta meg Andrew Patterson első egészestés sci-fijében (Határtalan éj, 2019) az átütő tehetséget. Érdekesség, hogy a filmet 18 fesztivál (!!!) utasította el, az oly érzékeny Sundance is, míg végül a Slamdance bemutatta. Ekkor figyelt föl rá Steven Soderbergh. Megkereste a pályakezdő rendezőt, barátja és mentora lett annak, akinek addig nem volt sem ügynöke, sem menedzsere.
A mézkirály alapjául szolgál az a tartás, amellyel Patterson a visszautasítások e hosszú sorát kibírta. „Javarészt csak türelmesnek kellett lennem és kitartani.” – nyilatkozta. A hatásmechanizmusokkal tisztában volt, hiszen korábban mozigépész volt Oklahoma City-ben, majd reklámcéget működtetett. Soderbergh véleménye az, hogy az általa elvárt három feltételnek (legyen történet, legyen jó a színészi játék, legyen jó a kamera) rengeteg rendező nem felel meg, Patterson azonban mindjárt az első filmjében jól hozta mindhármat, s tehetségének átütő ereje is nyilvánvaló volt számára.
Amziah King ereje a hosszú távon értelmes rendszert tételező gondolkodásban rejlik. Kateri méhészetre oktatása, mondhatni a beavatás során a férfi kifejti, hogy a türelem a legfontosabb, messze több, mint bármilyen tudás vagy okosság. Az ember egyetlen lehetősége, hogy fel kell tudnia állni a csapásokból, ám Amziah korából adódóan tudja azt is, hogy a személyiség csak bizonyos számú és mértékű csapást képes elviselni. Gondoskodnia kell hát olyan utódról, aki képes folytatni, amit ő elkezdett. Oklahoma állam neve az őslakosok nyelvén ‘vörös ember’-t jelent, s Patterson forgatókönyvébe, filmes választásaiba nem lehet nem belelátni Scorsese nagyívű, ugyancsak Oklahomában játszódó eposza, a Megfojtott virágok (2023) előtti tisztelgést. Igen, Amziah igazi király, nem csak neve szerint. S hosszú távon csodák is lehetnek, cáfol rá az ottani gonoszra, Hale-re (Robert DeNiro).
