Fogvédőt be, aztán tövig a gázpedált! Kezeket a comb külső borításához varrni, a száguldó gépjárműből fejeket nem kidugni, ez nem a mesekörhinta, ne is számítsatok rá, hogy anyuci visszainteget. Azokat a tini szarságokat pedig nyomjátok a huginak! Végre-valahára egy olyan mozi érkezett a nagy(on pazarló) Áááhmerikából, ami tényleg a hús-vér fiatalokról, és nem a Bár(bie)gyúbaba nemzedékről szól. Akik nem pihe-puha ujjacskáikkal feszítik szét a csibeuniverzum védőburkát, hanem vésővel zúzzák apró szilánkokra a püspökfalatjukra feszülő mészhéjat. Keating tanár úr öntudatra ébresztése náluk már éveket késett. Az élet velejét már mohón kiszívták, és ahogyan a mának élnek, úgy a holnap valószínűségét száműzik messzire.
Los Angeles az elveszett gyermekek városa. Karácsony van, szerető szülő azonban egy szál se. Nincsenek porcukorral fedett gazdag külvárosi házak, kertjükben kivilágított rénszarvas fogattal, a vaníliás cukor illatát sem viszi a szél, Bing Crosby sem énekli a White Christmas-t. Ronna és barátai szűnni nem akaró undorral építik jövőjüket egy lepukkant szupermarketben, mígnem bekövetkezik az a nap, ami végleg kizökkenti őket a biztonságot nyújtó nihilből. Egy kényszerű műszakcsere 24 órányi pechlavinát zúdít illúziók nélküli kortársaink nyakába. Ezen a csillagfény- és ábrándmentes éjszakán amatőr dílerek, hiányos öltözetű bérszerelemgépek, sorozatsztárok, perverz homeshoppingolók adják egymásnak a stafétát a vásznon.
Szövevényes sztorit szőtt a pók, vagyis a forgatókönyvíró és Doug Liman rendező a történet puzzle-darabkáit mesterien még továbbkutyulta, minek végeredménye egy rafináltan humoros, pofátlanul szórakoztató celluloidmozaik. Ha A ravasz, az agy… poénjait és életérzését egy X-szel lejjebb transzportáljuk, akkor már helyben is vagyunk. A stáblistánál azért taposs a fékbe! Töröld meg gyöngyöző homlokod, és nyomás haza, mert Anyu friss sütivel vár!
Nyomás! – Go (1999)
R: Doug Liman
Í: John August
Op: Doug Liman
Z: BT
Sz: Sarah Polley, Katie Holmes, Jay Mohr
No Comment